Diákjaink nyáron sem lazítanak, hiszen olyan globális verseny résztvevői, amelyben a világ elit egyetemeire készülőkkel mérik össze tudásukat – mondta a KamaraOnline-nak nyilatkozva Zeitler Ádám, a Milestone Intézet társalapító-igazgatója. A Milestone a tehetséges magyar középiskolások alma matereként határozza meg magát, amely a jövő magyar vezetőinek és a leendő értelmiségnek lehet a központja.
– Egy vállalkozás beindulásához a tőke mellett piaci rés is kell. A Milestone Intézetet 2010-ben hárman alapították. Hogyan indultak, mekkora volt a piaci rés?
– Hármunk alkotása a Milestone Intézet, hárman vagyunk tulajdonosok, kimondottan baráti vállalkozásként startoltunk. Sosem volt befektetőnk, a mai napig nincs, ahogy hiteleket sem vettünk fel – az induláshoz sem. Mindannyian külföldön tanultunk, így elsősorban az egyetemi évek alatt felhalmozott tudás és a kapcsolati tőke volt a meghatározó. Ezt fontosabbnak is tartom, mint a fiskális tőkét. Három különböző területről érkeztünk, volt, aki államigazgatásban, volt, aki multinacionális cégnél, s volt, aki a tudományos világból, tanárként jött a céghez. Az első másfél évben minden forintunkat visszaforgattuk a vállalkozásba. A szemlélet azóta sem változott, a profit jó részét most sem vesszük ki. Nincs semmilyen külső forrásunk, sem az államtól, sem az Európai Uniótól nem kapunk pénzt.
– Jó ez?
– Függetlenséget, szabadságot ad, senki és semmi nem köti meg a kezünket. Azt csináljuk a piacon, amit jónak látunk, nagyon gyorsan tudunk mindenre reagálni. Amit kitalálunk, azt megvalósítjuk, nincsenek fékek, bürokratikus gátak. Ez nagyban segíti a tehetségközpontú modell működtetését, úgy mozgósítjuk az erőforrásainkat, ahogy azt a projektjeink megkívánják.
– Hogyan törtek be a piacra?
– Eleinte középiskolákba hívtak, hogy meséljünk a külföldi tanulmányi élményekről. Kíváncsiak voltak például arra, hogy miben különbözik az amerikai és az európai vagy a magyar oktatási metódus. Megkerestek szülői munkaközösségek is beszélgetni. Az első évben azt tűztük magunk elé célul, hogy öt diákkal indulunk, végül hattal kezdtünk. Mivel mindannyian dolgoztunk, munka után délutánonként ültünk le a diákokkal gyakran kávéházakban. Ők részben ismerősök gyerekei voltak, de kértünk lehetőséget gimnáziumokban is, hogy elmondhassuk, mit nyújtanánk. A szünetekben 10–15 percben prezentáltunk, s akinek tetszett, jelentkezett. Az első évfolyam már végzett, a kapcsolatot azóta is tartjuk velük, a közösségépítés eleve a Milestone alapfilozófiája.
– Az ötből hogyan lett napjainkra évfolyamonként 300 diák?
– Az első diákok eleve vitték a jó hírünket, és minket is egyre többen megismertek. Egyre több gimnázium keresett minket, ahogy mi is egyre több helyen jelentkeztünk. Nagyon nehéz volt a kezdet, mert az igazgatók, tanárok egy része félt a piaci szereplőtől. Azt gondolták néhányan, hogy szimplán meg akarunk gazdagodni a diákjaikból. Később ők is látták, hogy senki nem jár rosszul, tökéletes win-win helyzet alakult ki. Ma ott tartunk, hogy rendszeresen hívnak minket előadásokat tartani vagy egyszerű beszélgetésekre, és ezeknek a meghívásoknak örömmel eleget is teszünk.
– Mit tudnak Magyarországon a külföldi egyetemekről?
