A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara biztosított helyszínt a Magyar PR Szövetség Public Affairs Tagozatának rendezvényének, amelyen Deutsch Tamás, az Európai Parlament képviselője az EU jelenével és jövőjével kapcsolatos legfontosabb kérdéseket és dilemmákat osztotta meg a hallgatósággal.

Szányi Gabriella, a Tagozat elnöke bevezetőjében elmondta, a Magyar PR Szövetség (MPRSZ) Public Affairs tagozatát azzal a céllal alapították tavaly novemberben, hogy a szövetség hivatalos kapcsolatokat alakítson ki a kormányzat képviselőivel. Ebbe a folyamatba illeszkedett Deutsch Tamás meghívása is, aki – Rácz Gábor, az MPRSZ örökös és igazgatósági tagjának közreműködésével – arról beszélt, hogy az európai parlamenti választásokhoz közeledve milyennek látja az Európai Uniót.

A magát „eurorealistának” tartó képviselő szerint nem igaz az, hogy az EU-ban minden rossz lenne, de a helyzet azért valóban több árnyalattal sötétebb annál, mint ami a nyilvánosság előtt a jelenről és a jövőről szóló beszélgetésekben tükröződik. Sokkal fontosabb eresztékei is recsegnek az Uniónak, mint amiről szót ejtenek – fogalmazott a képviselő. Ráadásul a problémákról folytatott beszélgetéseket egy szomorú és bosszantó kettősség is jellemzi: ha ugyanis bal-, balközép vagy liberális embertől érkezik bármilyen észrevétel, az a bölcsesség szava, míg a jobboldali vélemény azonnal megkapja az euroszkeptikus, az együttműködést gyengítő, vagy ártó szándékú bélyeget. Márpedig így szinte lehetetlen értelmes diskurzust folytatni.

Deutsch Tamás a következőket tekinti a legsúlyosabb gondoknak (nem feltétlenül fontossági sorrendben):

  • Az Európai Unió gazdasági teljesítménye az elmúlt 10 évben évről-évre romlik, lemaradásunk Észak-Amerikával és Ázsiával szemben egyre fokozódik
  • Például a digitalizáció szinte minden területén hátrányban vagyunk – leszámítva a hálózati infrastruktúrát és a szolgáltatókat -Európában nem készülnek sem mobileszközök, sem tömegesen használt alkalmazások.
  • Mintegy két évtizede helytelen irányba állították az európai együttműködés mélyítésének irányát, ugyanis tévedés, hogy a politikai integráció is lehet olyan mély, mint a gazdasági. Az együttműködés ugyan sok mindenre képes, de Európa soha nem lesz olvasztótégely. Az európai államokban többféle demokráciamodell létezik egymás mellett, amelyek ugyan átfedésben vannak egymással, de nincs egy egységes európai demokrácia modell.
  • Az Unió nagy keleti bővítése egy rosszul előkészített csatlakozási folyamat volt, ugyanis a régi uniós tagállamok nem készültek fel erre megfelelően. Hiba volt a rendszerváltoztatásokat követően másfél évtizedre magukra hagyni a volt szovjet blokk államait, hogy oldják meg egyedül a saját problémáikat.
  • Mivel az EU hét nagy államából öt nyugat-európai és három alapító tag, így az Unió mindennapjaiban sokszor az ő dominanciájuk és szokásaik érvényesülnek. Ennek tünete például az élelmiszerek kettős minősége kapcsán kirobbant botrány, de az is, hogy a nyugat-európai gondolkodásból és oktatásból egész egyszerűen hiányzik a közép- és kelet-európai régió iránti érzékenység.
  • A bevándorlás az elmúlt három évben vált központi témává. Ugyanis az az összeurópai idea, hogy Európa történelmileg befogadó lenne, egész egyszerűen nem igaz. Európában az elmúlt 5-600 év az asszimilációról szólt, legyen szó meghódított területekről, vagy éppen betelepülő népcsoportokról. Ma Európa demográfiai problémai súlyosak és részben erre kitalált ideológiai őrület, hogy majd egy tömeges bevándorlás népességnövekedést is hoz magával. Európában nem létezik nemzeti identitás nélküli európai identitás. Nem létezik önálló összeurópai állam, nyelv és vallás. Minden olyan törekvés, amelyik a nemzeti identitások gyengítésével akarja az európai identitást erősíteni valójában Európa kulturális alapjait ássa alá.

A képviselő szerint mindezért a helyes megközelítés az Európai Parlament jelmondatában is megfogalmazott „egység a sokféleségben”, nem pedig az „egységes Európa”. Úgy véli, az EU jövőjét az a kérdés fogja eldönteni, hogy jó-e az út, amin járunk, csak a hibákat kell kijavítani, vagy egy teljesen új megközelítésre van szükség. Szerintem mélyreható változásokra van szükség az Európai Unió működésében. Amennyiben mégis maradunk a jelenlegi úton, akkor a Brexit jó eséllyel a nyilvánvaló gyengülés kezdő időpontjaként kerülhet majd be a történelemkönyvekbe – állítja Deutsch Tamás. Éppen ezért a választások után, a korábbi tabutémákat meg kell majd nyitni, az erőviszonyok alakulásában pedig az EP-választásokon túl a nemzeti választásoknak is óriási szerepe lesz.

Néhány gyakorlatias kérdést is felvetett, amelyeken érdemes lenne elgondolkodnia az Uniónak. Hangsúlyozva, hogy nem teljes elvtelenséget javasol, de

  • megfontolandó, hogy a világ más nagy gazdasági régióihoz képest kiemelten kezeljünk-e olyan kérdéseket, amelyek versenyhátrányt okoznak;
  • nem lehet csak kereskedelemre és szolgáltatásokra építeni egy gazdaságot, termelés és a kapcsolódó iparágak nélkül kiszolgáltatottak vagyunk;
  • a kereskedelmi kapcsolatokat nem szabad kizárólag politikai szempontoknak alárendelni, inkább pragmatikusnak kellene lennünk, mint ahogy azt például az Egyesült Államok teszi.