Az iLex Systems Zrt. együttműködő partnerei közreműködésével indított cégjogi sorozat 36. részében dr. Ritter Marianna ügyvéd, az iLex Systems Zrt. társ-alapítója ismerteti az új Munka Törvénykönyve alapján már évek óta nyitva álló, de a munkáltatók-munkavállalók napi gyakorlatában még jellemzően nem használt jognyilatkozat-közlési lehetőséget.
A múlt héten nagy örömmel olvastam az új generáció mobileszköz-használati szokásainak és a munkáltató gazdasági védelmének kapcsolatáról szóló cikket, amely az olvasó számára is teljesen nyilvánvalóvá tette, hogy a hihetetlen módon felgyorsult technológiai fejlődés miként változtatja meg az emberi élet minden területét, nem kímélve az egyik legfontosabb élettér, a munkahelyi kapcsolatrendszer alapelveit sem.
A médiában gyakran olvashatunk az X-, Y-, Z-generációról, fogyasztói szokásaikról, a flexibilis munkahelyekről, amelyek már akár „hordozhatóvá” is válnak az okos órák segítségével, a fiatal munkavállalók a napi kommunikációs protokolljáról – érdekes mindazonáltal, hogy ezeket az információkat valahogy automatikusan általában a magánszférára vonatkozóan raktározzuk el magunkban.
Ha őszintén magunkba nézünk, az ilyen típusú innovációnak inkább a negatívnak ítélt vagy akár bosszantó következményei érintenek meg bennünket a munkahelyeinken:
- miért facebookozik fiatalabb kollégánk titokban munkaidő alatt a saját mobileszközén ahelyett, hogy szünetmentesen dolgozna?
- vagy éppen fordítva: miért „órák alatt” tölt fel idősebb kollégánk egy Excel táblát adatokkal és miért a mellette ülő kolléganőt kérdezi meg reggelente hangosan, mi is az ő saját szoftveres belépési jelszava?
Pedig ha jobban figyelünk, láthatjuk, hogy munkahelyeinken, a munkáltatók és munkavállalók közötti kapcsolatokban ugyanaz a modernizáció gyűrűzik végig, mint a magán- és közösségi életben, csak lassabban, megfontoltabban, szinte észrevétlenül átalakítva a évszázados hagyományokat. Nemcsak technológiai újdonságok: felhő-alapú, mobileszközökön elérhető dolgozói önkiszolgálói portálok, elektronikus jelenléti ívek egyszerűsítik és gyorsítják a munkaügyi folyamatokat, de magában a munkajogi szabályozásban is egyre inkább megjelenik mindaz az innovatív tartalom, amely a fentiekben röviden leírt technológiai fejlődéshez kapcsolható.
Nagyszerű példa a jogi tartalom technológia-követő fejlődésére az új Munka Törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt), amely már hatályba lépésekor is lehetővé tette az elektronikus dokumentum útján történő közlést. 2014. március 15.-től az Mt. 24 § (1) bekezdését a törvényalkotó pontosította az alábbiak szerint:
Az írásbeli jognyilatkozat akkor tekinthető közöltnek, ha
- azt a címzettnek vagy az átvételre jogosult más személynek átadják, vagy
- az elektronikus dokumentum részükre hozzáférhetővé válik, továbbá
- a 22. § (2) bekezdés b) pontjában meghatározott jognyilatkozat esetében, ha azt a helyben szokásos és általában ismert módon közzéteszik.
Az elektronikus dokumentum akkor válik hozzáférhetővé, amikor a címzettnek vagy az átvételre jogosult más személynek lehetősége nyílik arra, hogy annak tartalmát megismerje.
Amennyiben az elektronikus dokumentum címzettje – hivatkozása szerint – nem volt abban a helyzetben, hogy megismerje az elektronikus dokumentum tartalmát, a nyilatkozó másik félnek kell bizonyítania a közlés szabályszerűségét.
Azt, hogy mi minősül írásbeli jognyilatkozatnak, az Mt. 22 (2) bekezdés a.) pontja azonosan szabályozza a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. tv. (Ptk) 6:7§ (3) bekezdésében foglaltakkal:
Írásbelinek kell tekinteni a jognyilatkozatot, ha annak közlése
- a jognyilatkozatban foglalt információ változatlan visszaidézésére,
- a nyilatkozattevő személyének és
- a jognyilatkozat megtétele időpontjának azonosítására alkalmas elektronikus dokumentumban kerül sor.
Egy kérdés marad már csak számunkra megválaszolatlanul, hiszen az, hogy taxatív felsorolás nincs az Mt-ben az elektronikus dokumentumok közé sorolható dokumentumokról, nem aggályos a fenti rendelkezésekből eredően. Ez a kérdés a következő: szükség van-e az ilyen célra felhasznált elektronikus dokumentumok esetén az írásbeli nyilatkozatot tévő fél aláírására (értelemszerűen elektronikus aláírására)?
Az Mt. – a polgári jogi szabályok alkalmazásáról szóló 31 §-ában – nem hivatkozik a Ptk 6:7 § (2) bekezdésében rögzített szabályra, mely szerint – ha a törvény eltérően nem rendelkezik – a jognyilatkozat akkor minősülhet írásba foglaltnak, ha jognyilatkozatát a nyilatkozó fél aláírta.
A munkajogviszonyban írásban nyilatkozó aláírása tehát nem szükségeltetik a nyilatkozat közléséhez. Így különösebb technikai felszerelés/eszköz (többletköltség) nélkül is írásbelinek minősül a nyilatkozattevő elektronikus dokumentumba foglalt nyilatkozata.
A fenti szabályozás iskolapéldája annak, hogyan tudják a jogszabályok a technológiai fejlődést jó értelemben adaptálni különféle jogviszonyokba, anélkül, hogy gátolnák vagy megnehezítenék annak beillesztését.
Amennyiben ennek jelentőségét felismerve, a munkajogviszony alanyai bátrabban merik alkalmazni majd az írásbeliség új, jogszabály által is elismert formáját, biztos vagyok benne, hogy az évszázadok óta papír-alapú jognyilatkozati formákat robbanásszerűen fogja itt is felváltani a XXI. századra egyébként jellemző digitális (elektronikus) tartalom.
dr. Ritter Marianna ügyvéd
iLex Systems Zrt. társ-alapítója
kérdések/észrevételek: ilex@ilexsystems.com
