Az interim klinikai vizsgálati adatok nagyon biztatóak, az esetek döntő többségében meg tudtuk jósolni, hogy az adott terápia hatékony lesz-e a daganatos betegek kezelésére – mondja a KamaraOnline-nak adott interjúban Erdős Attila, a Humeltis Kft. ügyvezető igazgatója.
A Pécsi Tudományegyetem Szentágothai Kutató Központ épületében levő egyik laboratóriumban dr. Pongrácz Judit professzor vezetésével 3D-s emberi szövetekkel kísérleteznek. Ha az új modell beválik, a daganatos betegek kezelésében személyre szabottan megmondhatják, hogy a páciensnél melyik terápia a leghatékonyabb. A munkához spin-off céget alapítottak és további befektetőket keresnek.
– A Humeltis Kft. története 2014 márciusában kezdődött. Hogyan?
– A céget hoztuk létre akkor, de a történet jóval korábban kezdődött. A Humeltis alapítója, Pongrácz Judit professzor már a 90-es évek közepétől elkezdett szövetkultúrákkal foglalkozni. A tudósok képesek arra, hogy sejteket életben tartsanak, és ezeket a sejteket vizsgálják, külső behatásnak vessék alá, hogy bizonyos élettani folyamatokat meg lehessen figyelni. Az sajnos hamar kiderült, hogy teljesen más az élő szövetek reakciója, mint kétdimenziós sejtkultúrák reagálása különböző anyagokra, ezért a kétdimenziós sejtkultúrákon nyert kísérleti eredmények nem igazán alkalmasak olyan következtetések levonására, amely segítene a humán gyógyászatban. Ezen oknál fogva a tudósok folyamatosan új eljárásokat kerestek, amelyekkel jobban meg lehet közelíteni az élő szövet működését, melyek közül a legígéretesebbnek a a háromdimenziós szövetkultúrák vizsgálata tűnt. Pongrácz professzor asszony is ezen az úton indult el, és kifejlesztett egy olyan technológiát, amellyel 3D tüdőszövetet tudott előállítani.
– Mit tud a 3D-s modell?
– Mindannyian tudjuk, hogy mi sem úgy viselkedünk, ha csak férfiakkal vagyunk egy teremben, mintha már van ott akár csak egy nő is. Vagyis: ha már másfajta sejtek együtt vannak, akkor teljesen másként viselkednek a sejtek, de ezt nem lehetett kimutatni a hagyományos sejtkultúrában. Azt a lehetőséget akarták kifejleszteni, hogy ne egy síkban, hanem három dimenzióban alakuljon ki egy kis szövet. Pongrácz Juditnak, tüdő specialistaként, ez sikerült. Ő a tüdőbetegségekben zajló speciális gyulladásokat tanulmányozta. Saját fejlesztésként kitalált egy olyan 3D-s modellt, amelyet nem kinyomtatnak, hanem más technológiával hozza létre a szövetet. Picike tüdőszövetkéket hozott létre, amelyeknek a biokémiai reakciói nagyon hasonlítottak az élő tüdőszövet reakcióira. Úgy gondolta, ez a platform alkalmas arra, hogy gyógyszervizsgálatokban vegyen részt. Ezeknek a vizsgálatoknak az egyik legnagyobb rákfenéje, hogy amíg a betegeknek nem lehet beadni a gyógyszert, addig csak olyan modellek vannak, amelyek egyáltalán nem biztos, hogy a betegben kapott eredményt meg fogják ismételni a betegen kívül. Ahogy az sem biztos, hogy ugyanazt az eredményt kapjuk egy állatnak adott gyógyszernél, mintha azt embernek adjuk be. A kutatók azt keresik, hogyan lehet ezt a modellt olyan tesztrendszerré alakítani, hogy egyforma eredményeket kapjanak. A világ tudósai rájöttek, hogy a háromdimenziós szövetmodellek sokkal jobb megközelítést adnak. A professzor asszony ezt a tudását kívánta üzletileg is hasznosítani. Nagy kincs ugyanis, ha meg tudjuk mondani, hogy az adott betegnél hat a gyógyszer – vagy nem hat. Aki klinikai vizsgálatra visz egy molekulát, tudja, hogy az sok költséggel jár. Ha a kísérlet végén derül ki, hogy nem működik, akkor iszonyú drága és hiába való volt a procedúra. A mi modellünkkel viszont már az út elején választ kapunk, hogy működni fog-e a terápia.
