Az iLex Systems Zrt. együttműködő partnerei közreműködésével szerkesztett cégjogi cikksorozat 42. részében dr. Szekeres Diána PhD, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Gazdálkodástudományi Kar Üzleti Jogi Tanszék egyetemi adjunktusa foglalja össze az új Mt. alkalmazásának legfontosabb tapasztalatait.

A munkajogi generálklauzulák szerepe nőtt az új munkajogi kódexben. A normativitás maga vonatkozik a szabály pontos megtartására, valamint a jogi kultúra ismeretének elsajátítására is. Maga, a jogi és erkölcsi normák egysége megteremti a generálklauzulákat, amelyek egyúttal az alapjogok becsatornázását teszik lehetővé. A bírói jogértelmezés szerepe megnőtt, mindamellett a peres ügyek számának csökkentése is jogalkotói cél. A munkajog normatív szabályozásának tendenciája a tőle elvárhatóság kategóriájának használtára, a piac szereplőivel szembeni szigorú elvárás kialakítására mutat. Ezen új munkajogi aspektust a polgári jog már régóta zsinórmértékként kezeli.

Az új joggyakorlat megváltozatta felmondási formákat, azonban azt kijelenthetjük, hogy a joggyakorlat rég bevett szokásainak megváltozatásához idő kell és még csak négy év telt el az új kódex megszületése óta.

Az új munkajogi kódex hatályba lépésének köszönhetően immár kevésbé „éri meg” a munkavállalók számára a vitás ügyeket perre vinni, hiszen limitáltabb a jogkövetkezmények mértéke.

A munkaviszony megszűnésének feltételrendszere

A rendes felmondás tekintetében az új szabályozás meghagyta a munkáltató indokolási kötelezettségét, valamint továbbra is alkalmazandó az MK 95. számú állásfoglalás.

Követelmény maradt továbbá a felmondás indokolása tekintetében, hogy annak:

  • világosnak,
  • valósnak és
  • okszerűnek is kell lennie.

A világosság követelménye értelmében feltételként áll fenn, hogy az indokolás nem lehet sem ellentmondást tartalmazó, sem közhelyes, azaz konkrét tényeket kell tartalmaznia. Nem kizárt azonban az sem, hogy összefoglaló jellegű tartalommal bírjon. A felmondás indokának meg kell felelnie a tényeknek, mégpedig úgy, hogy a tényeknek a felmondás időpontjában valósnak, azaz fennállónak kell lenniük.

Az okszerűség elve: A felmondás indokából okszerűen kell annak következnie, hogy a továbbiakban a munkavállaló munkájára már nincsen szükség. A gyakorlatban többnyire munkavállaló képességeivel összefüggő ok indokolja a felmondást, így a kompetencia hiánya példának okáért, amely nem szubjektív mércén alapuló kategóriaként a munkavállaló munkaköréhez kapcsolódó képességet jelenti.

A munkavállaló működésével összefüggő ok lehet:

  • létszámcsökkentés,
  • átszervezés, vagy akár
  • minőségi csere is.

Az adott átszervezésnek olyannak kell lennie, amely munkavállaló munkakörét érinti. Mindez, azonban a munkáltató döntési kompetenciájába tartozó kérdéskör, a bíróság az átszervezés és a létszámcsökkentést érintő döntési kompetenciát azonban sem gazdaságossági, sem célszerűségi okból nem vizsgálhatja. A munkáltató döntési kompetenciájába tartozhat a méltányossági alapú mérlegelés is. A felmondás az Mt. 40.§ a munkavállaló indokolási kötelezettségének speciális esetköre, amikor a munkavállalói indokolásnak tartalmaznia kell az irányadó feltételt, azaz azt a körülményt, amelynek a lényeges és hátrányos megváltoztatását tekintve a munkaviszony fenntartása önmaga számára sérelmes vagy lehetetlennek minősülnek. A fenti hármas feltételrendszernek érvényesülnie kell, mindamellett lényeges változás szükséges, azaz csak olyan indokra lehet csak hivatkozni, amely szoros összefüggést mutat a munkaviszonnyal kapcsolatosan. A kiforrott bírói gyakorlat e tekintetben azonban még várat magára. A felmondás korlátai lényegében nem változtak. A munkavállaló indokolási kötelezettsége fennáll a határozott idejű jogviszony megszüntetésére vonatoztatva. A jogkövetkezmények tekintetében az indokolás, a tilalom és a korlátozás tekintetében a rendes felmondás szabályai irányadónak tekinthetőek. Az azonnali hatályú felmondás Mt. 78.§ -ban foglaltak értelmében a munkáltatóra hárul a bizonyítási teher, amikor is a legfontabb kérdésköröket, mint a lényegesség, szándékosság, súlyos gondatlanság, illetve  a további területeket egyenként szükséges bizonyítani.