– Azt látom, hogy vannak bizonyos félreértések a külföldön tanulással kapcsolatban, egyszerűen azért, mert nincsenek konkrét információk, nos, mi ezekkel is szolgálunk. Kicsit átestünk a ló túlsó oldalára, túlmisztifikált a külföldi tanulás, mintha az valami varázslat lenne. Annak sincs értelme, hogy valaki mindenáron külföldön tanuljon, ha olyan helyre veszik fel, amelyik például gyengébb színvonalú a magyar felsőoktatási intézményeknél. Az angolszász országokban, az Egyesült Államoktól, Anglián át a Távol-Keletig viszont vannak olyan elit egyetemek, amelyek „megérik a pénzüket”. Mi hozzásegítjük a fiatalt ahhoz, hogy racionális döntést hozzon. A mérce csakis a legjobb lehet. Évről évre egyre többen jelentkeztek hozzánk, szükség volt szűrésre, felvételi vizsgákra.
– November végéig most is ilyen felvételi periódusuk van.
– Így van. Három időszakban lehet jelentkezni, az első kettőben van lehetőség ösztöndíj szerzésére. A 2016 májusában induló tanévünkre most azok jelentkezhetnek, akik 2020-ban, 2019-ben, 2018-ban vagy 2017-ben érettségiznek.
– Inkább elsős gimnazisták jelentkeznek vagy idősebbek?
– Kezdetben az idősebbek voltak többen, de szerintem az a legideálisabb, ha valaki elsősként kezdve csinálja végig. Olyan ez, mint egy jó tv-sorozat, ugyan ki lehet hagyni az első két évadot, mert ezek nélkül is van értelme a többinek, de mégis az elejétől a legjobb élvezni a történetet. Minél fiatalabb egy Milestone-os diák, annál több ismeretet adhatunk át neki, egy üres könyvbe mi kezdjük beleírni a tudományos ismereteket. 17-18 évesen eleve nem lehetnek szakemberek, az viszont fontos, hogy legyenek minél műveltebb fiatal emberek. A műveltséget kell visszahozni az oktatásba és az életbe.
– A Milestone-ban, a diákok fejlődését, érdeklődését látva, önök ajánlanak egyetemet?
– Nálunk minden diák tudományos fejlődését mentor felügyeli, intézetünkben több mint 70 szakember végzi ezt a munkát. Abban hiszünk, hogy minél több dolgot próbálhasson ki a diák a több mint 130 modulunkból, s aztán maga szeressen bele valamelyik területbe, tudományágba, legyen az matematika vagy régészet. Olyan diákunk még nem volt, akinek semmi nem volt érdekes, semmi nem volt jó. A szakmákat majd a mesterképzéseken és a munkahelyeken kell tökéletesen megtanulni. Az alapképzés feladata a nyelvtanítás, a kreatív, gyors gondolkodás elsajátítása, az alapműveltség megteremtése. Ezért ideális a négy év tanulás a Milestone-ban, mert ez elég idő ahhoz, hogy kiderüljön, mi érdekli legjobban a diákot. Akkor már tudunk ajánlani egyetemet – a világ 100-150 top intézményéből a személyre szabottan leginkább megfelelőt.
– Mit csináljon az a tehetséges gyerek, akinek a családja anyagilag nem tudja finanszírozni a Milestone-éveket?
– Vannak különböző ösztöndíjaink, például szociális és tanulmányi ösztöndíj is. De cégekkel is kötünk ösztöndíjszerződést. Ilyenkor a cég plusz képzést vagy modult kínál a diáknak, akinek az akadémiai előmenetelét még az egyetemi évek alatt is nyomon követi, így esély van rá, hogy a diploma után ő csap le elsőként a fiatal szakemberre. A cégek igenis vegyenek részt a tehetséggondozásban!
– A Milestone-diákok hány százalékát veszik fel egyetemre?
