A Fairfood.hu missziója az online ételrendelésen keresztül történő adományozás. A felület ugyanúgy működik, mint egy hétköznapi ételrendelő weboldal, itt viszont a bevétel egy részét jótékony célokra fordítják. Réti Bálint alapító-tulajdonossal a társadalmi vállalkozások jelentőségéről és szükségességéről is beszélgettünk.

 

– Milyen indíttatásból kezdtek bele a vállalkozásba?

– Alapvetően kettős célunk volt vele. A csapatban sok a közgazdász, én pedig jogász vagyok. Volt egyrészt egy szociális indíttatásunk, a másik pedi, amit szerettünk volna csinálni, az a vállalkozásfejlesztés volt. Kitaláltuk, hogy társadalmi vállalkozást szeretnénk csinálni, és elkezdtük keresgélni, hogy mi lehet ennek a legpraktikusabb módja. A mindennapi életbe szerettük volna belecsempészni az egymásra való figyelést. Mi az online ételrendelésben találtuk meg, mert azt sokan sokszor csinálják, főleg a fiatalok. Az volt a meglátásunk, hogy van hely az online ételrendelési piacon, és be lehetne törni ezzel a piacra. Azt gondoltuk, hogy az emberekben van igény az egymáson való segítésre, azt nem gondoltuk, hogy ezért fizetnének is. Emiatt egy olyan modellt alakítottunk ki, hogy nem kerül többe az általunk történő rendelés, mint máshogy.

– Hogy lesz belőle adomány?

– A bevételünk 20 százalékát adjuk adományként. Minden hónapban vannak tematikus adományaink. Nem azt csináljuk, hogy odaadjuk a pénzt, hanem inkább befektetjük valamibe, és azt adományozzuk. Például kórháznak is vásároltunk már eszközt. Erről van egy blogunk, a tevékenységünk pedig nyitott az emberek számára. El lehet jönni, meg lehet nézni, hogy mit csinálunk, szeretnénk egy mozgalmi jelleget is adni a tevékenységünknek.

– Mennyire volt rá példa, hogy mások besegítettek?

– Nem mindig korlátlan a lehetőség arra, hogy jöjjön valaki segíteni, például a múltkori ételosztásnál csak az ismerősöknek szóltunk, mert annyi emberre volt lehetőség. De folyamatosan haladunk előre, aki egyszer rendel tőlünk, az vissza is tér. Azon küzdünk, hogy az emberek ne csak szóban járuljanak hozzá, hanem rendeljenek is tőlünk.

– Sosem folyósítanak pénzt?

– Amikor szükséges, akkor pénzt folyósítunk, de többnyire eszközt vásárolunk, mert a tevékenységet is, az egymásért való cselekvést is akarjuk hirdetni. Bízunk benne, hogy kedvcsináló is lesz. Az ember fellelkesedik, belekerül a mindennapjaiba. Lehet, hogy valaki soha nem fog nálunk rendelni, de attól még segít valakin. Nem sok kell ahhoz, hogy segítsünk egymásnak, ezt akarjuk átadni.

– Mennyi felhasználójuk van?

– 3000 regisztrált felhasználónk van, fel is lehet iratkozni hírlevélre. Ebből lehet, hogy nem rendel mindenki, de lehet úgy is rendelni, hogy nem regisztrál valaki. A napi szintű felhasználók száma 20-30 fő, a többiek hetente, vagy havonta egyszer rendelnek.

– Hány szervezetnek segítettek eddig?

– Körülbelül 1200 embernek. Decemberben kezdtük, azóta hat alapítványnak segítettünk.

– Mikor volt a próbaverzió?

– December előtt volt egy bő egy éves tesztelés és fejlesztés, így szeptember és december között volt egy oldal, ami nem volt elérhető. Teljesen saját fejlesztés az oldal, most is tesztelőket keresünk, akik segítenek abban, hogy hol kell fejleszteni még a weblapot.

– Mennyien dolgoznak a Fairfood.hu-n?

