Bizonyítanunk kell, hogy képesek vagyunk látványosan növekedni, a stratégiánkhoz most a multi piac a megfelelőbb – mondta Vendler Balázs, a KamaraOnline-nak adott interjúban. A pécsi székhelyű Games for Business Kft. ügyvezető-többségi tulajdonosa szerint az egyik fő cél, hogy a nagyvállalati HR-eseknek játékos megoldásokat kínáljanak.
– Több mint tíz éve foglalkozik marketinggel. Hogyan indult a történet?
– Családi vállalkozásként kezdtünk, még egyetemista koromban az utolsó évben hoztam létre egy betéti társaságot, és kezdtem el grafikák készítésével foglalkozni. Brosúrákat, kiadványokat, könyveket csináltam. Megjegyzem, nem ez a végzettségem, biológiatanárnak tanultam. 1994-től, még diákként rengeteg rendezvényt is szerveztem, amelyekhez a jegyeket, plakátokat magam terveztem. Mivel jó volt a fogadtatás, elindultam a pályán, sorra érkeztek a megrendelések. 1998-ban egy barátommal kft-t alapítottunk, ami aztán három hónap alatt tönkrement – gyorsan megfizettük a tanulópénzt.
Ezután megalapítottam a bt-t, amely akkor tulajdonképpen kényszervállalkozásnak számított. 2001-ben tudtam felvenni az első alkalmazottat. Szép lassú, organikus növekedési pályát futottunk be. 2005-ben kaptuk meg az első komoly megrendelést, egy nagy cég munkáltatói márkaépítésre írt ki pályázatot. Akkor már öten dolgoztunk a cégemben. Emlékszem a napra, amikor összeültünk a kis irodámban, hívtam két egyetemistát is, hogy segítsenek. Jött az ötlet, hogy nem újsághirdetéseket vagy óriásplakátokat fogunk ajánlani, hanem egy internetes játékot. A játék azt mutatta be, hogy milyen dolgozni a vállalatnál. 2006-ban indult a projekt, a kiíró vállalat három toborzási időszakon át sikeresen velünk dolgozott. A projektünket felhasználva vett fel frissen végzett diplomásokat, a végén már állásbörzére se mentek el, a mi játékunk tökéletesen megfelelt a célnak. Ez volt az ugródeszka, a piac visszaigazolta, hogy érdemes fejleszteni az ötletünket.
– Miért pont játékosan lehet sikeresen toborozni?
– Olyan környezetet hoztunk létre, ahol egy élvezetes folyamaton keresztül, frusztráció mentesen lehetett megismerni a vállalatot mint munkaadót. Azt gondoljuk, hogy olyan környezetben élünk, ahol túlságosan nagy az információs zaj, nehéz kiválasztani a lényeges dolgokat. A mi megoldásaink megfelelő mennyiségű és minőségű információt próbálnak átadni a felhasználónak – olyan úton keresztül, amely a felhasználónak élményt jelent.
– A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy önök feltérképezik a megrendelő céget, és kitalálják, hogy milyen játék passzol hozzájuk?
– A szolgáltatásunknak is megvan az evolúciója, az induláskor valóban úgy működött, ahogy mondta. Nem volt termékünk, viszont volt ötletünk. Igyekeztünk megismerni az adott vállalat felépítését, a munkafolyamatokat, és erre építettünk fel egy virtuális céget. A felhasználó nem elolvasta, amit a cégről érdemes volt tudni, hanem átélte a munkafolyamatokat. Feladatokat kellett megoldaniuk az álláskeresőnek, próbára tettük a tudásukat, kihívások elé állítottuk őket. Annyira sikeres volt a szisztéma, hogy a Pécsi Tudományegyetemen is fejleszteni kezdtük a toborzási játékot. Ezen a területen, érdekes módon, sok párhuzamot találni a felsőoktatás és a multik között. 2011-ben kezdtünk dolgozni a PwC-nek, a Multipoly játékunk üzletileg is annyira bejött, hogy a külföldi szakirodalomban ma már példaként írnak róla. Többször szerepeltünk az amerikai Forbes magazinban, de Ausztráliától Kanadáig jó néhány cikk jelent meg.
