1993 és 2015 között összesen 843 ezer fő szerezte meg a magyar állampolgárságot határon belül és határon túl, melyből 708 ezer az egyszerűsített honosítás bevezetése utáni időszakra tehető – tájékoztatott a statisztikai hivatal.
A magyar állampolgárságról szóló törvény 2010. évi módosítása a rá következő évben bevezette az egyszerűsített honosítást (honosítás = magyar állampolgárság megszerzése), ami több szempontból is változást hozott az újonnan magyar állampolgárokká válókat jellemző trendekben – olvasható a statisztikai hivatal „Új magyar állampolgárok – Változások az egyszerűsített honosítási eljárás bevezetése után” című átfogó elemzésében, amelynek itt az összefoglalását idézzük.
Ettől kezdve magyar lakcím nélküli, magyar állampolgársággal előzőleg sosem rendelkezett külföldi személy is kaphatott magyar állampolgárságot anélkül, hogy Magyarországon lakhelyet vagy tartózkodási helyet létesített volna. Ezzel a határon túli magyar nemzetiségűek és családtagjaik közül sokan váltak magyar állampolgárrá, ami demográfiai szempontból önállóan is vizsgálandó új jelenség. A jogszabályi változások egyúttal a Magyarországon élő külföldiek egy részének a honosítását is megkönnyítették, mert bevándorlásuk időpontjától függetlenül kezdeményezhették a honosításukat. Mindezek miatt a következőkben külön kezeljük a magyar állampolgárságot megszerzők e két csoportját, a magyarországi lakcímmel rendelkező belföldi, illetve a magyarországi lakcímmel nem rendelkező, határon túl élő honosítottakat. Az új szabályozás bevezetésének időpontja miatt a 2011–2015 évek állnak elemzésünk fókuszában, de a kép teljessége miatt visszautalunk a megelőző időszakra is.
A honosítottak számát nemcsak a hazai jogrendszer, hanem a mindenkori gazdasági és kül-, illetve belpolitikai viszonyok is alakítják, amik között szerepel a kettős állampolgárság törvényi szabályozása és politikai megítélése is a kibocsátó országokban. A szomszédos országok közül Ausztria és Szlovákia korlátozta leginkább a kettős állampolgárságot a vizsgált időszakban. Mindent együttvéve 1993 és 2015 között összesen 843 ezer fő szerezte meg a magyar állampolgárságot határon belül és határon túl, melyből 708 ezer az egyszerűsített honosítás bevezetése utáni időszakra tehető.
A belföldi honosítottakat tekintve a vizsgált, 2011–2015 közötti öt évből az első kettőben jelentősen megemelkedett az esetszámuk, de 2015-ben a statisztika által valaha mért második legalacsonyabb értékre esett vissza. A korábbi évekkel összehasonlítva 2011-ben a belföldi honosítottak száma több mint háromszorosára nőtt, és elérte a 20 500 főt. A teljes vizsgált időszakban összesen 61 ezren váltak határon belül magyar állampolgárrá, több mint hattizedük 2011–2012-ben. A négy domináns országból (Románia, Szerbia, Szlovákia, Ukrajna) származók létszáma már 2010-ről 2011-re többszörösére nőtt, míg az egyéb országokból érkezetteké csak 2014-ben emelkedett meg jelentősen, amikor a magyar nemzetiségűek házastársainak és gyermekeinek honosítását is megkönnyítették. A 2014-es jogszabályi változások a négy kiemelt szomszédos ország állampolgárai közül a szlovákiai gyökerekkel rendelkezőket befolyásolták legnagyobb mértékben, esetükben a honosítottak létszáma 2013-hoz képest másfélszeresére emelkedett.
A belföldi honosítottak előző állampolgárság szerinti összetételét vizsgálva megállapítható, hogy az előzőleg román állampolgárok általában a honosítottak mintegy kétharmadát teszik ki, de 2011–2013-ban arányuk meghaladta a 76 százalékot. A fókuszba állított öt év egyik legjelentősebb változása, hogy az egyéb állampolgárok, vagyis a bevándorlás szempontjából nem a négy domináns országból származók reprezentáltsága közel meghatszorozódott, és 2015-ben elérte a honosítottak 17 százalékát. A belföldi honosítottak között az Ukrajnából érkezők aránya egyenletesen 10 százalék körüli volt, a szerb állampolgároké a 2011-es 8,2 százalékról 3,9 százalékra csökkent, ezzel szemben a Szlovákiából származók gyakorisága 3,0-ról 5,1 százalékra emelkedett.
