Ha csak egy dologban nem ért egyet Bienerth Gusztáv Niklai Ákossal, akkor nincs semmi baj. Még akkor sincs, ha alapkérdésben más a véleménye a hat hete kinevezett turisztikai kormánybiztosnak és a Magyar Szállodák és Éttermek Szövetsége elnökének.
A MSZÉSZ tavaszi közgyűlésén szerdán Niklai Ákos azt mondta, hogy Magyarország Közép-Európa turisztikai központja lett, míg Bienerth Gusztáv szerint ez csak cél, még nem tartunk ott.
A kormánybiztos szerint Prágát és Bécset még meg kell előznünk, s ehhez feltétlenül szükséges a hazai turizmus fejlesztése. Hat hete jelentették be, hogy megalakul a Magyar Turisztikai Ügynökség. Az egyik indok: az idegenforgalmi szakma negyed évszázada kéri, hogy egy kézbe kerüljön az irányítás – most megkapták. Arról nem esett szó, hogy az utóbbi időkben többször is elismert Magyar Turizmus Zrt. az átalakítások után miért nem volt alkalmas az új feladatra. Gondolom, valamiért egyszerűbb volt új szervezetet alapítani, mint a régit foltozgatni. Más kérdés, hogy ez jó vagy nem jó.
Az MSZÉSZ-elnök közgyűlési beszámolójának többi megállapításával egyébként egyetértett a kormánybiztos. Niklai Ákos szerint ugyan remek, hogy fapados légi társaságok mind több bulizni vágyó, romkocsmákat látogató külföldit hoznak, ám nagy szükség van arra, hogy határon túl mind többen tudják: Budapest és Magyarország minőségi szolgáltatást nyújt, nyugodtan jöhetnek a több pénzt költeni akarók is.
Niklai Ákos az ágazat egyik legnagyobb gondjának azt nevezte, hogy vészesen kevés a profi dolgozó, sokan külföldre mentek. Gondolom, ha itthon a vállalkozások az erkölcsi vállveregetésen kívül nem tudják anyagilag is elismerni a kollégákat, azok nem is nagyon jönnek vissza. Még néhány hét, és Balatont lehet majd rekeszteni a hírekkel, hogy melyik étteremben kiből van kevesebb: szakácsból vagy pincérből?
A bérkorrigálásban segíthet, hogy a vendéglátásban a kormány jövőre 27-ről 18 százalékra csökkentené az áfát, és 2018-ra talán az 5 százalékot is megcélozza. Lobbizhatnak hát a szállodások és a strandosok, hogy az éttermek után rájuk is sor kerüljön a hőn áhított áfacsökkentő döntésekben.
Gondolom, önmagában a nagyobb fizetés amúgy nem elég a jobb minőségű szolgáltatáshoz. Olyan fiatalokat kell(ene) tanítani, akik majd szeretik is, amit csinálnak, adja ég: hivatásuknak tekintik a vendéglátást. Függetlenül attól, hogy a konyhában dolgoznak, a hotel recepcióján mosolyognak a vendégre, tudnak száz szót angolul/németül az ágy áthúzása mellett, vagy idegenvezetőként kalauzolják a turistát. Vagyis: a szakmának érdemes azon is tűnődnie, hogy saját berkein belül minden rendben van-e, vagy mi az, amin javítani kell? Vagy változtatni.
A kormánybiztos azt mondta: változtatni kell, változtatnunk kell! És azt is mondta: a jó legyen jobb! Evidens. A hogyan mellett a pontosan mit ugyancsak fontos kérdés. Az új ügynökség az év végéig teljesen feláll, addig minden szakmai szervezettel egyeztetve kidolgozza a stratégiát, amelyet jövő január 1-től élesíthetnek.
Ami már most biztos: az ügynökség Budapest és Balaton brandet épít, amelyet akár a külképviseleteink bevonásával terjesztenek a világban. Gondolom, a célközönség döntő része továbbra is európai lesz, hiszen a világ egyik hónapról a másikra nem indul el Magyarország felé. (Tavaly a vendégek 82 százaléka érkezett valamelyik európai államból.) A kínai és indiai piacra való beköszönés persze mindig nagy álom, most sem teszünk le róla.
Az álmodozás helyett a tervek megvalósításához sok pénz kell. Az ágazatba be kell fektetni, azt fejleszteni kell. Ezért került a turizmus ügye a Nemzetgazdasági Minisztériumtól a Nemzeti Fejlesztési Minisztériumhoz. A fejlesztésekhez, az országkép hazai és külföldi kommunikációjához sok pénz kell. A jövő évi büdzsé tervezetében 5 milliárd 861 millió forinttal számolnak a Turisztikai Célelőirányzatban. Ez 483 millió forinttal több az idei forrásoknál. Gondolom, a szakma és az ügynökség pontosan tudja, hogy ez mire elég.
A turizmus stratégiai ágazat a kormány olvasatában. (Stratégiai ágazatból azért van már néhány…) A stratégia felépítése egyfajta tudomány, aki kapkod, rajta veszt. Pedig fogy az idő. Magyarországról egyre inkább az terjed el, hogy olcsó hely, ide érdemes jönni. Miközben nő azoknak a száma, akiket éppen az olcsóság riaszt el. Ma egy budapesti Michelin-csillagos étteremben hétköznap a menüt úgy 45 euróért kínálják, amennyibe mondjuk, Londonban hasonló kategóriában az előétel kerül.
Vannak, akiknek gyanús az olcsóság, azt hiszik: ennyiért nem lehet minőséget adni, kapni. Az áremelés viszont megbolygathatja a piacot. Lesznek, akiknek így már nem éri meg minket választani. Mégis lépni kell, vállalni azt, hogy esetleg kevesebb, legénybúcsút nálunk tartó „fillérekből” lerészegedő jön hozzánk, mert jönnek majd helyettük mások.
Bienerth Gusztáv prezentációjában bemutatott egy egyenlőségnek álcázott kérdést: vajon 3×1 = 1×3? Meg is válaszolta: szerinte nem. Mert azt szeretné, ha nem 3 turista költene Magyarországon 1-1 egységnyit, hanem 1 turista 3 egységnyit. A kormánybiztos biztos benne, hogy a szakma ezt képes lesz megcsinálni. A kivitelezésről lehet és kell is vitatkozni.
A kormánybiztos felajánlotta: ha egy év múlva meghívják az MSZÉSZ közgyűlésére, számon lehet kérni, hogy meddig jutott a munkában. Gondolom, ilyen lehetőséget nem hagy ki a szakma. Vagy túl sokat gondolok?
Szerdahelyi Csaba
