Papp Anikó és Fehér József ügyfélként kezdték, majd rájöttek, hogy jobbat szeretnének – így alapították meg az SRTrans Futárszolgálatot Írország, Anglia, Spanyolország és Magyarország között. A KamaraOnline-nak a sikerekről és a nehézségekről is beszéltek.
– Miért kezdtek el futárcéget működtetni?
Fehér József: Kint éltünk és dolgoztunk Írországban, ahol nekünk is gyakran szükségünk volt futárszolgálatra. Többször viszont azt kellett tapasztalnunk, hogy nem azt a minőséget kaptuk, amit vártunk. Mivel új munkát szerettünk volna, így egy futárcég megalapításába fogtunk. Én előtte itthon futár voltam, ezért volt már – akkor még azt gondoltam – megfelelő tapasztalatom. Később szembesültem vele, hogy a belföldi és a nemzetközi futárszolgálat között nagyon sok különbség van.
Papp Anikó: A külföldön élő magyarok körében egyértelműen van igény a futárszolgálatra, nem a mi találmányunk volt kifejezetten rájuk alapozni. Akadt előttünk egy-két minta, de sajnos a minőség vagy az árfekvés nem olyan volt, amilyet mi elképzeltünk.
– Mivel foglalkoztak előtte Írországban?
P.A.: Raktári munkát végeztünk, én emellett takarítást is vállaltam. A klasszikus kezdő munka, ha az ember külföldre megy dolgozni. Bár nekünk valamelyest nehezebb dolgunk volt, mivel akkor mentünk ki, amikor beütött a gazdasági válság.
F.J.: Én 2007-ben már dolgoztam Írországban, majd hazajöttem, 2009-ben pedig már együtt mentünk. Nem sokat dolgoztunk a raktárban, mielőtt megalapítottuk volna a céget; az SRTranst hat évvel ezelőtt kezdtük el, a mai napig Írországban vagyunk bejegyezve.
– Mitől más egy ilyen futárszolgálat, mint a posta?
F.J.: A futárszolgálat nagyon kockázatos tevékenység, komplex és speciális. A hat év alatt nekünk is rengeteg akadályt kellett leküzdenünk. Pont azért is van rá kereslet, mert a megrendelők igényeit nem feltétlenül tudja kielégíteni a DHL vagy a posta. Gyakran nem dobozokat kell szállítani, hanem nagyobb dolgokat, amelyek ráadásul nincsenek becsomagolva.
P.A.: Kicsik vagyunk, de sokkal rugalmasabbak. Becsomagolunk, átveszünk, olyan is van, aki rajtunk keresztül intézi az eBay-es rendelését. Rengeteg folyadékot is szállítunk, például befőttet, mézet itthonról, ugyanis azt nem viszi el a posta. Mindemellett természetesen vannak dolgok, amelyekben a nagy cégek verhetetlenek, ilyen például a címreállások időpontjának rugalmassága, de a fontossági sorrendet mindenki maga dönti el.
F.J.: Nyilván a kint élő magyaroknak szükségük van a magyar ízekre. Ha az ember hozzászokik valamihez, attól nem szívesen válik meg. Van kint is magyar bolt, mi is szoktunk nekik szállítani. De egy külföldön működő magyar kisbolt természetesen a külföldi árakhoz igazodik, így gyakran jobban megéri a megrendelőnek itthonról velünk kiszállíttatni. Írországgal kezdtünk, majd kibővítettük a kört Angliára és Spanyolországra is.
– Miért pont Spanyolországgal bővült a kör?
F.J: Kikapcsolódásként, hogy világot is lássunk. Ott nyaraltunk, és akkor jött az ötlet, mivel Spanyolországban is sok magyar él, akinek szüksége van erre a szolgáltatásra. Nagyon fontos szempont volt, hogy sok angol és ír nemzetiségű ember is él Spanyolországban. Mivel mi amúgy is körbejárjuk Írországot és Angliát is, alacsony költségnövekedéssel tudtunk egy új vonalat indítani.
P.A.: Úgy éreztük, hogy könnyen be tudjuk kapcsolni. De a spanyolországi megrendelőink jelentős része is magyar. Az ír-angol vonalon például két év után kialakult egy olyan csoport, akik külföldiek, de Budapesten élnek, itt tanulnak egyetemen. Nagyon gyakran szállítunk nekik kisállatokat is.
– A leggyakrabban mire van szükség Magyarországról?
F.J.: Nagyon változó, a legkisebbtől a legnagyobb dolgokig. Az életmódváltásoknál segítünk mi a legtöbbet. Van, aki nem vált poggyászt a repülőn, hanem elküldeti velünk. Mi elvisszük a házig, nem kell vele cipekedni. Ez nyilván a vidékieknek okoz könnyebbséget, akik vonaton, busszal és tömegközlekedéssel jutnak a repülőtől hazáig.
