Tóth Sámuel terméktervezőként dolgozik a Prezinél. Személyes kötődés, valamint tapasztalatszerzés miatt kezdett önálló vállalkozásba is, ahol autizmussal élő felnőtteknek és gyerekeknek tervez készségfejlesztő játékokat. Az Auti-mate-ről, a lehetőségekről és a társadalmi célú vállalkozásról is beszélt a KamaraOnline-nak.

– Elsősorban azért kerestem meg, mert én is fontosnak tartom társadalmi hasznossággal foglalkozó vállalkozások indítását. Mi vezette el önt az Auti-mate-ig?

– Két évvel ezelőtt nyáron kezdtem el készségfejlesztő játékokkal foglalkozni. Két fontosabb célom volt vele: egyrészt szerettem volna a játékfejlesztésbe jobban beletanulni mint programozó és tervező, és ezzel magamnak is ki tudtam alakítani egy tanulási folyamatot. Másrészt az autista unokahúgomnak, Annának szerettem volna egy kis örömet okozni olyan játékokkal, amelyekről tudtam, hogy szereti őket. Nagynénémmel, Anna édesanyjával gondolkoztunk el azon – aki autista szülőként gyógypedagógiával foglalkozik –, hogy ebből lehetne akár valami sokkal nagyobbat is csinálni, hiszen nagyon nagy igény van olyan fejlesztő eszközökre, amelyek jól működnek autista gyerekeknél is. Nagyon hamar rájöttem arra, hogy egyedül nem fogom tudni folytatni a projektet, szükségem van egy szakemberre, aki pszichológiai oldalról alá tudja támasztani a játékok hatékonyságát. Így találtam meg Zsombort, aki évekig az autizmus kutatásával foglalkozott, azóta pedig kezelőfelületek használhatóságával. Nemsokára csatlakozott hozzánk szoftverfejlesztőként Ogi is, és ezzel létrejött a csapat. Hárman megalkottunk egy víziót, amelynek a megvalósításába egyből bele is fogtunk. Odáig jutottunk, hogy létrehoztunk egy weboldalt pár játék-prototípussal, amelyen be tudjuk mutatni a koncepciónkat.

– Jelenleg is ezek a játékok futnak?

– Igen, nagy részben. Ezt a projektet a kezdetektől fogva szabadidőben csináljuk, miközben rengeteg időt és energiát igényel, így nehéz hosszabb távon fenntartani a fejlődését. Hamar rájöttünk arra, hogy a továbblépéshez meg kell teremteni a megfelelő körülményeket, amelyek nálunk nem álltak fent. Mindannyian olyan munkahelyen dolgoztunk, amely elég intenzív, és egész embert kíván. Ahhoz, hogy több időt tölthessünk a játékokkal, két utat láttunk a továbblépésre: az egyik a befektetői tőkebevonás, a másik pedig a közösségi finanszírozás. Mi a második mellett döntöttünk. Én akkor ki is léptem a munkahelyemről, hogy minél többet tudjak ezzel foglalkozni. Nem jött össze a kampány, inkább barátoktól kaptunk segítséget. Nem bánom, hogy megpróbáltuk, mert nagyon sokat tanultunk belőle. A legnagyobb tanulság az volt számomra, hogy egy ilyen kampány semmiben sem különbözik más marketingkampányoktól. Ugyanazok az eszközök működnek a célközönség elérésére, a figyelem felkeltésére, a termék eladására. Pénz kell hozzá, idő és szakértelem. Tapasztalatnak mindenképpen megérte. Azóta nem történt komoly előrelépés, félre kellett tennünk egy időre az Auti-mate-et, hogy a családra és a munkára tudjunk koncentrálni.​​​

– Vannak még tervei a továbblépésre?

– Tervből túl sok is van, de nem tudom pontosan én sem, mi lenne a legjobb a projektnek, illetve nekem. Ideális lépés lenne a tőkebevonás befektető segítségével, de nem hiszem, hogy a klasszikus startup-forgatókönyv a legmegfelelőbb. Az arról szól, hogy hirtelen, nagy lendülettel, pénzt és energiát nem kímélve alkossunk valamit, amit aztán el lehet adni. Ez kevésé illik bele az elképzeléseimbe. Emellett nehéz olyan befektetőt találni, aki nem teszi fel egyből a kérdést, hogy miért csak az autizmussal élőket célozzuk meg, és miért nem egy nagyobb piacot, pedig ez az egész projekt társadalmi hasznát kérdőjelezné meg. Szükség van a gazdasági és a társadalmi haszon közötti egyensúlyra.

