A Budavári fesztiválon immár ötödik alkalommal népszerűsítették a sört. A stagnáló magyar termelés növelése mellett a kulturált fogyasztás elérése sem egyszerű feladat.
Rosszkor voltunk jó helyen. Így összegezhető az a valamelyest félresikerült ötlet, hogy a Budavári Sörfesztivál zárónapján, vasárnap az ebédidőt választottuk a szemlélődésre, és őszintén bevalljuk: a kóstolásra is. A 36 fokos hőség csak látszólag erősíti azt a feltételezést, hogy melegben a sör is jobban csúszik. Vannak ugyanis fokok és határok. Úgy tűnt, hogy szervezőből, csaposból és árusból összességében majdnem többen voltak, mint vendégekből a kegyetlen időben. Azért megnyugtattak: késő délutántól, amikor a Class FM színpadán beindul a koncertsorozat, már nagy lesz a tömeg. Így volt ez csütörtök estétől minden nap, olyannyira, hogy éjfél körül néhány helyen minden szabályt felrúgva készpénzért is mértek italt. Igaz, ez tényleg a szabályt erősítő kivétel lehetett, hiszen nagyon szigorúan vették, hogy csak elektronikusan, feltöltött kártyával lehetett fizetni, a korsóbérléstől a sörön át az ételekig mindenért. A kártyás rendszer nem újdonság, a különböző rendezvények törzsközönsége hozzászokhatott, hogy ez a profi módi. Egyetlen hátulütője az, ha a fogyasztó nem lövi be magának hozzávetőleges pontossággal a vásárlás mértékét, mert akkor menet közben rohanhat újratölteni a kártyát.
A Magyar Sörgyártók Szövetségének statisztikája szerint 2014-ben összesen 6,2 millió hektoliter sört értékesített a négy vezető hazai sörgyártó, a Borsodi Sörgyár Kft., a Dreher Sörgyárak Zrt., a Heineken Hungária Zrt. (ők az MSSz tagjai) és a Pécsi Sörfőzde Zrt.:5,8 millió hektoliternyit Magyarországon adtak el, ez 2 százalékkal több a 2013-as forgalomnál. Ha azt vesszük, hogy a tavalyi hűvösebb nyár nem feltétlenül kedvezett a sörivásnak, idén akár jobb eredményre is számítani lehet.
Nagy segítség lehet a sörivás kultúrájának formálgatása is. Magyarán: az a cél, hogy mind többen vegyék észre: az olcsó tömegitalok mellett minőségi termékek is kerüljenek az asztalra. Amíg a mennyiségi fogyasztás van a fejekben, addig persze viszonylag szűk réteg engedi meg magának, hogy egy 0,33 literes üveg sörért akár annyit is fizessen, mint egy üveg közepesen jó borért. Változás azonban már látszik a piacon.
Izgalmas feladatnak tartja a minőségi sörök magyarországi népszerűsítését a KamarOnline-nak nyilatkozó Schillinger Attila. A Magyar Sörgyártók Szövetségének elnöke szerint erre jó lehetőség volt a Budavári Sörfesztivál, többek között a minőségi sörök és a sajtfogyasztás párosításával. Szerinte egyre többen fedezik fel az újdonságokat a gasztronómiában, így például a sajtok kóstolást már egyáltalán nemcsak a borfogyasztással kötik össze, hanem a sörivással is. A magyarok szeretik az újat, erre lehet építeni, ezért a MSSz az idén folytatja a Sör mi több nevű programjait, mert a Budavári Sörfesztiválról érkezett eddigi visszajelzések is azt mutatják, hogy van fejlődési lehetőség. Schillinger Attila kiemelte, hogy tavaly 23 százalékkal nőtt a prémium sörök eladása, vagyis a minőségi sörre egyre nagyobb a kereslet. Tény az is, hogy a szuper prémium kategóriába tartozó sörök kevésbé voltak népszerűek tavaly, hiszen ezekből 9 százalékkal kevesebbet vásároltak. Érdekes, hogy a középkategóriás sörök forgalma is visszaesett 2013-hoz képest, 4 százalékkal.
A mini jubileumát ünneplő Budavári fesztiválon lehetett mindenféléből válogatni. A pohár (2 dl) csapolt sörök általában 400-500 forintba kerültek. A korsó sör (már jó ideje nem 5, hanem 4 dl) ára pedig 900 forinttól indult, igaz, ennyiért akár világszínvonalú Portert is lehetett kortyolni. A magyar sörfogyasztás lényegében stagnált tavaly, ahogy változást a foglalkoztatásban sem látunk: 2014-ben valamivel több mint 1600 állást adott a söripar, ehhez még hozzájön hozzávetőlegesen 25 ezer beszállítói foglalkoztatott. Ezek a számok a 2013-as szintnek felelnek meg.
Sok évtizedes lemaradást igyekeznek leküzdeni a magyar kézműves sörök piacán, az utóbbi két-három évben a termelés mellett észrevehető a marketingjük. Akik az izgalmas ízek mellett a magyar terméket akarják támogatni, azok a fesztiválon is megtehették például a Köleses főzde, a Gyertyános vagy éppen a Szent András sörfőzde italait kóstolva. Idén a határon túlról is jöttek magyar sörfőzdék, bemutatkozott a Kaltenecker és a csíkszentsimoni Csíki Sör, utóbbit gyönyörű népviseletbe öltözött leányzó csapolta.
Az idei fesztivál vendége Belgium volt, a Belga Udvarban harmincféle sört kínáltak, ami valljuk meg, a körülbelül 500 félét gyártó belga söripar termékeiből valóban csak a legszűkebb ízelítő. A minőség erősítése egyet jelent azzal, hogy az italok mellé minél több sörkorcsolyát kínálnak. Sajtokból meghökkentően nagy a választék, noha változatlanul kevesen hiszik el, hogy sajtot egyáltalán nem csak bor mellé érdemes falatozni. A hagyományos sörözős ételek sem hiányozhattak, igaz, azok árszínvonala inkább volt középerős, mint szerény. Egy adag zöldséges grillezett csirkefalatkákért, egy adag Pékné módra készített csülökért és csalamádéért 5800 forintot fizettünk, azt hisszük, ebbe az árba bőven belefért a grátisz perec. A vendégek között nem mellékesen szép számmal voltak meglehetősen vidám hollandok és angolok, no meg japánok, akik egyre nagyobb számban veszik be Európa és Magyarország várait is. Most éppen a budait.
Szerdahelyi Csaba