– Lassan eljutunk a Games for Businessig.
– Már el is jutottunk, mert a MarkCon Informatikai Kft. kiemelt projektjeként 2013-ban elindítottuk. Az online marketing ügynökségben megmaradtam tulajdonosnak, de az ügyvezetést átadtam. Korábban nem csak toborzásra fejlesztettünk üzleti játékot, hanem voltak promóciós játékaink, és csináltunk játékokat a társadalmi felelősségvállalás népszerűsítésére is. A Games for Business brand megalakításával ugyanakkor kifejezetten az volt a célom, hogy nagyvállalati HR-megoldásokat adjunk, ami a nemzetközi piacon is képes megállni a helyét. A nemzetköziséget jelezte a tudatos névválasztás. Az első két év útkereséssel telt el: az egyedi játékaink eladása mellett termékfejlesztésbe fogtunk, előtérbe helyeztük a belső vállalati folyamatokat, újragondoltuk a belső tanulási módokat. A Games for Business ma már tisztán tanulási technológia, amelynek az a célja, hogy az adott vállalat megismeréséhez és megértéséhez szükséges tudásanyagot úgy adja át a felhasználónak, hogy a tanulási folyamat belső igény legyen, ne pusztán egy vezetőtől kapott feladat.
– Vagyis már nem cégen belüli cég a Games for Business.
– Nem. Önálló társaságként működik, a kft. tavaly októberben jött létre. Én vagyok az ügyvezető és a többségi tulajdonos.
– Az Ön számára most ez a legnagyobb kihívás?
– Igen, ebben találtam meg a motivációmat, ezek a feladatok most teljesen lekötnek.
– A weblapjuk tanúsága szerint elég nagy a férfiuralom, csak férfi neveket találtam a munkatársak között.
– A helyzet nem ennyire „súlyos”. Bár valóban öt férfi nevét olvashatja (jelenleg 11 fős a csapat), de az asszisztensünk hölgy, és van két gyesen lévő anyuka..
– A MarkConnak több mint száz üzleti partnere van. Hol tart a Games for Business?
– Képesek voltunk egy kkv-központú marketing cégből multikra fókuszáló HR szoftver szolgáltatóvá nőni, amely egy év alatt hatalmas ugrás. Ma már együtt dolgozunk a BP-vel, az SAP-val, a Grundfosszal, a HBO Europe-pal, a Telenorral, a Telekommal. A portfóliónkban csak multinacionális nagyvállalatot talál, jelenleg 10– 2-en vannak. 2017 végére a számukat minimum a duplájára szeretnénk növelni. Nagyon tudatosan keressük nagy hálózattal rendelkező ügyfeleinket a nemzetközi piacon. Annyira jó terméket akarunk csinálni, hogy a régiónkban és globálisan is versenyképesek legyünk vele.
– Ha nagyon jól csinálják, előbb-utóbb jelentkezik egy vevő.
– Ezt jelenleg nem nevezném kimondott célnak, de van ilyen lehetőség. A cél ma a profittermelés.
– Tőkebevonást sem tervez?
– Egyelőre saját tőkéből finanszírozom a céget, a pénz az elmúlt évek reklámügynökségi tevékenységéből halmozódott fel – most ezt pörgetem vissza az új vállalkozásba. Kimondottan jónak tartom, hogy már az első évünket nyereséggel zártuk. Tény azonban, hogy sok minden igényelne komoly finanszírozást. Például fontosnak tartom, hogy ott legyünk a jelentős nemzetközi kiállításokon, még akkor is, ha ez sokba kerül.
– A kis és középvállalkozások nem lehetnek potenciális ügyfeleik? Gondolom, egy 250 fős cégnél bőven hasznát vennék az alkalmazásaiknak.