– Miben segített a pécsi egyetem?
– Pongrácz Judit Angliában dolgozott, de úgy döntött, hogy hazajön és itthon folytatja a kutatást. A Pécsi Tudományegyetem nagyon pozitívan állt az együttműködéshez. A PTE fizette a szabadalom bejelentésének és fenntartásának nem csekély összegét. Az egyetemnek viszont nem feladata, hogy a kutatást tovább finanszírozza, ezért alapítottak spin-off céget. Pongrácz Judit befektetőket kezdett keresni. Így jutott el az X-Ventures Kockázati Tőkealap-kezelőhöz, ahol én voltam az élettudományi befektetések analitikusa, aki azt értékelte, hogy egyáltalán tetszik-e az ötlet.
– És ez tetszett.
– Igen. Jónak tartottam a kapcsolódó üzleti modellt is, de tudni kell, hogy a X-Venturesnek az a filozófiája, hogy a nagy kockázatot potenciálisan nagy haszonnak kell követnie, és szerintem nem a professzor asszony által elképzelt út kecsegtetett a legnagyobb nyereséggel. Egy jó barátommal, Duda Ernővel, aki az ország egyik legelső biotechnológiai cégének, a Solvo-nak alapítója és vezetője, gyakran beszélgetünk. Tőle tudtam, hogy ők ugyanezt a modellt követik, gyógyszergyáraknak végeznek kutatásokat, ami egyáltalán nem probléma mentes, viszont borzalmasan időigényes. Megkérdeztem a professzor asszonyt, vajon az ő modellje alkalmas-e arra, hogy ne „általában” vett daganatot vizsgáljanak, hanem konkrét beteg daganatos szövetét. Judit kis idő után visszajött, és azt válaszolta, a kísérletei alapján úgy látja, hogy a betegből nyert sejtből is tud 3D-s szövetet építeni. Ez volt az a pont, ami meggyőzött, hogy a kutatásba érdemes pénzt fektetni.
A világ ma a személyre szabott terápiás módszerekről szól. Véget ért az a korszak, hogy minden beteg ugyanazt a sárga vagy zöld pirulát kapja, hiszen nincsen olyan gyógyszer, amelyik mindenkire egyformán hat. Ez különösen igaz és aktuális a rákgyógyászatban. Statisztikák szerint a világon sajnos minden második férfi és minden harmadik nő találkozik az élete során ezzel a diagnózissal. A rákgyógyászatban a betegek többségét változatlanul a „próbáljuk meg, hátha hat” alapon kezelik. A tüdőráknál például 18 kombinációt lehet alkalmazni. Az emlőráknál is 10-nél többet, ahogy a vastagbél ráknál szintén sok kombináció jöhet számításba. Ha valamire nagyon sok megoldás létezik, az azt jelenti, hogy egyik sem tökéletes.
– Mi a módszerük lényege?
– A sebész kiveszi a betegből a daganatot, és abból a parányi darabból a laboratóriumunkban felépítünk sok kicsi „lombikdaganatot”. Ezeket a daganatokat nagyon sok fajta szerrel kezeljük, mindegyiket mással. Öt napon belül meg tudjuk állapítani, hogy a szerek közül melyik a leghatékonyabb. Emellett a laborunk szolgáltat is, vannak gyógyszergyári megrendelőink. Nekik olyan vizsgálatokat végzünk, amelyek a gyógyszerfejlesztésük számára szükségesek. A fő vonalunk azonban természetesen a személyre szabott gyógyítás: optimalizálni szeretnénk a beteg számára leghatékonyabb kezelést.
