Ha valakinek követelése áll fenn más személlyel szemben, megteheti, hogy e követelését harmadik személyre átruházza. Gyakran lehet találkozni például azzal, hogy pénzügyi intézmények az adósokkal szemben fennálló követeléseiket követeléskezelő cégekre ruházzák át, így az adós ezt követően már nem a banknak, hanem a követeléskezelőnek tartozik. Miként történik a követelések átruházása? Szükséges-e ehhez az adós hozzájárulása?

Mi az engedményezés?

A követelését a jogosult más személyre átruházhatja. Az átruházás következménye, hogy a jogosult személyében változás történik, tehát a korábbi jogosult helyébe a követelés megszerzője, mint új jogosult lép.

A követelés átruházása rendszerint valamilyen szerződéssel történik, például ellenérték fejében adásvétellel, de átruházható a követelés ingyenesen is. A követelések átruházásának része a követelés engedményezése. Engedményezésnek azt a megállapodást nevezzük, amellyel a követelés új jogosultja a korábbi jogosult helyébe lép. A követelés átruházóját engedményezőnek, a követelés megszerzőjét engedményesnek nevezzük.

Az engedményezett követelést pontosan azonosítható módon kell meghatározni (például a kötelezett, a jogcím, az összeg és az esedékesség megjelölésével). Engedményezni olyan követelést is lehet, amely még nem jött létre, feltéve, hogy a majdani követelés alapjául szolgáló jogviszony már létezik. Például a vállalkozó engedményezheti a később keletkező vállalkozási díj iránti követelését, ha a vállalkozási szerződést már megkötötte. Engedményezni akár a követelés egy részét is lehet, nem feltétel, hogy a teljes követelést megszerezze az engedményes.

Értesítés és teljesítési utasítás

A követelések átruházásához a követelés kötelezettjének hozzájárulása rendszerint nem szükséges. Vannak azonban kivételek. Például a szerzői mű felhasználója e jogát harmadik személyre csak a szerző engedélyével ruházhatja át.

Az engedményezésről a kötelezettet írásban értesíteni kell. Az értesítést megteheti az engedményező, amennyiben az engedményes ezt kívánja, vagy az engedményes maga is értesítheti a kötelezettet. Az értesítésben az engedményezés tényén túl meg kell jelölni az engedményezett követelést is. Ha az engedményes értesíti a kötelezettet, akkor az engedményezési okirattal vagy más hitelt érdemlő módon kell igazolnia az engedményezés megtörténtét.

A kötelezett mindaddig az engedményezőnek köteles teljesíteni, amíg nem kap teljesítési utasítást arra vonatkozóan, hogy tartozását a követelés megszerzőjének (az engedményesnek) kell teljesítenie. A teljesítési utasítást gyakran az engedményezésről való értesítéssel egyidejűleg szokták megadni. Viszont ez nem szükségszerűen van így, mivel a teljesítési utasítás az engedményezésről való értesítést követően is kiadható. Abban az esetben, ha az értesítés megjelölte az engedményest, de nem tartalmazta a teljesítési utasítást, teljesítési utasítást kizárólag az engedményes adhat.

A teljesítési utasításban meg kell jelölni az engedményes személyén túl a telephelyét vagy székhelyét, magánszemély esetén pedig lakóhelyét, ennek hiányában szokásos tartózkodási helyét vagy számlaszámát.

Milyen követelések nem engedményezhetők?

Nem engedményezhetők azok a követelések, amelyek a jogosult személyéhez kötöttek. Ezek olyan követelések, amelyek kizárólag személyesen a jogosultat és nem mást illetnek. Például tipikusan ilyen a természetbeli tartás iránti követelés. Ezért nem engedményezheti más személyre a tartási szerződés jogosultja a kötelezettel szemben fennálló tartási követelését.

Előfordulhat, hogy a szerződő felek kikötik, hogy a szerződésből származó követeléseket nem lehet engedményezni. A Polgári Törvénykönyv szerint az ilyen kikötés nem érvénytelen, azonban nincsen kihatással harmadik személyekre. Ez azt jelenti, hogy az engedményezési tilalom nem akadályozza meg a követelés átruházását harmadik személyre. Azonban az ilyen szerződéses tilalomba ütköző engedményezés szerződésszegésnek minősül, amiért az átruházó fél felelősséggel tartozik a szerződő partnerével szemben.