A Mazars szakemberei egy tipikus magyarországi tevékenységen, a bérgyártásos konstrukció példáján keresztül hívják fel a figyelmet az OECD Transzferár Irányelvek helyes értelmezésének fontosságára, és az ebből adódó gyakorlati kockázatokra.
A tapasztalatok szerint gyakori, hogy a társaságok a kapcsolt ügyleteikről szóló transzferár dokumentáció elkészítésekor automatikusan többévi átlagos értékek figyelembevételével vizsgálják saját, valamint az összehasonlító társaságok releváns pénzügyi mutatóit, ezek alapján támasztják alá az alkalmazott áraik helyességét. Ugyanakkor az OECD Transzferár Irányelvek erre vonatkozó iránymutatásai nem minden esetben rendelkeznek így.
Mikor kell átlagolni, mikor nem?
Gyakran előfordul, hogy a vállalkozások az ügyleti nettó nyereség módszerével (TNMM) készült transzferár dokumentációjuk elkészítésekor – az értékek szórásának csökkentése végett – átlagot számítanak az összehasonlító mintába került vállalkozások pénzügyi adataiból. Az is gyakori, hogy az adott társaság a saját adatai esetében is több év adatainak (súlyozott) átlagolása alapján határozza meg a végül összehasonlításra kerülő adatokat.
Az összehasonlító adatoknál alkalmazott átlagszámítást a legutóbbi NAV megközelítés alapján semmilyen körülmény nem teszi indokolttá, vagyis a gyakorlati tapasztalatok alapján az összehasonlító minta esetében az adóhatóság az egyedi adatok alkalmazását (pooling) tekinti elfogadhatónak.
Ugyanakkor a saját adatok többéves átlagolása bizonyos ügyleteknél elfogadható, de számos esetben indokolatlan lehet. Az Irányelvek szerint ugyanis alacsony kockázatszinttel járó tevékenységek esetében – mint például a bérmunka vagy a szerződéses gyártás (contract manufacturing) – szakmailag megalapozatlannak tarja ezt a lépést. Sőt, az Irányelvek a szerződéses gyártás ügylettípushoz elsődlegesen nem is a TNMM, hanem a költség és jövedelem módszert javasolja. Ugyanakkor, nagyobb felelősséggel és kockázattal járó tevékenységek esetében indokolt lehet több év teljesítményének, akár átlagolással történő értékelése.
Számpélda
De mit is jelenthet a gyakorlatban, ha a társaság eltér a fenti értelmezéstől? Vegyünk például egy olyan esetet, amikor egy 2011 és 2012 évekeben magasabb, 2013 évben pedig alacsonyabb költségarányos nettó nyereségmutató (NCP) mellett működő vizsgált fél (tested party) adatait hasonlítjuk össze az adatbáziskutatás eredményeként kapott összehasonlító mintával.
Némileg befolyásolja az összehasonlító mintából képzett interkvartilis tartomány alakulását, hogy a súlyozott átlagolás vagy a pooling (három év minden adatának azonos súlyú figyelembe vétele) módszerét alkalmazzuk-e.
A fenti példában a két módszer nem eredményez jelentős eltérést, de eltérő végkövetkeztetésre juthatunk attól függően, hogy a vizsgált fél esetében is elvégezzük a súlyozott átlagolást, avagy csak a vizsgált év jövedelmezőségi adatát tekintjük.
A számpéldában szereplő esetben az eltérő módszerek eredményeképpen az egyik esetben (három éves átlagolás) azt a következtetést vonhatnánk le, hogy a vizsgált fél mutatója az interkvartilis tartományként meghatározható szokásos piaci tartományon belül esik, míg ha az egyedi éves értéket önmagában vizsgáljuk, az kívül esik a tartományon.
Felmerülő kérdések
Helyes volt-e a módszerválasztás? Megfelelően alkalmazta-e a társaság a TNMM módszert, illetve azon belül az egyes korrekciókat? Indokolt-e az átlagszámítás az összehasonlító mintába került adatok, illetve a saját adatok esetében?
Ilyen és ehhez hasonló kérdések merülhetnek fel a bérgyártás, és egyéb szerződéses gyártási konstrukciók transzferár dokumentációi esetében.
Tekintettel arra, hogy az Irányelvek értelmezése szerint – más-más esetben – mindkét módszertan elfogadható lehet, kiemelten fontos az adott konstrukció megfelelő besorolása, valamint a funkciók és kockázatok értékelése alapján a megfelelő módszer kiválasztása
A kockázatok és lehetséges kezelésük
Amennyiben az adóhatóság a transzferár dokumentáció vizsgálata során azt találja, hogy az abban foglalt elemzés részben vagy egészében szakmailag téves, mulasztási bírságot szabhat ki, illetve transzferár különbözet jogcímen társasági adókülönbözetet állapíthat meg. Évek óta az adóhatóság kiemelt ellenőrzési célterületei közé tartozik a transzferár, és az utóbbi időben a NAV már nem csak a dokumentáció meglétét, hanem az elemzés szakmai tartalmát és számszaki levezetését is vizsgálja (reprodukálja).
A szabályozás előírja, hogy a dokumentációt a társasági adóbevallás idejéig el kell készíteni. Arra vonatkozóan azonban nincsen tilalom, hogy a nyilvántartást az adózó utólag felülvizsgálja, és szükség szerint korrigálja.
Hogy biztosan ne érje kellemetlen meglepetés egy esetleges transzferár audit alkalmával, javasoljuk ellenőrizni, hogy vállalkozása a transzferár nyilvántartásokban élt-e a többéves átlagolás módszerével, és ha igen, szakmailag megalapozottan tette-e azt az ügylet körülményeire tekintettel – figyelmeztetnek a Mazars szakemberei.
