Az iLex Systems Zrt. együttműködő partnerei közreműködésével indított cégjogi sorozat 14. részében, dr Schlemmer Tamás közbeszerzési szakjogász, szakfordító-tolmács mutatja be, hogy a szellemi alkotásokhoz fűződő jogok miért okozhatnak nehézséget a közbeszerzési eljárások során.
A szellemi alkotáshoz fűződő jogokra vonatkozó elméleti alapvetés szerint a társadalom az új alkotásokra vonatkozó kizárólagos jogok biztosításával jutalmazza az alkotás létrehozóját, ösztönözve ezzel további alkotások létrehozását, közvetve pedig előmozdítva a társadalom és az emberiség ismereteit és jólétét. A kizárólagos jogok e kontextusban egyfajta monopóliumot hoznak létre abból a célból, hogy az alkotó élvezhesse erőfeszítéseinek gyümölcsét és teljesítményének elismerését, valamint ösztönözzék őt további alkotások létrehozására. Ugyanakkor társadalmi szinten a gazdaságban megjelenő monopóliumok kezelése céljából fejlődött ki – többek között – a gazdasági versenyjog, amelynek alapjául a túlságosan megerősödő monopóliumok gazdaságra és társadalomra káros hatásainak felismerése szolgált. Mint számos hasonló helyzetben, a jog itt is két versengő érdek között törekszik megtalálni az egyensúlyt: monopólium biztosításával ösztönzi a fejlődést, a fejlődés érdekében azonban korlátok közé kell szorítania a monopóliumokat.
A szellemi alkotáshoz fűződő jogok problematikája
Szellemi alkotás létrehozása esetén az alkotáshoz fűződő jogok jogosultja főszabályként az alkotást létrehozó személy – abban az esetben is, ha az alkotás létrehozására valamely szerződés teljesítése folyamán kerül sor. A közvetlenül vagy közvetve az alkotás létrehozására irányuló szerződésben a szerződő felek a főszabálytól eltérően is rendelkezhetnek, így a szellemi alkotáshoz fűződő jogok egy részét vagy egészét a megrendelőre is ruházhatják, eltérő szerződéses rendelkezés hiányában azonban kivételesnek tekinthető bármely helyzet, amelyben nem az alkotó szerzi meg a szellemi alkotáshoz fűződő jogokat. E főszabály alól nem képeznek kivételt a közbeszerzési eljárás alapján létrejött szerződések sem, azaz amikor például valamely eredményre vonatkozó tervek elkészítésére irányuló szerződés alapján a tervekhez fűződő jogokat – a felek eltérő rendelkezése hiányában – a megrendelő helyett a terveket elkészítő vállalkozó szerezte meg. Az alkotó által megszerzett és számára monopóliumot biztosító, szellemi alkotáshoz fűződő jogok jellemzően abszolút szerkezetű, negatív jogviszonyt jelentenek, tehát az alkotással, annak használatával, felhasználásával kapcsolatos kizárólagos jellegű jogosultságokat biztosítanak a jogosult számára. E jogok alapján egyfelől az alkotást a jogosult használhatja, másfelől a jogosult hozzájárulása hiányában mindenki más köteles tartózkodni az alkotás bármilyen felhasználásától.
Bár a szellemi alkotáshoz fűződő jogok által létrehozott monopólium a legtöbb esetben nem bír versenyjogi relevanciával, nyilvánvalóan komoly jelentősége van az egyes fogyasztók, felhasználók számára, hiszen ezen utóbbiak számos tekintetben kötve vannak a nyereségének maximalizálására törekvő monopolistához. A tájékozott fogyasztó felméri és ismeri a beszerzése szempontjából releváns piacot, választása során pedig egyértelműen figyelembe veszi, hogy beszerzése révén – adott esetben – monopóliumtól függő helyzetbe kerül-e, illetve „beárazza” a függőség tényét is.
A fogyasztók között azonban legalább három ok miatt megkülönböztetett helyet foglalnak el a közbeszerzés szempontjából ajánlatkérőnek minősülő szervezetek.