– Mekkora a piaca a társadalmi célú kezdeményezéseknek?

– Bár furcsa így kijelenteni, de „szerencsés” helyzetben vagyunk, mert az autizmus sajnos nagyon sok, világszerte több mint 110 millió embert érint. Ráadásul folyamatosan növekszik az érintettek száma, tehát nem kis piacról beszélünk. Elég összetett problémáról van szó, még csak azt sem tudjuk, hogy mi okozza az autizmust. A gyógyíthatóságáról szó sem eshet, arról örök vita megy, hiszen nem egy betegségről beszélünk, amit csak úgy meg lehet gyógyítani – bár persze vannak ellenvélemények is. Szóval hatalmas kérdőjel, mi lenne az ideális megoldás az autizmus kérdésére. Azt viszont lehet tudni, hogy nincsenek megfelelő fejlesztő eszközök az autista gyerekek és felnőttek segítésére – annak ellenére, hogy a korai készségfejlesztés az egyetlen, amiről biztosan tudjuk, hogy sokat tud segíteni. A mi ígéretünk az, hogy feltérképezzünk a gyerekek kognitív készségeit, miközben rámutatunk olyan területekre, amelyeken tehetségesek. Mindenkinek vannak olyan készségei, amelyekre lehetne alapozni. Ha a gyerekek tehetségeire építünk, az nagy hatással van a fejlődésükre, hiszen olyan feladatokat oldhatnak meg, amikben van sikerélményük. Ez motiválja, nyitottabbá teszi őket az együttműködésre és növeli az önállóságukat. Ha ismerjük, miben jók, könnyebben jutnak hozzá felnőttkorban akár olyan munkákhoz, amelyek a megfelelő készségterületeket veszik igénybe, a munkavállalással pedig teljes értékű részei lehetnek a társadalomnak. Persze a tehetséges területek felismerése nem csak autista embereknek jelent előnyt, így azt gondolom, elég könnyen skálázható egy ilyen termék.

– Hogy működik egy ilyen játék?

– Típusfeladatokat kell megoldani. Jó néhány olyan online szolgáltatás van, amelyik készségfejlesztő játékokat nyújt, de a komoly cégek, amelyek jó minőséget is tudnak teremteni, általában nem speciális célközönségnek szólnak, hanem például felnőtteknek a munkateljesítmény növelésére. Autistákra specializálódott eszközökből is van több, de azok vagy segítő eszközök – tehát nem készségfejlesztők – vagy minőségben nem érik el a kívánt szintet. Az Auti-mate autizmus-specifikus jellege elsősorban abból áll, hogy játék közben sokkal kevesebb vizuális és auditív inger éri a gyerekeket, mint más játékok esetében. Az egész kezelőfelület nagyon letisztult, könnyen érthető. Nem használunk intenzív színeket, animációkat vagy hangokat. Nem okozunk meglepetéseket, ami a játékban történik, az kiszámítható. Látjuk, hány feladatunk van, mennyit oldottunk meg. Ezenkívül nem használunk negatív visszajelzéseket. Eközben természetesen folyamatosan naplózzuk a teljesítményüket, hogy visszajelzést adhassunk a szülőknek és a pedagógusoknak statisztikák, diagramok formájában.

– Mik a következő lépések a játékokkal kapcsolatban?

– A legnagyobb kihívás megteremteni a körülményeit, hogy tudjunk rajtuk dolgozni. Attól én egyáltalán nem félek, hogy nem lenne piaca az Auti-mate-nek, attól sem, hogy anyagi nehézségekbe ütközne. Szerencsés a helyzet, hogy nagyon könnyen skálázható. A világban egyébként is nagy probléma, hogy az emberek kényszerből találnak foglalkozásokat maguknak, nem pedig azért, mert tehetségesek benne. A játékokkal az ember fel tudná térképezni a saját képességeit, és aszerint választani hivatást. De addig azért még hosszú az út, jelenleg elsősorban a munkahelyemre kell koncentrálnom.

Kovács Réka Fruzsina