Az utánpótlás-nevelésébe fektet a Ferencváros, mert Orosz Pál úgy látja: a klub egyik fő bevételi beforrása az lesz, hogy az első csapatba beépülő fiatalok később nagy európai klubokhoz igazolnak. Az FTC Labdarúgó Zrt. vezérigazgatója a KamaraOnline-nek nyilatkozva azt mondta: a Fradinál nincsen holiday üzemmód. A kategóriaugrást pedig az jelentené, ha a csapat nemzetközi kupa csoportkörébe kerülne.
– Magyarországon ma üzlet a foci? Üzlet a Fradiba fektetni?
– Kicsit messzebbről kezdeném. Mikor közel öt éve elkezdtem a munkát, Kevin McCabe angol üzletember volt a többségi tulajdonos. Nem tudom, milyen okokból, de úgy látta, hogy nincs lehetősége új stadiont építeni, s ezért már nem fektetett be a klubba. Több millió eurós hiánnyal vettük át a Fradit, például több mint négy hónapja nem volt fizetés. Innen indultunk el. Soha nem felejtem, hogy 2011. április elején mutattak be egy sajtótájékoztatón vezérigazgatóként, amit követően egyből mentem a Gázművekhez tárgyalni, hogy ne kapcsolják ki a szolgáltatást. Ugyanezt kellett elérni az elektromos műveknél is. Kubatov Gábor elnök úrral naponta néztük, hogy égnek-e még a reflektorok, elfogadta-e a cég az adósság-átütemezési javaslatunkat. Szerencsére elfogadta. Ezért az első feladatunknak azt tartottuk, hogy világítsuk át a klub működését, derüljön ki, potyognak-e csontvázak a szekrényekből.
– És hullottak?
– Igen, méghozzá elég szép számmal. A romokat el kellett takarítani, sok mindent rendbe kellett rakni. Volt bőven munka az új menedzsment felépítésével, mert nem volt megfelelő a korábbi struktúra – általában kaotikus állapotokat találtunk. Magam a marketing világából jövök, jelenleg is a reklámmal és marketinggel foglalkozó Human Telex társtulajdonosa vagyok. Korábban dolgoztam multinacionális cégnél is, innen hoztam az üzleti szemléletet: a Ferencváros is egy termék, amelyet tudni kell értékesíteni, el kell juttatni a „fogyasztóhoz”, jelen esetben a szurkolókhoz. Nagy előnyünk, hogy a Fradi emocionális termék. Amíg például a Pepsiről lehet váltani a Coca Colára, vagy a Borsodiról a Dreherre, addig a klubhűség szinte száz százalékig egész életre szól. Egy Fradi drukker nem lesz Újpest szimpatizáns! Ez azért is fontos, mert a célcsoportunk ennek tükrében egyre bővül.
– Mekkora most a célcsoport?
– Mikor átvettük a klub irányítását, rögtön csináltattunk egy reprezentatív felmérést. Szándékosan nem fővárosi, hanem vidéki céget bíztunk meg, ne mondhassák, hogy elfogultak vagyunk. A nagyon komoly és vaskos tanulmányból az is kiderült, hogy Magyarországon a Ferencvárosnak 1 millió 40 ezer szimpatizánsa volt. Idén tavasszal ugyanez a cég megismételte a felmérést, s a szám 1 millió 680 ezerre nőtt. Remélem, hogy az év vége felé közeledve, a rendkívül sikeres bajnoki szereplésünket is figyelembe véve, még többen lesznek a minket kedvelők. Az említett szám magába foglalja a Fradi-drukkereket és azokat, akik – mondjuk – a helyi csapatnak szurkolnak, de a második helyre az FTC-t tette a kedvencek listáján.
– Mennyi közülük az első preferenciás Fradi-szurkoló?
– Tavasszal 770 ezren voltak. A napokban a Corvinus Egyetemen tartottam előadást. Az egyik hallgató azt hozta fel, hogy édesapámék 1965-ben megnyerték a mai Európa Liga elődjét, a Vásárvárosok Kupáját (VVK), ami egyébként a magyar foci klub szintű legnagyobb sikere a mai napig. Most viszont ott tart a Fradi, hogy az Európa Liga csoportkörébe jutásért selejtezőket kell játszania, és nem kerül be. Szóval azt kérdezte a fiatalember, hogy mi történt néhány évtized alatt?
– Mit válaszolt?