P.A.: Van olyan, aki teljesen feladja az életét Magyarországon, és mindenét, aminek érzelmi vagy tényleges értéke van, az új otthonába viszi. Nagyon gyakori, hogy gyerek születésekor itthoni bababoltban vásárolnak és kivitetik. Szoktunk még szállítani élelmiszereket, vagy autóalkatrészeket is, egy-egy külföldi céggel megállapodást is kötöttünk.
– Mekkora ügyfélkörrel rendelkeznek?
P.A.: 500 és 1000 közötti a törzsmegrendelőink száma. Két év után hagyta el a 300-at, majd a spanyol és az angol kör miatt ugrott meg. De nagyon sok az egyszeri szállíttató is. Ha valaki például hazaköltözik, akkor többet nem fog rendelni. Amikor elindítottuk a céget, éppen jókor voltunk jó helyen, utánunk rengeteg vállalat vagy egyéni vállalkozás indult a futárszolgálatban. Hirtelen elindítani a dolgot és elérni egy szintet nem olyan nehéz. A igazi kihívást a szint tartása jelenti.
F.J.: Az első négy év nagyon kritikus volt, rengeteg akadályt kellett leküzdenünk, többször is felmerült, hogy abbahagyjuk. Aztán négy év után elkezdett jövedelmezni, akkor már elkezdtük érezni, hogy jó úton járunk. Az elmúlt egy év arról szólt, hogy a profitunk visszább esett, mert elkezdtünk fejleszteni. Ez a második kritikus időszak, amikor át kell alakítani a rendszert, mert már túl sok és nem bírjuk. Muszáj tartani a lépést, mert a megrendelők nem szeretik azt a szót hallani, hogy nem. Ha egyszer hibázik az ember, akkor már nehezebb visszajutni az eredeti szintre. Az elmúlt egy évben más jellegű problémákat kellett áthidalni, mint az első négy évben.
– Hogy néz ki a rendszer?
P.A.: A legegyszerűbb, ha az ír-angol vonalat mondom el, mert annak fix a rendszere. Egyik héten itt vagyunk, másik héten ott. Péntek és hétfő között zajlik a magyarországi gyűjtés, kedden indul az autó, miután péntek és hétfő között leadja a csomagokat Angliában és Írországban. Ez évek óta ugyanígy működik, heti váltásban. Eleinte próbálkoztunk más napokkal, de rájöttünk, hogy így a legjobb. A megrendelések elfogadása kapacitásfüggő. Ha nem telik be az autó, akkor a gyűjtés előtti nap éjfélig lehet rendelést leadni.
F.J.: Egy-egy gyűjtés során körülbelül 100–130 címmel dolgozunk az országban. Ez Magyarországon belül 3–4000 kilométert jelent, Írországban és Angliában 2500 és 3500 kilométer között mozog. Egy autó egy hónapban összesen 20 000 kilométert megy. Az ír-angol vonalon 2–3 autót, Spanyolországban egyet használunk. Magyarországon néha beáll három kocsi a gyűjtéshez, de többnyire két autóval dolgozunk itt is. Ez azért van így, mert amíg itthon vannak a kocsik, akkor megy a szerviz vagy az esetleges kárfelvétel, és ha több a tennivaló, akkor beállítunk egy harmadik autót.
– Mennyien dolgoznak a cégnél összesen?
P.A.: Három állandó kollégánk az ír-angol vonalon rotálódik nemzetközi sofőrként a két autón. Magyarországon további ketten foglalkoznak gyűjtéssel, Írországban egy. Tehát hat kollégánk van összesen, plusz mi ketten.
F.J.: Hat évvel ezelőtt, amikor elkezdtük, akkor csak ketten voltunk egy 6 köbméteres autóval. Jelenleg három 15–17 köbméteres kocsival dolgozunk, ami összesen 30–45 köbmétert jelent körönként. Az utóbbi hónapokban elkezdtünk dolgozni egy magyar szállítmányozó céggel, hogy kamionunk is legyen. A közeljövőben remélhetőleg sikerül velük a rendszeres szállítást megszerveznünk. Amikor kezdtünk, akkor csak nekem volt jogosítványom, Anikó maradt a régi munkahelyén, hogy két lábon álljunk és legyen fix jövedelmünk. Ő e-mailezett, én kezeltem a telefonokat, csináltam a nemzetközi utakat. Most már, hat év elteltével jóval könnyebb helyzetben vagyunk, mint az elején.
– Milyen alapon áraznak be egy szállítást?
P.A.: Súly, illetve kirívó esetekben térfogat alapján, de az nagyon ritka. Akkor szoktuk a térfogatot figyelni, ha például kanapét szállítunk, aminek a súlya nem mindig nagy, viszont sok helyet foglal el az autóban. Egyébként abszolút fix árlistánk van. Mindig is úgy építettük fel a céget, hogy beleképzeltük magunkat az ügyfél helyébe. Fogyasztóként én sem szeretem, ha egy cégnél nincsenek fix árak. Van, hogy a kilométer alapú szállítás igazságosabb, de a fogyasztó szempontjából nem segít. Sajnos sok helyen nincs fent a cégadat a honlapon, nem mindenkinél alapvető tényező. A fogyasztó nem nézi meg, hogy kivel szállíttat, kiben bízhat meg, és kiben nem. Ezen a területen pedig a megrendelő nem látja a hátteret. Nem megy oda egy üzlethez, egy irodához, nem tud személyesen találkozni a szolgáltatóval, csak meglát egy weboldalt és annak alapján dönt.