Egyrészt, ahogyan a közszféra – beszerzéseinek volumene révén – nyilvánvaló ösztönzőként tud hatni az innováció terén, a közszféra beszerzéseit maga alá gyűrő monopólium az innovációra irányuló erőfeszítéseket bizonyos esetekben akár el is fojthatja.
Másrészt, ezek az ajánlatkérők éppen beszerzéseik volumene miatt különösen fontos lehetséges ügyfelek a (kvázi )monopolhelyzet kialakítására törekvő piaci szereplők számára, ugyanakkor a többi fogyasztóhoz képest hatékonyabban tudják érvényesíteni saját érdekeiket.
Harmadrészt, az ajánlatkérőnek minősülő szervezetek állami – végső soron a társadalomtól származó – forrásból gazdálkodnak, így társadalmi jelentősége vannak annak, ha megfelelő indokok nélkül vállalják, hogy monopolistától kerüljenek függő helyzetbe.
A szellemi alkotáshoz fűződő jogok kérdésének szabályozása tekintetében a közbeszerzési eljárás során felmerülő probléma tehát egyfajta optimalizálási problémaként jelenik meg: a szerződő feleknek az innováció és alkotás ösztönzése céljából úgy kell biztosítaniuk minél nagyobb nyereséget a vállalkozó számára, hogy minél szélesebb körben biztosítják az ajánlatkérő sajátos és összetett érdekeinek – így többek között a verseny, hatékonyság, gazdaságosság, ésszerűsség biztosításának – védelmét és érvényesülését.
A probléma lehetséges megoldása
A felek a teljesítés során létrejövő szellemi alkotásokhoz fűződő jogok kezelése révén kísérletet tehetnek a fenti optimalizálási probléma megoldására.
Az eddigiek szerint az alkotó érdekeit egyértelműen szolgálja az alkotáshoz fűződő kizárólagos jogok teljességének – azaz az alkotáshoz fűződő teljes monopóliumnak – a megszerzése, hiszen így minden lehetőség a rendelkezésére áll az alkotásból esetlegesen származó nyereség maximalizálására. Bár nyilvánvaló, hogy ez a megoldás a legkevésbé veszi figyelembe az ajánlatkérőnek az adott beszerzésen esetlegesen túlmutató sajátos érdekeit, előfordulhat, hogy elfogadható ez a lehetőség is.
A másik szélsőséges lehetőség, ha a szellemi alkotáshoz fűződő minden jogot az ajánlatkérő szerez meg. Az ajánlatkérő ezzel biztosíthatja, hogy nem kerül monopóliumtól függő helyzetbe, megfosztja azonban a vállalkozót az alkotásból származó nyereség maximalizálásának egy igen fontos eszközétől. A vállalkozó az így elvesztett nyereséget pedig vagy az ajánlatkérővel szemben próbálja realizálni – magasabb ár alkalmazása révén –, vagy pedig nem vesz részt a közbeszerzési eljárásban.
Megnyugtató ugyanakkor, hogy a szellemi alkotáshoz fűződő jogok sokszínűségére és változatosságára tekintettel igen széles a két szélsőséges lehetőség közötti spektrum, azaz a felek felettébb nagy mozgástérrel rendelkeznek a szellemi alkotáshoz fűződő jogokkal kapcsolatos megállapodás terén.
Az alkotás jellegétől függően a feleknek módjukban áll megosztani egymás között az alkotáshoz fűződő jogokat, és gondos tervezést és mérlegelést követően – például térben, időben, vagy a felhasználás módját tekintve korlátozott vagy korlátlan, ingyenes vagy ellenszolgáltatáshoz kötött, átruházható vagy nem átruházható, átdolgozást és származékos mű létrehozását, valamint alengedély adását megengedő vagy kizáró felhasználási engedély szerződésben történő biztosítása révén – lehetőségük van olyan konstrukciót kidolgozni, amely megfelelő megoldást kínál a fenti optimalizálási problémára.
dr. Schlemmer Tamás
közbeszerzési szakjogász, szakfordító-tolmács
kérdések, észrevételek: ilex@ilexsystems.com