Amennyiben a másik fél „olyan magatartást tanúsít” a másik fél, „amely a munkaviszony fenntartását lehetetlenné teszi”, akkor olyan objektív indok szükséges, amely nyilvánvalóan elfogadhatatlan magatartást jelez, ezen rendelkezés „kvázi” gumiszabálynak minősül. A döntés meghozatalára vonatkozik a 15 napos határidő és nem magára a közlésre utal.

Jogkövetkezmények tekintetében a munkaviszony jogellenes megszüntetése lényeges változásokat vont maga után az új kódex hatályba lépésével, a perek korábban elhúzódhattak, így a munkavállalók esetén előnyösebb helyzetbe kerülhettek. A munkavállalónak kell bizonyítania kártérítési kérelmének benyújtása esetén mind a jogellenes magatartást, mind az okozati összefüggés meglétét, valamint az összegszerűséget is, ennek sikertelensége is őt terheli. A 4/2013.(IX.23.) KMK vélemény tartalmaz iránymutatást elmaradt jövedelem esetén a kártérítés mértékére. Az elmaradt jövedelem időről időre, általában hónapról hónapra vizsgálható, azaz a kereseti kérelem pontosítására hangsúlyt kell fektetni a tárgyalás előre haladtával. Amennyiben elmaradna a munkavállaló kárenyhítési kötelezettségének teljesítése és erre a munkáltató hivatkozna, a bizonyítási teher a munkáltatót illeti meg.

A méltányos mérlegelés tekintetében a jogalkotó munkavállaló keresetindítási lehetőségeit kívánta bővíteni.  Ide tartozik példának okáért:

  • a munkaszerződéstől eltérő foglalkoztatás (Mt. 53.§);
  • a konkrét munkavégzési hely meghatározása;
  • a munkaidő-beosztás ás
  • a rendkívüli munkaidő.

Speciális kérdéskörök

A fogyatékkal élők foglalkoztatása tekintetében az ésszerű alkalmazkodás elvét kell górcső alá venni. Itt meg kell jegyezni, hogy amennyiben a személy teljes és hatékony társadalmi szerepvállalását korlátozza, akkor a fizikai, értelmi, érzékszervi károsodás is a fogyatékossághoz hasonló definiálást eredményez, sőt bizonyos feltételek fennállása esetén akár fogyatékosságnak tekinthető a tartós megbetegedés is. A munkáltatóval szemben az ésszerű alkalmazkodás kötelezettsége többletelvárást támaszt.

A szerződések kockázatelemzéséhez kapcsolódó fogalom az előreláthatósági klauzula a kártérítést érintve, amikor is munkavállalói felelősségnél azt a kárt, amelynek bekövetkezése a károkozás idején nem volt előrelátható nem kell megtéríteni. Amennyiben tehát a munkavállaló kárt okoz, nem áll fenn kártérítési kötelezettsége a távoli okozati összefüggésen túl. Megnő a munkáltató tájékoztatási kötelezettsége, amely elősegíti a felek fokozott kooperációját.

A bírósági értelmezés mikéntje az előreláthatósági szabály tekintetében azonban még ugyanúgy a jövő záloga, ahogy a cikkben hivatkozott, többi változásé. 

dr. Szekeres Diána Ph.D. egyetemi adjunktus
Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem
Gazdálkodástudományi Kar
Üzleti jogi Tanszék
kérdések/észrevételek: ilex@ilexsystems.com