– Milyen költségekkel jár egy nemzetközi utazás?
F.J.: Egy autó költsége oda-vissza 2500–3500 euró között van. A kompdíjak, a sofőrök fizetése, plusz az, hogy bérelt autókkal dolgozunk. Saját autóval kezdtünk, de arra jutottunk, hogy a bérautó jobban megéri. Lehet, hogy eleinte magasabb összegekkel kell szembenézni, de hosszú távon fix, kiszámítható kiadásokkal jár. Minél többet dolgozik az ember, annál magasabbak a költségek.
P.A.: A cégek, mint mindenhol, próbálnak egymás alá menni árban, de természetesen nem ugyanaz a minőség. Mi kollégát csak ajánlás által veszünk fel, hirdetés alapján soha. Annyira komoly dolgok vannak a sofőrök kezében, nem engedhetjük meg magunknak, hogy valaki például ne vigye ki a szállítmányt (más cégnél sajnos volt már rá példa).
F.J.: Nyilván nekünk is – mint minden más cégnél – fontos cél a költségcsökkentés, sokat dolgozunk azon, hogy farigcsáljunk a kiadásokból. De a minőségből nem engedünk. A piacon az egyik legdrágább futárcég vagyunk a kisvállalkozások között, de igyekszünk a lehető legmagasabb színvonalon végezni a munkánkat.
P.A.: Ha külföldön magyarként vállalkozásba kezd az ember, egy idő után kiderül, hogy egy nagyon belterjes közeg része lesz. Minden országban van a helyi magyaroknak közössége. Ha van például közös csoportjuk a Facebook-on, akkor ha valaki hibázik, apró darabokra szedik. De természetesen nincs olyan ember, aki nem hibázik. Mi mindig figyelünk arra, hogyha hibázunk, akkor azt a megfelelő módon kezeljük utána. A megrendelőt nem szabad terhelni a saját hibánkkal, ha mi elrontunk valamit, azért nekünk kell vállalni a felelősséget.
– Mik a rövid- és hosszú távú terveik?
F.J.: Nem igazán vannak rövid távú terveink, minden, amit rövidtávon tervezünk, azt a hosszú távú fennmaradásért csináljuk. Amennyire lehet, szeretnénk a nemzetközi utakból kivonni a kisteherautókat és kamionnal helyettesíteni őket. El is kezdtük ezt a folyamatot, most fog állandósulni. A kisteherautókat nem ekkora utakra találták ki. Nyilván a kisállatszállítást, speciálisabb csomagszállításokat, a köztes országokba történő költöztetéseket kisteherautóval kell végeznünk. Én nem hiszek abban, hogy egy cégnél létezik a stagnálás. Egy cégnél vagy fejlődés van, vagy kicsi stagnálás után visszafejlődés.
P.A.: Az elégedett vevő magával hozza az új vevőket, de ha őket nem tudjuk kielégíteni, akkor nem tudunk fejlődni. Volt már olyan, hogy valaki soha nem volt korábban a megrendelőnk, de tudta rólunk, hogy jók vagyunk, és az utolsó pillanatban megoldottuk neki azt, amit egy másik cég nem tudott. Egyelőre új országot nem szeretnénk, de ha megkeresnek a dél-francia, észak-olasz részről, a másik vonalon Németországból, vagy Belgiumból, akkor, ha meg tudjuk oldani, oda/onnan is szállítunk.
F.J.: Sosem volt a célunk ekkora fejlődés. Mi 2010-ben azért indítottuk el a céget, hogy legyen munkánk, amit szeretünk csinálni, és együtt tudjuk végezni. De nyilván nem panaszkodunk, hogy így alakult. Én nagyon szeretnék egy belföldi futárszolgálatot is elindítani Magyarországon, vannak is néha felkéréseink, de egyelőre nem hirdetjük magunkat. Ahogyan az ember egyre több kapcsolatot szerez, egyre könnyebb, sok felkérés befuthat. Vannak olyan ügynökségek, amelyek azzal hirdetik magukat, hogy világszerte mindenhova szállítanak. Célunk lehetne nekünk is, hogy ilyen irányba bővüljünk, de nem akarjuk ennyire túlvállalni magunkat, különben alvállalkozókkal kéne dolgoznunk, amit nem szeretnénk.
– Úgy tűnik, folyamatosan dolgoznak. Mennyit szoktak pihenni? Létezik a számukra hétvége?
F.J.: Nekünk bármikor csöröghet a telefonunk. Nincs kivétel. Egyetlen pihenős időszak van, a karácsony és szilveszter közötti pár nap, amikor nem dolgozunk. Viszont karácsony előtt dömping van, olyankor a legnagyobb a kereslet, minden héten minden országban van gyűjtés.
Kovács Réka Fruzsina