– A mostani stádiumban a befektető oldalán mekkora kockázat maradt?
– A klinikai vizsgálati adatok nagyon biztatóak, a mintagyűjtések és vizsgálatok után azt mutatják, hogy jó úton járunk, az esetek döntő többségében meghatároztuk a legjobb terápiát. A befektetői kockázat sokkal kisebb, mint amekkora az induláskor volt. Tüdődaganatból már több mint 150, agydaganatból 20-nál több mintánk van, és rendelkezünk mintákkal emlő- és vastagbél-daganatokból is. Az évek során mi is folyamatosan tanultunk. Azt látom, hogy a technikánk feltehetően alkalmas lehet arra, hogy bizonyos új gyógyszerek esetében is tudnánk azt a betegcsoportot azonosítani, amelyiknél hat a szer. Egy fejlesztés előtt álló készítménynél döntő fontosságú, ha meg tudjuk mondani, hogy mely csoportnak lehet majd adni a szert. Ha mi egyetlen egy készítménynél bebizonyítjuk, hogy a mi módszerünk alkalmas ilyen szelektálásra, akkor onnantól kezdve óriási lesz az anyagi sikerünk is – a nem elhanyagolható tudományos elismerés mellett. Ha ezt elérjük, biztos vagyok benne, hogy azonnal cégvásárlási ajánlatot kapunk a legnagyobbaktól. A finanszírozók ugyanis ma már nagyon nem szívesen fizetnek 10-20 ezer dollárt betegenként és havonta olyan gyógyszerekre, amelyekről később bebizonyosodik, hogy mondjuk, csak a páciensek felénél fog hatni. Arra viszont áldoznak, ahol legalább 90 százalékos a várható eredmény.
– Az induláskor 75 millió forintot fektetett be a kockázati tőkés partner. Most hol tartanak a tőkeinjekcióval?
– Több, mint 280 millió forintnál.
– Ez mire elég egy ennyire költséges területen?
– A gyógyszergyári megrendelések tulajdonképpen fedezik a labor mindennapi működését. A mi segítségünkkel kezelt betegek úgynevezett prospektív klinikai vizsgálatának költségeit viszont nem tudnánk kigazdálkodni. Ehhez partnerre van szükségünk.
– Több partnerben és új befektetőben gondolkodnak?
– Igen, mindenképp további stratégiai és pénzügyi partnerek kellenek. November 7-9. között Kölnben rendezik meg Európa legnagyobb biotechnológiai vásárát és konferenciáját, a BIO-Europe-t, amelyen befektetők és befektetést keresők találhatnak egymásra. Ezen a Humeltis először vesz részt, s a terveink szerint többekkel tárgyalunk majd.
– Itthon az egészségügyi államtitkárság nem lehet stratégiai partner a vállalkozásukban?
– Nem tudok se igent, se nemet mondani, jelenleg nincsen kapcsolatunk velük. Tudni kell, ha valaki klinikai vizsgálatot végez, akkor mindent ő fizet. Nem csak a saját gyógyszerét adja a betegnek, hanem minden járulékos kezelési költséget a vizsgálatot kezdeményező fedez, és erre nekünk nincsenek forrásaink. Úgy gondolom azonban, hogy ha az OEP megfelelő osztályával fel tudjuk venni a kapcsolatot és megértik mi is a vizsgálatunk célja, akkor talán eltekintenek ettől, hiszen a módszerünk egyik legnagyobb nyertese az egészségügyi biztosító. Egyébként hiába vannak Magyarországon kiváló vizsgálati centrumok, elismerésük nem akkora, mintha több országban végeznének vizsgálatokat. Ehhez szükségesek a külföldi partnerek, akár az Egyesült Államokból, Németországból, Franciaországból, Olaszországból. Eredetileg patológusként végeztem és kezdtem el dolgozni, az akkori kollégáim 99 százaléka külföldön dolgozik. Mivel a diagnosztikai módszerünk a patológusok munkáját is jelentősen segítené, a kapcsolataimat ezen a téren is igyekszem a cég érdekében hasznosítani, hogy szakmai partnert találjunk külföldön.