Ezzel párhuzamosan az egyszerűsített honosítás bevezetésével a kiemelt öt évben több mint tízszer annyi magyarországi lakcímmel nem rendelkező személy szerezte meg a magyar állampolgárságot, mint ahány belföldi, közel 650 ezer. Számuk 2011-től 2013-ig évről évre növekedett (79, 164 és 169 ezer), majd jelentősen visszaesett, és 2015-ben már alig haladta meg a négy évvel korábbit. Összetételük sok tekintetben eltér a belül élőktől. Lényegesen kevesebb közöttük a román (60 százalék) állampolgár, a szlovákoké a fél százalékot sem éri el, többek között a szlovákiai jogi korlátok miatt, sokkal több viszont a szerbeké, míg az ukrán és az egyéb állampolgárok aránya mérsékelten magasabb. A külföldön élő honosítottak állampolgárság szerinti megoszlását tekintve 2011–2015 között a legfeltűnőbb jelenség, hogy az ukrán állampolgárságú honosítottak aránya számottevően nőtt (7-ről 29 százalékra). Ezzel szemben az előzőleg román, szerb és szlovák állampolgársággal rendelkezők arányában csökkenés volt tapasztalható. Az egyéb állampolgárságúak aránya a magyarországi lakcímmel nem rendelkezők között is növekedett.
Az alapvető demográfiai jellemzők tekintetében a határon belüli és határon túli honosítottakra egyaránt jellemző, hogy az addigi közel 50–50 százalékos férfi-nő arány 2011–2015 között kismértékben a férfiak irányába tolódott el. A honosított népesség korösszetétele a Magyarországon élő külföldi népességhez hasonlóan fiatalabb, mint az ország teljes lakossága. 2011–2015 során a belföldi honosítottak köre kismértékben idősödött, az időszak végére közel két évvel nőtt az évente honosítottak átlagéletkora (37 évre). A határon túliak körében ezzel szemben a fiatalok arányának jelentős növekedése tapasztalható, amelynek következtében az átlagéletkoruk 40-ről 32 évre csökkent.
A Magyarországon élő honosított felnőttek körében a nőtlenek, hajadonok aránya 7, a házasoké azonban mindössze 3 százalékponttal magasabb, mint a teljes népességben. A határon túli állampolgárokra ezzel szemben a házasok magas aránya a jellemző, 13 százalékponttal meghaladja a magyarországi össznépességben mérhető értéket, esetükben viszont a nőtlenek, hajadonok aránya azonos a honos népességbelivel.
A magyarországi lakcímmel rendelkező honosítottak több mint fele Közép-Magyarországon él, a többi terület közül Szabolcs-Szatmár-Bereg (7,2 százalék), illetve Csongrád és Hajdú-Bihar megye (6,0 százalék) részesedése emelkedik ki.
2011–2015-ben a határon belül honosított felnőttek iskolai végzettség szerinti megoszlása jól közelíti a hazai teljes népességét. A felsőfokú végzettségűek arányában mutatkozik némi eltérés a honosítottak javára (21, illetve 18 százalék). A 2003–2010 közötti időszakhoz viszonyítva azonban a fókuszba állított periódusban honosítottak kevésbé iskolázottak. A felsőfokú végzettségűek részesedésének csökkenésével szükségszerűen együtt járt, hogy a foglalkozási csoportok között az élmezőnyből háttérbe szorultak a diplomát igénylő szakmák, és az ipari és építőipari (20 százalék), valamint a kereskedelmi és szolgáltatási (18 százalék), illetve a szakképzettséget nem igénylő (17 százalék) foglalkozások szerezték meg az elsőbbséget.
A magyarországi lakcímmel nem rendelkező honosítottak iskolázottabbak, de gazdaságilag kevésbé aktívak, viszont a dolgozók között többen vannak a magasabb szintű képzettséget igénylő foglalkozásúak és kevesebben a fizikai dolgozók, mint a határon belül élők között.
A magyarországi tartózkodás tartamát tekintve a 2011–2015-ben honosítottak közel négytizede legalább nyolc évig élt Magyarországon, mielőtt megszerezte a magyar állampolgárságot. Ha évente vizsgáljuk a tartam szerinti megoszlást, két lokális maximum látható. Az egyik csúcs minden évben a 0–1 év (13–19 százalék), a másik kiugró érték helye változó, és azt mutatja, hogy az adott évben mennyi idő telt el 2007-től, Románia EU-s csatlakozásától. 2011–2013 között a honosítottak egyaránt 13–13 százaléka érkezett Magyarországra 2007-ben, ami 2015-re 8 százalékra mérséklődött ugyan, de még akkor is kiemelkedő.
Tíz határon belüli honosított közül állampolgársági kérelmében 8–9 hivatkozik a magyar származására. A másik két leggyakoribb ok a magyar állampolgárságú házastárs, illetve a magyar állampolgárságú kiskorú gyermek, de ezeket csak minden tizenegyedik, illetve tizenhetedik honosított említette.
KSH