– Vannak a szektorból megkereséseink, de most a multikra koncentrálunk. Nekünk is bizonyítanunk kell ugyanis, hogy képesek vagyunk látványosan növekedni, s a stratégiánkhoz most a multi piac a megfelelőbb. Egyik munkatársam kizárólagos feladata a partnerek felkutatása, igyekszünk minél több együttműködő partnert, viszonteladót találni. Bízunk az iparági szinergiában – mi jó tanulási technológiát szállítunk, ehhez értünk, és HR szakértőkkel, tanácsadókkal együttműködve képesek vagyunk bővíteni a kapcsolatainkat. Természetesen nem zárom ki, hogy a fejlődés későbbi szakaszában ne gondolkodnánk kisebb cégekben is.
– Van az iparágak között preferált terület?
– Elsősorban a tudásalapú vállalatok a partnereink. S ahogy már említettem, van lehetőség a felsőoktatásban is, érdeklődők legalábbis már vannak, bár nekünk ez a terület nincs a fókuszunkban. Ismerek olyan gamifikált rendszert, amelyet egyetemeken alkalmaznak.
– Milyennek tartja a cégük marketingjét?
– Ebben, nem véletlenül, szuper jók vagyunk, van hátterünk és tapasztalatunk. Ez az egyik versenyelőnyünk. Külföldön egyre többen ismernek minket, arculatunk a konkurensek között kiemelkedő. Párizsban legutóbb egyetlen magyarként állítottunk ki, ahogy Londonban a tanulási technológiák olimpiáján, a Learning Technologies Awards versenyen is csak mi indultunk magyar cégként. A Leginnovatívabb nemzetközi tanulástechnológia kategóriában shortlistre kerültünk. Sajnos nem nyertünk a döntőben, de rengeteget tanultunk sok nagyvállalattól.
– Lehet, hogy külföldön már jobban ismerik a céget, mint Magyarországon?
– Nem, ezt nem mondanám. Itthon is teljesen rendben van a reputációnk, igaz, sokat dolgoztunk azért, hogy ismertek legyünk. Aki érdeklődik a téma iránt, az biztos megtalál minket. Nem gondolom, hogy megkerülhetetlen szereplők vagyunk ezen a területen, de ha fejlesztő, szolgáltató céget keresnek Magyarországon, akkor hozzánk könnyen eljutnak.
– A MarkCon jó néhány évvel ezelőtt Baranya megyében kamarai nívódíjat kapott. Megmaradt a kapcsolat a kamarával?
– A cég első, innovációs díját, 2007-ben éppen a kamarától kaptuk, és valóban szoros kapcsolatunk volt velük. Bár nem vagyunk aktív kamarai tagok, jó a személyes kapcsolatom például az új elnökkel és a főtitkárral. Volt rá példa, hogy a kamarától kértünk – és természetesen kaptunk – segítséget, amikor információt gyűjtöttünk egy külföldi cégről. Azt azonban tudni kell, hogy nagyon speciális területtel foglalkozunk, amelyhez a kamarának még nincsen részletes adatbázisa.
– Merre tart ma Magyarországon a HR szakma?
– Kiemelném a HR-esek szándékát a tanulásra, a nyitottságukat, a kockázatvállalási készségüket és a motiváltságukat. Sok mindent köszönhetünk a magyarországi HR szakmának. Bár vannak nemzetközi projektjeink, a bevételünk legnagyobb része itthonról származik. A magyar HR-esek jó része ismer minket, más kérdés, hogy finanszírozási kérdésekben milyen lehetőségeik vannak.
– Származott abból bármilyen hátrányuk, hogy nem budapesti a cégük? A fővárosiak mindig jobban szem előtt vannak.
– Nem tapasztaltam ilyesmit, az internet világában egyébként sincsenek határok. Egy dubaji üzletember például kimondottan miattunk utazott el Pécsre. Tárgyaltunk néhány napig, s bár nem kötöttünk üzletet, tovább erősödött a kapcsolati hálónk.