– Négyen vagyunk tulajdonosok, és van még 2-3 gyakornokunk, sales-es és marketinges egyben, belső tanácsadók, segítők.

– Mennyire cél, hogy külföldi piacon is terjeszkedjenek?

– Szeretnénk, mert úgy látjuk, hogy máshol nincs ilyen típusú oldal. Nem feltétlenül a minél nagyobb profit a cél, hanem a társadalmi hasznosság is. Nekünk nem a pénz a legfontosabb, és azt gondolom, hogy tőlünk nyugatabbra is ez a mentalitás jellemző. Ott elterjedtek a társadalmi vállalkozások, a közép-európai régióban inkább most fog beindulni. Nyilván nehézség, hogy ez nem egy pénzcsap, de olyan emberek keresnek meg minket, akik magas szinten mozognak a magyar gazdasági életben, és azt látjuk, hogy az emberek a szociális ügyekben is látják a potenciált és nem csak a pénzt nézik. Részt veszünk most egy akcelerátor programban is, ami segít nekünk ebben.

– Miről szól az akcelerátor program?

– A Startup Campus-on kezdtük inkubátori pályánkat, utána felvételt nyertünk a Climate KIC inkubátorba, melynek a keretein belül van több képzés, tréning, vagy előadás. Segítenek nekünk erőforrásokkal, akár a marketing, vagy az üzleti terv területén, járunk versenyekre is, kapunk támogatást, fizikai eszközöket, és kapcsolatokat is tudunk építeni.

– Mi kell ahhoz, hogy valaki bekerüljön a programba?

– Versenyhelyzet van. Az elején nehéz, amikor valaki kezdi, akkor a nullán van. Mi elkezdtünk járni versenyekre, és ott találkoztunk emberekkel, akik a mi vállalkozásunkat kiemelkedőnek tartották. Így kerültünk a programba, de ezenkívül is nagyon sok helyre megyünk el, mert minél többet szeretnénk fejlődni.

– Mennyire jellemző, hogy a startupok között a társadalmi vállalkozások versenyeznek egymással?

– Nem tudnak minket hová tenni. A startupról mindenkinek a nagy high-tech és innováció jut eszébe. Ez a szociális startup nem olyan kiforrott nálunk, mi sokkal kevésbé versenyzünk egymással, mert senkinek sem a gyorsan megtérülő befektetés a célja. Vannak más gasztro téren mozgó startupok is, akikkel együttműködünk. Nem akarjuk egymást elnyomni, sokkal inkább támogatjuk egymást.

– Miért pont az ételrendeléssel valósították meg az adományozást?

– Valami olyan kellett, amit az emberek mindennaposan csinálnak. Az ételrendelés ilyen. Erre ez volt a legkézenfekvőbb, és volt hely is a piacon számunkra. A Netpincérnek nagyon erős a monopolhelyzete, de így nekünk is van egy jó rendszerünk.

– Mik a céljaik?

– Budapestet lefedtük, több mint 30 étteremmel dolgozunk együtt. Még egy pár éttermet szeretnénk kerületenként. Vidékről is sok megkeresést kaptunk már, arra is szeretnénk terjeszkedni. Nagyon sok ötlet van, de még kicsik vagyunk, úgyhogy mindennek a megvalósításához idő kell.

– Foglalkoznak mással is?

– Teljes állásban csináljuk. Négyből ketten egyetemisták, ketten pedig főállásban foglalkozunk vele.

– Hosszú távon mit terveznek?

– Abban bízunk, hogy rövidesen beindul, és nem kell napi 12 órát négy embernek ezen dolgoznia, és akkor bevihetjük gasztroélet más szegmenseibe is. Gondolkodunk azon, hogy más startupokat is segítsünk felfuttatni. Én is ilyesmivel foglalkoztam, gazdasági joggal, a kollégáim is kis- és középvállalkozásokkal, úgy látjuk, hogy erre nagyon erős igény van.

Kovács Réka Fruzsina