A harmadik mentőcsomag tönkreteszi Görögországot és veszélybe sodorja magát az Európai Uniót is – idézi Joseph Stiglitz Nobel-díjas közgazdászt az alternet.org hírportál.
A harmadik görög mentőcsomagról a hitelezőkkel aláírt megállapodás valójában az ország gazdasági szuverenitását feladó fegyverletétellel egyenértékű, ami csak a nagy gazdasági világválságnál már egyébként is mélyebb görögországi recesszió további súlyosbodását vonja maga után – állítja az athéni látogatásáról nemrég hazatért Joseph Stiglitz.
A megszorító intézkedések bevezetése óta az ország bruttó hazai termékének már 25 százalékát veszítette el és a jelenlegi magas munkanélküliségi ráta mellett az idén ezt valószínűleg további 5 százalékpont követi.
Joseph Stiglitz szerint az alapvetően konzervatív németek mereven kitartanak az egyébként már hitelét vesztett elmélet mellett, amely szerint krízishelyzetben megszorításokkal ki lehet lábalni a válságból. Valójában azonban a bérek alacsonyan tartása, a szakszervezetek alkupozíciójának a gyengítése, a kisvállalkozások adóelőleg fizetésre kényszerítése és a nyugdíjak csökkentése nem csak a keresletet veti vissza, hanem egyre mélyülő adósságspirálba is taszítja az országot. Az országnak folyósított hiteleknek csak egy töredéke szolgál ténylegesen gazdasági célokat, túlnyomó részét törlesztésre kell fordítani.
A gazdasági reformkövetelések valójában egy olyan hatalmi harc eszközei, amellyekkel Németország szövetségeseivel a Sziriza-kormányt akarja aláásni és eltávolítani. A Nobel-díjas közgazdász hangsúlyozta, hogy a történelem tanúsága szerint az ilyen megszorításoknak rossz vége szokott lenni. Példaként a jóvátételi követelésekkel az egyébként is romokban heverő Németországot mély recesszióba taszító versailles-i békeszerződést hozta fel, ami végül Európát példátlan méretű katasztrófába sodró politikai mozgalmak táptalajává vált.
Németország úgy tűnik nem tanult saját történelméből – mutat rá Joseph Stiglitz. A német politikusok még akkor sem hajlandóak elfogadni az adósság-elengedés szükségességét, amikor már szinte mindenki, még a Nemzetközi Valutaalap is belátta, hogy Görögország nem képes visszafizetni azt.
A történelmi amnéziának és a gazdasági vakságnak ez a foka már a dickensi időket idéző állapotokat teremtett, ahhoz hasonlót, mint amikor a XIX. században börtönnel büntették az adósokat és ezzel olyan helyzetbe hozták őket, amiben természetesen már képtelenek voltak visszafizetni a tartozást. Valami hasonló dolog történik most is, csak egy egész országgal.
Görögország számára a legjobb kiutat a válságból – az adósság átalakítása mellett – egy kettős devizarendszer bevezetésében látja a Nobel-díjas közgazdász. Görögországnak az euró megtartása mellett be kellene vezetnie a csak a saját bankrendszerében használatos „görög eurót” is.