– Magyarországon kik a partnereik?
– Három klinikai partnerünk van, a PTE idegsebészeti- és tüdőosztálya, a Szegedi Tudományegyetem idegsebészeti osztálya, valamint az Országos Korányi Tbc és Pulmonológiai Intézet. Dolgozunk a szegedi egyetemmel egy emlővizsgálatokra vonatkozó megállapodáson is. A jövőben talán célszerűbbnek látszik Budapesten laboratóriumot nyitnunk, de ebben az esetben is Pécsen maradna az agytröszt.
– A világhoz képest nálunk sokkal kevesebb pénzből kell fejleszteni.
– Így van. Ha most Amerikában beszélgetnénk, a mi költségeink sokszorosa lenne a téma, s ott nem jelentene különösebb gondot például 20–25 millió forintos eszközvásárlás, amire nekünk most nem futja. Úgy látom, hogy a hasonló területen dolgozó cégek külföldön sokkal nagyobb összegekből hosszabb idő alatt jutottak el odáig, ahol mi most tartunk. Fiatal, hozzáértő, nagyon motivált csapattal dolgozunk. A team egyszerűen élvezi, hogy az egyetemen a többiekhez képest előbb jut el A-ból B-be, van tehát sikerélményük. Nagy kérdés viszont, hogy mi lesz akkor, ha látványos sikert érünk el! Hiszen kollégáim már most is sokkal többet érnek a piacon, mint amennyit fizetni tudunk nekik. Erős motiváló tényező lenne a számukra, ha külföldön ők tanítanák be a partnereket. Remélem, ez így is lesz.
– Milyen a marketingjük?
– Van hová fejlődnünk. Most például azon dolgozunk, hogy figyelem felkeltőbb, „szexisebb” legyen a weboldalunk. Vásároltunk szak címlistát, ha e-maileket küldünk, azokat nagy valószínűséggel el is olvassák a címzettek. Sokkal jobban ki kellene viszont használnunk a Google AdWords lehetőségeit. A marketing külön szakma, nem szabad félvállról venni. A cég első fázisában magunknak bizonyítottuk, hogy van értelme annak, amit csinálunk. Elérkezett az idő, hogy mindezt a piaccal is közöljük.
– A rákbetegek, érthető módon, minden lehetőségbe belekapaszkodnak. Az újdonságokban nagyon bíznak, és sokszor csalódnak.
– Minden hozzánk forduló beteget pontosan tájékoztatunk, így tudják, hogy milyen stádiumban van a módszerünk. Azzal szintén tisztában vannak, hogy az orvosuk dönt a legjobb belátása szerint a kezelésükről. Jó hír, hogy néhány napja megkaptuk a CE jelölést, ami azt jelenti, hogy mostantól Európa bármelyik laborjában használhatják a módszerünket. Ezt óriási eredménynek tartom.
– Milyen eredményt vár a közeljövőben vagy középtávon?
– Azt gondolom, ha 2017-ben nem tudunk áttörni, később sem fogunk. Az áttörés alatt azt értem, hogy három-négy nagy külföldi egyetemi klinikán kezdődjön el a modellünk bevezetése. Racionális érvek és vizsgálati adatok szólnak mellettünk, ezt be kell tudnunk csomagolni. Ha ez nem sikerül a jövő év végéig, akkor azt mondom, hogy személy szerint én nem tudtam teljesíteni a feladatom és bennem van a hiba.
Szerdahelyi Csaba
Fotók: Humeltis Kft.