– Édesapám példáján is láttam, hogy az ötvenes-hatvanas években még mást jelentett sportolónak lenni, például Nyugatra lehetett utazni és volt még ezzel járó néhány kiváltság. Az átlagembernél valamivel jobban éltek, vagyis volt egy extra motiváció. Amúgy bátran mondhatom, a labdajátékokban mi itt, a Kárpát-medencében genetikailag meglehetősen jók vagyunk. De nem mindegy, hogy melyik labdajáték mennyi embert érdekel. Üzleti szempontból tekintve sajnos hiába vagyunk mi magyarok például a világ tetején vízilabdában, ha a vízilabdára kevés országban figyelnek, és nem vonz tömegeket. Nyugat-Európában az „okos emberek”, akik már sok évtizede az üzletet is látták a sportban, „rájöttek”, hogy itt van a labdarúgás, amely hétről hétre országonként százezreket vonz a stadionokba és milliókat ültet le a tévé elé. A nagy tömegbázissal rendelkező futball klubokba elkezdtek befektetni és megteremteni azt a sportszakmai, anyagi, orvosi, marketing hátteret, ami nálunk hosszú időre elmaradt. Amennyivel elmaradtunk a befektetéssel, annyival maradtunk le az európai és a világszínvonal mögött. Nos, ez történt édesapámék 1965-ös európai győzelme óta, és ennek megváltoztatásához kezdtünk hozzá a Fradinál lassan öt éve. Piaci alapon akarunk fejleszteni, a sportszakmai, pénzügyi, orvosi és marketing-háttér megteremtésével és megerősítésével. Amíg mi Magyarországon 2015-ben ott tartunk, amit Ön is tapasztal, addig egy Manchester United, egy Juventus, egy Bayern München vagy egy Barcelona multinacionális cég lett, sokukat a tőzsdén is jegyzik. A Groupama Aréna tavaly augusztusi átadására a londoni Chelsea fogadta el a meghívásunkat. Ennek a Chelsea-nek például teljesen mindegy, hogy a klub sálját Londonban vagy éppen Tokióban adja el. A bevétel a lényeg, és természetesen az, hogy Tokióban is simán el tudja adni a termékeit.
– Ekkora hátrány után hogyan lehet felzárkózni?
– Magyarországon, szerintem, egyedülálló módon kezdtünk a fejlesztésekhez, de a reális célunk „csak” az lehet, hogy öt éven belül stabil európai középcsapat legyünk és a régiónk meghatározó klubjává váljunk. Adja ég, hogy jövőre a Bajnokok Ligája csoportkörébe jussunk, de azt hiszem, az is szép eredmény lenne, ha az Európa Liga csoportkörében játszhatnánk, s ezért meg is teszünk mindent. Most azért harcolunk, hogy bajnoki címet nyerjünk. Megjegyzem, az én sportvezetői éremgyűjteményemből Magyarországon már csak a bajnoki arany hiányzik, nagyon büszke lennék rá, ha ez ebben a szezonban sikerülne, és tavaly elhunyt édesapámnak, dr. Orosz Pálnak, a Fradi örökös bajnokának ajánlanám azt.
– Szinte minden a pénzről szól, s ahogy korábban fogalmazott: mindenki eladó, ha valaki megfizeti az árát.
– Pontosan így van, és ezt nem kell szégyellni. Ne higgye senki azt, hogy egy évi 2,5 milliárd forintból gazdálkodó klub, mint a Fradi, fel tudja venni a versenyt azokkal, akik ennek az összegnek a tízszereséből vagy akár százszorosából működnek. A napokban nálunk járt a Norwich City ügyvezetője, aki elmondta, hogy a mi éves költségvetésünkhöz képest nekik csak a televíziós bevételekből 40 milliárd forintnyi font jön össze! És akkor még nem beszélt a szponzori pénzekről, a jegybevételről, az eladott termékekről. Ilyen pénzekből él egy Norwich, amelyik nincs a Premier League top csapatai között. Akkor hogyan beszélhetnénk valódi versenyről?
– Mégis, hogyan lehet közelebb kerülni az európai középmezőnyhöz?
– A Ferencvárosnak úgy, ha bekerül a nemzetközi kupában a csoportkörbe. A szponzorok nagyon fontosak, mert sokat számít, ha valaki egy-két millió eurót hozzátesz a költségvetésünkhöz, de ebből kategóriaugrást nem lehet csinálni. Míg azonban az Európa Liga csoportkörébe való bejutásért 2 millió 400 ezer euró lenne a bónusz, ugyanez a Bajnokok Ligájában már 12 millió euró (közel 4 milliárd forint). Ehhez jönnek aztán a döntetlenekért, győzelmekért járó összegek, a tévés jogdíjak és így tovább. Az európai porondra kijutás már garancia lehet a sikeres folytatáshoz. Ilyen nagyságrendű pénzekből már bőven lenne mit visszaforgatni a klubba, fejlődni, erősödni.
– Jutott már a Fradi BL csoportkörbe 1995-ben, a magyar klubok közül eddig egyedüliként. Keresett is rendesen, aztán mégsem forgattak vissza semmit.
