A szabadidős sporttevékenység díjának, illetve a belföldi kiküldetés alatti étel- és italfogyasztás költségeinek elszámolásakor vétett hibákra hívja fel a figyelmet az adóhivatal.
Szabadidős sporttevékenység díja
A társas vállalkozások ellenőrzésekor a NAV gyakran találkozik azzal a problémával, hogy a vállalkozás a munkavállalóknak nyújtott szabadidős sporttevékenység-szolgáltatások díját tárgyévei költségként számolja el, megfeledkezve arról, hogy azok egyes meghatározott juttatásnak minősülnek.
Egy kiemelt adózó 2014-2015. évi átfogó ellenőrzése alkalmával derült fény arra, hogy a vállalkozás a számlákban feltüntetett sport- terembérlet, illetve nevezési díjtételek – mint egyes meghatározott juttatások – után elmulasztotta bevallani és megfizetni a személyi jövedelemadót, valamint az egészségügyi hozzájárulást.
Az adózó eljárása az Szja tv. 70. § (3) bekezdésével ellentétes. A vonatkozó törvényhely szerint ugyanis „egyes meghatározott juttatásnak minősül az olyan ingyenes vagy kedvezményes termék, szolgáltatás révén juttatott adóköteles bevétel, amelynek igénybevételére egyidejűleg több magánszemély jogosult, és a kifizető – jóhiszemű eljárása ellenére – nem képes megállapítani az egyes magánszemélyek által megszerzett jövedelmet”.
Belföldi kiküldetés alatti étel- és italfogyasztás
A napi gyakorlatban szintén többször előforduló eset, hogy a vállalkozás érdekében felmerülő belföldi kiküldetés szállásköltségéről befogadott számlákon tételesen szerepelnek a munkavállaló által fogyasztott ételek, italok költségei is. A téves gyakorlat szerint a vállalkozások elmulasztják bevallani és megfizetni az ezzel kapcsolatos személyi jövedelemadót és az egészségügyi hozzájárulást, miközben ezek a tételek is az egyes meghatározott juttatások kategóriájába tartoznak.
Az adókötelezettség megállapításakor szem előtt kell tartani az Szja tv. 7. § q) pontjában foglaltakat, miszerint a jövedelem kiszámításánál nem kell figyelembe venni a hivatali, üzleti utazáshoz kapcsolódó utazási jegy ellenértékét – ideértve a szokásosan a jegy árában felszámított étkezés ellenértékét is –, továbbá a hivatali, üzleti utazáshoz kapcsolódó szállás ellenértékét – ideértve a szokásosan a szálláshely árában felszámított reggeli étkezés ellenértékét is.
Abban az esetben tehát, ha a szolgáltató a reggeli ellenértékét nem számlázza ki külön az adózónak, mert annak értéke a szállás értékében benne foglaltatik, akkor ez a kifizetés nem minősül jövedelemnek, és azt így nem terheli személyi jövedelemadó és egészségügyi hozzájárulás.
Ezzel szemben azonban, ha a vállalkozás által befogadott szállásköltség-számlákban a szállásdíjtól elkülönülten, tételesen szerepel a reggeli díja, akkor az már nem felel meg az Szja tv. 7. § q) pontjában feltüntetett adóalapba nem tartozó tételnek. Az ily módon igénybevett étel-, italfogyasztás az Szja tv. 70. §-a értelmében már egyes meghatározott juttatások kategóriájába tartozik, és személyi jövedelemadó valamint egészségügyi hozzájárulás terheli.