– Száz százalékukat. De higgye el, bár ez a mutató nagyon fontos, a lényeg mégis a közösségépítés, az a sok évi munka, együttlét, ismeretgyarapítás, önkéntes munka, ami után úgyis felveszik a gyereket. Amit nálunk megtanulnak, megismernek, az garancia arra, hogy helyt álljanak egy oxfordi vagy cambridge-i szóbelin is. Arra fókuszálunk, hogy milyenné akarjuk formálni a jövő értelmiségét, a leendő politikust, tudóst, közgazdászt, filmest, újságírót. Vannak a diákok között egyébként olyanok is, akik nem akarnak külföldön tovább tanulni, mégis elégedettek a velünk töltött évekkel.
– Rendhagyóan májustól májusig tart az intézetben a tanév.
– Augusztus kivételével nagyon intenzív időszak a nyár, remek lehetőség például táborokra, gyakorlatokra. Diákjaink olyan globális verseny résztvevői, ahol nem magyar fiatalokkal mérik össze a tudásukat, hanem a világ elit egyetemére készülőkkel, mondjuk, az angol politikai elit vagy amerikai szenátorok gyerekeivel. Nagyon keményen dolgoznak az eredményért, de éppen ez a célunk: vissza kell adni a kemény munka becsületét!
– Lehet, hogy aki fiatalként ennyire keményen dolgozott, az diplomázás után vissza akar jönni Magyarországra?
– A tehetségeinket nem szabad elveszítenünk. Rossz példa a bolgár elit eltűnése hazájából, de jó példa mondjuk az, ahogy Szingapúr végrehajtotta az oktatási reformot. Fontos, hogy egy külföldön dolgozó magyar értelmiségi mindig érezhesse, szükség van rá, Magyarország maradjon meg a fejében lehetőségnek. Az országot azonban nem csak azzal lehet segíteni, hogy pénzt utalnak haza, hanem ha közös projektekbe vonnak be magyar vállalatokat, egyetemeket, kutató intézményeket. Aki külföldön tanult, sikerült beverekednie magát egy cég vezetésébe, azt nem a mutyizás, a korrupció, hanem a szakmai tenni akarás vezérli. Miért ne adhatna például egy New Yorkban dolgozó magyar top gazdasági szakember tanácsokat például a Magyar Nemzeti Banknak valamilyen projektben anélkül, hogy hazajönne dolgozni? Nem kell feketén-fehéren megszabni azt, hogy jöjjön haza a fiatal. Mi is, ahogy az oktatási kormányzat, az agyelszívás ellen vagyunk, de annyiban talán még ambiciózusabbak is, hogy a kint maradókban rejlő potenciált is kiaknáznánk: jól járhatunk, ha a kint dolgozó kapcsolati tőkéjéből, tudásából profitál az ország. Lehet, hogy egy magyar szakember külföldön marad, mégis egész csapatokat, projekteket tudhatunk magunkénak. Magyarországon nagyon jó hagyományai vannak az oktatásnak, van miből meríteni. Az a gond, hogy az oktatás kérdését nem tűztük zászlóra, pedig minél előbb meg kellene tenni.
– Az angolszász vonal mellett nem maradt piaci rés, mondjuk, francia, orosz nyelvterületekkel, egyetemekkel?
– Kétségtelenül vannak kiváló francia vagy orosz egyetemek (például Moszkvában a Lomonoszov ismét nemzetközileg is elismert egyetem lett), de a globalizáció miatt az uralkodó oktatási szaknyelv, a tudomány és a kapcsolati tőke nyelve az angol. Harvard-oklevéllel kétségtelenül könnyebb elhelyezkedni Sanghajban vagy éppen Moszkvában, mint magyarral. Pedig vannak már olyan intézmények, amelyeknek a neve erősebb mint a minősége. A mi diákjaink anyanyelve természetesen a magyar, s erre büszkék, de angol tudás nélkül nem tudnak előrelépni – és ezt tudomásul kell venni.
Szerdahelyi Csaba
