Az iLex Systems Zrt. és együttműködő partnerei által indított jogi technológiai friss cikkében Schlemmer Tamás közbeszerzési szakjogász ír arról, hogy valóban eljött-e az a régóta megjósolt időpont a jogi területen, amikor a régi jogi modelleket el kell vetni és az új valóság veszi át az uralmat.

Az örökmozgóhoz és a bölcsek kövéhez hasonlóan a feltalálók, filozófusok és laikusok fantáziáját gyakran megmozgatta az a kérdés, hogy lehetséges-e műszaki megoldások segítségével alapvetően átalakítani a jogi szakmát és helyettesíteni a jogász emberek munkáját (jelentős megtakarításokat érve el). Ennek keretében jelentős kísérletek történtek arra, hogy a jogi gondolkodás és érvelés művészetét a formális logika által meghatározott szillogizmusok és következtetések sorozatává redukálják. Az ilyen jellegű erőfeszítések mellett korunk műszaki vívmányai újabb lendületet adtak az azzal kapcsolatos spekulációknak, hogy a mesterséges intelligencia megjelenése milyen hatással lehet majd a jogászok munkájára – elvégre a számítógépek mára már képesek legyőzni az embert a legnagyobb táblajátékokban (pl. sakk és go), az ALPHA – rendszer eredményei pedig előre vetítik a valóban autonóm drónok közelgő térhódítását is.

Az iLex Systems Zrt. és együttműködő partnereinek jogi technológiai sorozatának első cikkében Pongrácz Ferenc, a magyarországi Amerikai Kereskedelmi Kamara (AmCham) elnöke foglalja össze gondolatait a jogi technológiai fejlődés törvényszerűségéről, valamint azokról a kihívásokról, amelyekkel a mai kor modern jogászainak szembe kell nézniük. A második cikkben Domsits Dávid jogtanácsos azt vizsgálja, vajon a jogi szolgáltatók képesek lesznek-e alkalmazkodni a 21. század fénysebességgel fejlődő világához. A harmadik cikkben Bertalan Zsolt, az MVM Csoport Smart Future Lab (SFL) Zrt.-jének vezérigazgatója arról ír, milyen technológiai forradalom zajlik az energetikai iparágban és mindez – a legaltech vívmányokkal együtt – milyen kihívások elé állítja a szektor jogi tanácsadóit.

A szingularitás kifejezést a hasonló műszaki vívmányok (és a mesterséges intelligencia elkerülhetetlennek látszó megjelenése) által az emberek életében kiváltott fundamentális változások megragadására használják. Vernor Vinge sci-fi író (a Gizmodo által idézett) szavai szerint a szingularitás az az időpont, amikor a régi modelleinket el kell vetnünk és egy új valóság veszi át az uralmat. Ezen időpont közeledtével a szingularitás egyre inkább áthatja az emberiség életét, míg végül általánossá nem válik – mikor azonban végül bekövetkezik a szingularitás, nagy meglepetésekre és még nagyobb kiszámíthatatlanságra számíthatunk. A szingularitással foglalkozó kiterjedt sci-fi irodalom és annak a populáris kultúrában betöltött kiemelkedő szerepe ellenére per definitionem nem lehetséges megérteni vagy akár előre jelezni, hogy milyen lesz az élet a szingularitás bekövetkezését követően. A következő néhány bekezdés ezért azzal a kérdéssel foglalkozik, hogy a miként használhatók a ma már (majdnem) a jogász szakma rendelkezésére álló eszközök.

Felhőalapú, munkafolyamat-irányítás, mobileszközök, elosztott, méretezhető, megosztáson alapuló gazdaság, szoftver mint szolgáltatás, kollaboráció, online termelékenységi szoftvercsomag – néhány az elmúlt években szinte mindenki által megismert hívószavak közül, de mit jelentenek ezek a hívószavak a gyakorló jogász, vállalati jogász számára? Többek között e kifejezések ragadják meg a ma már rendelkezésünkre álló technológiák egyes tulajdonságait, amelyek radikálisan, az egyéni és vállalati szinten, illetve a jogi szolgáltató és ügyfelei által egyaránt érzékelhető módon megnövelhetik a jogi munka hatékonyságát.

A jogi dokumentumok létrehozása a műszaki fejlődés által leginkább átalakított területek egyike. A változáskövetéssel készített különböző verziók oda-vissza küldözgetése e-mailben a jogászcsapat tagjai és az ügyfél között ma már szinte őskori megoldásnak látszik, és miért is csinálna ilyet bárki, ha egyszer lehetőségünk van a felhőben tárolt megosztott dokumentumokon közösen dolgozni? A kollaboráció képessé teszi a felhasználókat arra, hogy egy dokumentumot azonos időben többen is megnyissanak és dolgozzanak rajta, valós időben lássák az (internetkapcsolattal rendelkező bármely eszközt használó) más felhasználók által végzett módosításokat, továbbá a verziókezelő funkciók lehetővé teszik, hogy szükség esetén visszaállítsuk az egyes dokumentumok bármely korábbi változatát.

A sablonok használatára és az egyes szerződésbe foglalt rendelkezések újbóli felhasználásának módjára szintén jelentős hatással lehet a különböző dokumentumkészítő programok használata, amelyek a felhasználó által egy űrlapon megadott adatok alapján automatikusan létre tudják hozni a szükséges dokumentumokat és a vonatkozó adatbázisból kontextus alapján tudnak felajánlani egyes rendelkezéseket.

