Többször halljuk, hogy a vasárnapi munkáért a munkáltatónak minden esetben kötelező pótlékot fizetnie. Vajon valóban így van? A választ a Rátkai Ügyvédi Iroda adja meg.
A vasárnapi munka kapcsán először is tisztázni kell azt, hogy nem minden munkavállaló számára rendelhető el vasárnapra rendes munkaidőben történő munkavégzés – olvasható a Rátkai Ügyvédi Iroda munkajogi blogjának új bejegyzésében.
A Munka Törvénykönyve értelmében rendes munkaidő vasárnapra csak néhány munkáltatói tevékenység folytatása (például megszakítás nélküli, több műszakos, idényjellegű vagy éppen kereskedelmi tevékenység), illetve meghatározott körülmények fennállása esetén (például társadalmi közszükségletet kielégítő szolgáltatás, külföldön történő munkavégzés) osztható be rendes munkaidő a munkavállalók részére. (Rendkívüli munkaidő azonban – a törvényben meghatározott korlátok között – annak a dolgozónak is elrendelhető, aki nem a fenti csoportokba tartozik.)
Ha egyértelmű, hogy a munkavállaló vasárnap rendes munkaidőben dolgozhat, akkor a következő lépés azt megvizsgálni, hogy jár-e e napra részére bármiféle plusz díjazás.
A gyakori tévhittel szemben – miszerint a vasárnapi munkáért kötelező plusz bérezést fizetni -, a Munka Törvénykönyve mindösszesen négy esetben írja elő az 50 százalékos vasárnapi pótlék kötelező megfizetését. Így 50 százalék vasárnapi pótlék jár annak, aki több műszakos tevékenység keretében dolgozik vasárnap (akár rendes, akár rendkívüli munkát végez); aki készenléti jellegű munkakört tölt be és ennek során vasárnap dolgozik (ugyancsak akár rendes munkaidőben, akár túlórában végzi munkáját).
Szintén jogosult a vasárnapi pótlékra a kereskedelemről szóló törvény hatálya alá tartozó, kereskedelmi tevékenységet, a kereskedelmet kiszolgáló szolgáltató, valamint kereskedelmi jellegű turisztikai szolgáltatási tevékenységet folytató munkáltatónál foglalkoztatott munkavállaló (rendes munkaidőre és túlórára is), valamint az a munkavállaló, aki vasárnapon rendes munkaidőben történő munkavégzésre nem, csupán rendkívüli munkára (túlóra) kötelezhető.
A bírói gyakorlat már 1999-ben kimunkálta azt az elvet, hogy a vasárnapi pótlékra való jogosultság vizsgálatánál nem elegendő pusztán azt vizsgálni, hogy a munkavállaló vasárnap dolgozik – azt is figyelembe kell venni, hogy a vasárnapi munka milyen körülmények között történt, más szóval, milyen jogcímen teljesítette feladatait a dolgozó.
Egy döntésben például a bíróság kimondta, hogy a pótlékra való jogosultság szempontjából elsődlegesen azt kell vizsgálni, hogy a munkavállaló a rá irányadó munkaidő-beosztás szerint megállapított heti pihenőnapján végzett-e munkát. Önmagában a vasárnapi munkavégzés nem alapozza meg a pótlékra való jogosultságot, csak ha ez a munkavállaló munkaidő-beosztására tekintettel rendkívüli munkaidőnek minősül.
Ezt a jelenlegi szabály alapján kiegészítjük annyival, hogy a vasárnapi pótlék a fentebb említett esetekben akkor is jár, ha a munkavállaló nem túlórázik, hanem rendes munkaidőt teljesít.
