A Vállalkozói tudástár mai cikkében a szoftver forráskódletét szabályait és ehhez kapcsolódóan egy ilyen tartalmú szerződésmintát mutatunk be.

Egy szoftver üzleti felhasználása jelentős üzleti kockázatot jelenthet, hiszen befektetéssel jár és az üzleti folyamatokat is gyakran hozzá kell igazítania a vállalkozónak (a felhasználónak). A felhasználó legtöbbször olyan kontrollt kap szoftver fölött, amely csak egy adott pillanatban működő változatra vonatkozik, és csak az adott célú felhasználást teszi lehetővé. A működés, a sokat változó jogi-szabályozói és gazdasági környezet azonban gyakran szükségessé teszi a szoftver további igazítását, módosítását. A használt programozási nyelvtől függően a szoftvert gyakran csak a futtatást lehetővé tévő formában kapja meg a felhasználó, és a futtatásra használt programformát (a tárgykódot) nem fogja tudni módosítani, mivel ehhez a programnyelv elkészítéshez használt (az emberi olvasást/írást elősegítő) formára, az ún. forráskódra is szüksége lenne (és még sok más információra, többek között a fordítási környezettel kapcsolatosan).

A fejlesztők azonban csak indokolt esetben adják át a szoftver feletti teljes kontrollt, a lefordított programoknál a forráskódot sem feltétlenül adják át. Nem csak a szerzői jogi törvény, de a magyar bírói gyakorlat is azt az álláspontot osztja, hogy a program fejlesztőjének – kifejezett szerződéses rendelkezés hiányában – nem kötelezettsége a forráskódot is átadni, még akkor sem, ha egyébként a felhasználó széleskörű felhasználási joggal bír.

A forráskód feletti rendelkezés a fejlesztő számára egy fontos kontroll, ugyanakkor ez a szoftverek felhasználóinak kockázat. Kockázat, mert bármilyen váratlan esemény esetén a szoftver forráskódjának hiányában a felhasználó fél üzleti működése is ellehetetlenülhet, pl. a fejlesztést végző jogi személy csődbe megy, vagy a szoftverre irányadó licenc szerződésben vállalt kötelezettségeit egyszerűen nem teljesíti.

Ennek a kockázatnak a mindkét fél által elfogadható rendezési módját kínálja a letét jogintézménye. A letéti szerződés esetében a letéteményes a szerződésben meghatározott ingó dolog megőrzésére és annak a szerződés megszűnésekor történő visszaadására, a letevő díjfizetésére köteles [Ptk. 6:360. §]. A letétek egyik gyakorlati fajtája a forráskódletét, amely rendelkezik azzal az előnnyel, hogy a letétbe helyezett forráskód megfelelőségének ellenőrzésére is egy meghatározott eljárást nyújt.

Az eljárás lényege az, hogy induláskor egy független tesztkörnyezetben bizonyosodnak meg a felek arról, hogy a letétbe helyezett forráskódból (és esetleges más komponensekből) valóban előállítható-e a szoftver. Ezen vizsgálat kielégítő lefolytatásához szakértelemre van szükség, ezért a forráskód letétkezelést jellemzően erre külön specializálódott vállalkozások végzik. Ezt követően a felhasználónak (azaz itt a kedvezményezettnek) a biztosítékot pedig az adja, hogy a szerződésben felsorolt „kiadási esetek” bekövetkeztekor már a letevőtől függetlenül személy, a letéteményes köteles a forráskód kiadásáról gondoskodni. A hagyományos letéthez hasonlóan a forráskódot a letéteményes nem használhatja, legfeljebb a kiadásáról gondoskodhat.

Tehát a letét létrejötte egy bizalmi helyzet a letevő és a letéteményes között, amely szintén megfelelő bizalom esetén a kedvezményezett felhasználó számára is nagyobb biztonságot eredményez. A gyakorlatban mindig kritikus kérdés, hogy ki fizesse a „révészt”, azaz a letéteményes költségeit, de ugyanígy kritikus kérdés, hogy vajon a letéteményes kellő tőkével és felelősségbiztosítással rendelkező személy-e ahhoz, hogy egy akár több száz millió forint értékű piacot megalapozó szoftver forráskódját szerződésszerűen és biztonságosan megőrizzen.

A forráskódletéti szerződés egy speciális esete az is, amikor a letevő köteles az időközben megváltozott (pl. frissített) forráskódot is ismételten átadni a letéteményesnek. Ez a rendelkezés a letét speciális tárgyával magyarázható, hiszen a forráskódnak minden elemében naprakésznek kell lennie. Ellenkező esetben a letét által biztosítani kívánt cél kerülne veszélybe, az, hogy a szoftverre épülő üzleti folyamataik ne akadjanak meg a fejlesztő esetleges kiesése esetén.