A dokumentumkészítés jelentős része továbbá a referenciák, jogi adatbázisok, jogszabályok, ítélkezési gyakorlat stb. kutatása. A dokumentumkészítő programok ilyen jellegű keresőszolgáltatással történő integrációja további jelentős előrelépést jelenthet a folyamat hatékonyságának növelésében.

A dokumentumkészítés után a reformfolyamat következő logikus lépése annak átalakítása, hogy miként gondolkodunk a dokumentumok tárolásáról, archiválásáról és megosztásáról. A valós (és időnként csupán képzelt) biztonsági aggályok leküzdését követően minden jogásznak képesnek kellene lennie arra, hogy helyi vagy felhőalapú szerver segítségével rendszerezzen és tároljon egy központi helyen az egyes ügyekkel kapcsolatos minden kapott és elküldött dokumentumot, iratot, tanúsítványt, határozatot stb.

A tárhely ugyan nem ingyenes, de olcsó, és percről-percre még olcsóbbá válik, a jelenleg rendelkezésünkre álló műszaki megoldások pedig lehetővé teszik a jogász társadalom tagjai számára, hogy irataikat csupán karnyújtásnyi távolságra, bárhonnan, bármilyen eszközről, mindenkor elérhető helyen tárolják és néhány érintéssel megosszák azokat ügyfeleikkel és az ügyön dolgozó jogász kollégáikkal.

Lehetséges, hogy a dokumentumtárolás és – kezelés első pillantásra nem tűnik különösebben izgalmas vagy forradalmi vívmánynak, azonban elengedhetetlen eleme az ügyvédi irodák és jogi osztályok munkáját valóban átalakító integrált munkafolyamat-irányító és ügykezelő megoldásoknak.

Az ilyen rendszerek képesek arra, hogy megragadják és kezeljék a különféle jogi vonatkozású eljárások dinamikus elemeit – kezelik az ügyfelekkel, ellenérdekű felekkel és hatóságokkal való találkozók és bírósági tárgyalások időpontjait, határnapokat, összehangolják a dokumentumok készítését, tárolását, kezelését és megosztását, elvégzik az átalánydíjas, esetleg óra- vagy percalapú számlázással kapcsolatos teendőket, koordinálják a jogászok munkáját és más erőforrásokat, továbbá számos más feladatot ellátnak. Az ilyen rendszerek előbb vagy utóbb a jogászok, ügyvédi irodák, és vállalati jogi osztályok nélkülözhetetlen munkaeszközeivé válnak annak köszönhetően, hogy radikális hatékonyságnövelést eredményeznek, csökkentik a jogi hivatás gyakorlásához kapcsolódó kiegészítő tevékenységek ellátáshoz szükséges időt, és lehetővé teszik a felhasználók számára, hogy biztosítsák az ügyfelek által ma már általánosan elvárt zökkenőmentes és hatékony ügyfélélményt.

Az ügyvédi irodák által használt rendszerek összekapcsolásával és a rendszerek közötti adatcserével összefüggő nehézségek jelentős akadályt jelentenek az új komplex megoldások kidolgozásában. Az  OASIS és hasonló szervezetek jogi szövegek szabványosítására irányuló projektjei megoldást kínálhatnak ezekre a problémákra. A kitűzött cél az, hogy szkennelt dokumentumok használata és (a repetitív és redundáns) kézi adatrögzítés helyett elég legyen ugyanazt az adatot egyszer bevinni egy számítógépes rendszerbe, az adatok kezelését és cseréjét pedig adott esetben a rendszer automatikusan lássa el – jól szemlélteti e célt a következő példa. A szerződéstervezet véglegesítését követően a dokumentumot kinyomtatják, a felek (és alkalmanként az ellenjegyző ügyvéd) aláírják, majd a felek megkapják a nekik járó aláírt példányokat, azokat adott esetben beszkennelik és a lényeges adatokat (pl. díjak, határidők, lejárat időpontja stb.) manuálisan rögzítik a saját rendszerükben.

Mennyivel egyszerűbb lenne, ha a jogászok például XML-alapú dokumentumkészítő alkalmazással és az érintettekkel kollaborálva hoznák létre a dokumentumot, a szerződés aláírását követően pedig átadnák a szabványos XML-fájlt a szerződő feleknek, akik rendszerei a fájl importálását követően automatikusan feldolgozhatnák a szükséges adatokat. Ez valóban szép és új világ lenne.

Míg a gondolkodó és öntudattal rendelkező, jogi stratégiák kidolgozására és összetett jogviták megoldására képes gépek felemelkedése csupán fantazmagóriának tűnhet, egyértelmű, hogy a jogász társadalom nem hagyhatja figyelmen kívül a jelenleg elérhető megoldásokat és a technológia gyors fejlődését. Amellett, hogy megkönnyítik a jogászok életét és növelik a munkájuk hatékonyságát, e technológiák lehetővé teszik számukra az ügyfelek (különösen a vállalati ügyfelek) által egyre inkább elvárt formájú és hozzáadott értékkel rendelkező szolgáltatások nyújtását is.

Schlemmer Tamás
dr. iur, LL.M.
kérdések/észrevételek: ilex@ilexsystems.com