– A sok fejlesztésük között van olyan, ami kimondottan a kedvence?
– A folyamatosan fejlesztés alatt álló termékünkből az éppen aktuális áll a legközelebb hozzám és a csapathoz. Rengeteg az ötletünk, határozott, erős víziónk van, hogy mit akarunk csinálni, s talán az erőforrás néha kevés is a megvalósításhoz. Több az elképzelésünk, mint amit meg tudunk valósítani. Tény, ehhez jól jönne a több pénz. Bár befektetőink nincsenek, de szakmai tanácsadóink sokat segítenek. Visszatérve a korábbi kérdéséhez, tőkét akkor vonnék be, amikor már tisztán látom, hogy miként tudunk több pénzt csinálni. A tőke ugyanis nem kedveskedni akar egy üzletben, hanem meg akarja sokszorozni magát. Ha 1 forintból már 10-et tudok csinálni, akkor egészen más feltételekkel szállnak be a cégbe, mintha azt mondom: kell 10 forint, hogy abból valahogy csináljunk 50-et. Bízom benne, hogy a cég organikus növekedése hoz annyi pénzt a megrendeléseken keresztül, amelyik elég a stabil működéshez. Megszokták kérdezni, hogy miért vágtam bele.
– És miért?
– Ha nagyon leegyszerűsítem: ez egy vidéki marketing cég túlélési stratégiája volt anno. Marketing cégként is jól működtünk, de annak idején nem tudtunk olyan projektet csinálni, amelyik látványosan kiemelt volna minket a piacon. Azon gondolkodtam, hogy a sok korrekt feladat után mivel lehet igazán kiugrani? Akkor születetett a gondolat, hogy álljunk rá a nagyvállalati HR-vonalra, a trendekből azt olvastam ki, hogy ezzel érdemes foglalkozni. Azóta kiderült, hogy ez egyre fontosabb terület, egyre több élményre van szükségük a dolgozóknak.
– Versenytársakból mára sem lett több?
– Többen foglalkoznak gamifikációval, de az esélyeinket jelenleg csak javítja, ha nő a konkurencia, hiszen többen foglalkozunk a témával így nőhet az elismertsége. Hiszek abban, hogy egy tiszta versenyben tudunk olyat ajánlani, ami alapján minket választanak. Egy termékfejlesztő cég előbb a pénzét költi, és csak utána adja el a terméket, amiből pénzt csinál. Mindig azt mondom a munkatársaimnak: úgy gondolkodjatok a termékről, hogy azt szívesen megmutassátok a haveroknak akár egy sörözéskor is. Mi sosem mondjuk azt a termékünkre, hogy „jó lesz ez már”, mert annak nagyon jónak kell lennie! Az is az előnyünk, hogy a konkurensekhez képest kicsit mindig előrébb járunk a fejlesztésben. Mindig megkérdezzük a felhasználókat, hogy tetszett-e, amit csinálunk, s ha nem, mondják el, hogy mi nem tetszett – és azonnal változtatunk rajta. Ez a hozzáállás, gondolkodás, transzparens működés meghozza a sikert.
– Szeret játszani?
– Régen nagyon nagy játékos voltam, sok időt töltöttem például számítógépes játékokkal. Ma már csak szakmai érdeklődésből játszom – például a mobilomon. Ez olyasmi, mint amikor egy étteremtulajdonos elmegy egy másik helyre. Nézegeti az étlapot, megkóstolja a konkurencia főztjét, mert tanulni akar. Számomra a legnagyobb játék a cégem építése. Naponta olyan döntéseket kell hoznom, ami szinte olyan, mintha leülnék egy szórakoztató társasjáték mellé. Igaz, a céges „játéknál” sokkal komolyabbak a következmények.
Szerdahelyi Csaba
Fotók: Games for Business
