Mit mérünk a likviditási mutatóval és miért játszik fontos szerepet egy vállalkozás életében ez az indikátor? Mikor elfogadható az értéke és mit lehet tenni, ha nem az? Ezekbe a kérdésekbe avat be Rátkai Tamás, a BÁV Faktor Pénzügyi Zrt. elnök-vezérigazgatója.
Egy vállalat hitelképességének vizsgálatakor a pénzintézetek különböző feltételek meglétét vizsgálják. Megnézik például, hogy jövedelmező-e a gazdálkodás, amelyet a cég folytat, hogy a termékek értékesítése rendszeres-e, hogy a fizetési kötelezettségek teljesítése folyamatos-e, illetve, hogy az adott cég képes-e biztosítékadásra. Ezen feltételek elemzése alapján hozzák meg a döntést arról, hogy adnak-e kölcsönt, hogy az adott vállalatot képesnek és késznek ítélik-e arra, hogy az adott összeget a megállapodásnak megfelelően vissza fogja majd fizetni.
A likviditás jelentősége
A fizetési kötelezettségek folyamatos teljesítése tehát az egyik legfontosabb faktor egy vállalat hitelképességének megítélésekor. Azt, hogy a vállalkozás a fizetési kötelezettségeit tudja-e minden időpontban határidőre teljesíteni, a likviditás mutatja meg. A tényleges likviditás megítélése optimális esetben a pénzügyi terv alapján történik, de van egy olyan pénzügyi mutató, mely egy első képet nyújt, ez a likviditási mutató. A világbanki indikátor szerint az adósnak minimum 30%-kal több eszközállománnyal kell rendelkeznie, mint amilyen követelések vele szemben állnak fenn. Az eszközállomány lehet készpénz, vagy olyan látra szóló követelés, amely a bankokkal szemben egy éven belül pénzzé tehető.
A likviditási mutató elfogadható értéke
A likviditási mutató tehát oly módon számolható ki, ha az egy éven belül likviddé tehető eszközök összességét osztjuk az egy éven belül esedékes kötelezettségek összességével. A vállalkozás pénzügyileg instabilnak minősül, ha a mutató értéke 1 vagy kevesebb. Ha a hányados értéke eléri az 1,2 – 1,3 körüli értéket, akkor tekinthető elfogadhatónak a likviditási helyzet. A 2-t meghaladó érték, pedig stabil pénzügyi helyzetet tükröz. A mutató folyamatos romlása azt jelzi, hogy a kereslet csökken a vállalat termékei, szolgáltatásai iránt. Emellett a mutató mellett, egy másikat is szokás vizsgálni a gyakorlatban, mert előfordul, hogy a vállalat olyan készlettel rendelkezik, amelyet nem lehet gyorsan készpénzzé tenni. A likviditási gyorsráta kiszámítása abban tér el a likviditási mutatótól, hogy a készletek értékét elhagyjuk a forgóeszközök közül. Ennek az a magyarázata, hogy a vállalkozásnak ezekre szüksége van a tevékenysége folytatásához. A mutató értéke a likviditási gyorsráta esetében is annál jobb, minél magasabb, hazánkban a Világbank a 0,7-es értéket tartja elfogadhatónak.
Megoldás a likviditási problémák áthidalására
Likviditási problémával átmenetileg még az egyébként nyereségesen gazdálkodó vállalatok is küzdhetnek. Ezt az okozza, hogy valamilyen oknál fogva a tőke túl nagy részének lekötése mellett döntenek, és mivel szükség esetén nem tudják a lekötött eszközöket kellőképpen hamar pénzzé tenni, ezért nem tudnak eleget tenni a vállalt kötelezettségeiknek sem. Ilyen esetekben jöhet szóba a faktoring, amely elsősorban azoknak a vállalatoknak jelenthet hatékony és szinte azonnali megoldást likviditási gondjaik kezelésére, akik a halasztott teljesítési rendszer miatt szembesülnek a fenti problémával. Abban az esetben ugyanis, ha a szállítás/szolgáltatás teljesítménye és a pénzügyi teljesítés időben elválik, akkor a késve fizetésekből adódóan a vállalat nehézségekbe ütközhet például egy nagyobb volumenű projekt elkezdésének megfinanszírozásakor, vagy akár a munkaerő kifizetésekor. A faktoring lehetővé teszi, hogy a vállalkozás akár már 24 órán belül hozzájusson kiállított számlái bruttó értékének 90%-hoz.