– Erről nem szeretnék beszélni, hiszen nincs rálátásom az akkori viszonyokra és az akkori management koncepciójára, én akkor még a lelátóról szorítottam a csapatnak. Azt viszont szívesen megemlítem, hogy a Fradi visszakerült a nemzetközi sportdiplomáciába, tagja az UEFA mellett működő European Club Assosiatonnek, ahol sokat lehet tanulni. Karl-Heinz Rummenigge az elnök, tagja az összes jelentős európai klub. Én a Manchester United elnökölte marketing-bizottságban dolgozom, most kezdem ott a második ciklusomat. Tavaly elkészítettük a Club Managment Guide című könyvet, amelyben a marketing terület megírásában a Fradinak kiemelkedő szerepe volt, olyan klubok mellett, mint a PSV, a Standard de Liege vagy a Dinamo Kijev, amelyek más területeken jeleskedtek. Rengeteget lehet tanulni a többiektől, és nagyon jó, hogy meghallgatnak minket, figyelnek ránk. Említettem már a Chelsea-t. Amikor itt jártak a stadionavatón, megnézték a népligeti edzőközpontunkat is, ami nyugodtan mondhatom, hogy unikális, felveszi a versenyt bárhol Európában. Az akkori ügyvezetőjük egy vacsora alatt elmondta, hogyan csinálják ők. A szezon előtt a vezérkar bemegy az öltözőbe, megkérdezi a játékosoktól, hogy mindenki elégedett-e a szerződésével. Ha igen a válasz, akkor a bajnokság alatt már nem esik több szó a pénzről, és csak egy cél van előttük, hogy bajnokok akarnak lenni. Mi a helyzet nálunk? Budapest gyönyörű hely, idejön egy minőségi játékos, jól él, csodálatos a stadion, a magyar átlagnál sokkal több néző jön ki a meccseinkre. Ám egy idő után mégis átkattan holiday üzemmódba, mert azt látja a környezetében, hogy itt ez is elég. Nos, a Fradinál nem elég!
– A Groupama Aréna nyilván sokat javított a játékosok mellett a szurkolók komfortérzetén is.
– Ez a stadion minden igényt kielégít. Bármennyire szerettük is a régi pályát, ott bizony bőven voltak infrastrukturális problémák. A Groupama Aréna tavaly megnyerte a legszebb új stadion nemzetközi díjat (Stadium Business Awards), többek között megelőzve a 2018-as vb-re épült szentpétervári arénát, vagy a San Francisco 49-ers stadionját. Megjegyzem, az új pályán még soha nem kapott ki a csapat bajnoki meccsen. Vannak egyébként, akik még így is szemben állnak velünk a vénaszkenneres regisztráció miatt. Pedig aki nem akar balhézni, annak nincs mitől félni. Eddig több mint 68 ezren regisztráltak és váltották ki a szurkolói kártyát, ám semmilyen hátrány nem érte őket. Egyébként a Fradi szurkolói kártya egyfajta kedvezmény kártya is, hiszen az országban több, mint 750 elfogadó helyen jogosít kedvezményekre, a Mol-kutaknál például 7 forinttal olcsóbb az üzemanyag litere a kártyabirtokosoknak, de a Burger King egységekben is jelentős kedvezményre jogosít – és hosszan sorolhatnám még a partnereket.
– Az eddigi eredmények azt mutatják, hogy a vezető edző, Thomas Doll szakmai és az Önök üzleti profizmusa összeért.
– Thomas valóban profi, mi meg igyekszünk azokká válni. Nagyon nagy szerencsénk van Thomas Dollal. Ricardo Moniz után is mindenképp külföldi edzőt szerettünk volna, s az is eldőlt, hogy a holland helyett a német vonalat választjuk. Doll Kelet-Németországban született, ez nekünk külön szerencse, mert régebb óta ismerte és szerette Magyarországot. Fantasztikus játékos volt, többszörös német válogatott, focizott a Lazióban is, és edzőként szintén bizonyított a Bundesligában. Profizmusa, mentalitása nagyon jó hatással van a játékosainkra és az egész szakmai stábra. A stáb szerepét külön hangsúlyozom, az orvosokét, a fizioterapeutákét, a teljes edzői csapatét. Nem csak játékos vásárlásba kell invesztálni, hanem a saját területükön a legjobbakkal kell dolgoznunk. Ehhez a csapathoz tartozik elválaszthatatlanul a marketing és a kereskedelmi osztály, valamint a létesítmények üzemeltetői is. Mindenkitől a legprofibb munkát várjuk el, erre szól a szerződésük.
– A büdzsében megvan, hogy mennyit költhetnek igazolásokra?
– Posztokra igazolunk, minden esetben A, B, C preferenciájú kiszemeltjeink vannak. A döntést az elnök úrral együtt a szakmai stáb hozza meg, s ha ez a döntés teljes egyetértésben megszületett, akkor megteremtjük hozzá az anyagi feltételeket. Hogy mennyit költhetünk, az természetesen attól is függ, hogy mennyi pénz jött be játékosok átigazolásakor. Az elmúlt időszak egyáltalán nem volt rossz anyagilag. A világbajnokság után az Evertonnak adtuk el Muhamed Besicet, idén nyáron Somalia a francia Toulousba igazolt, David Matheos pedig az amerikai első osztályba ment az Orlandóhoz. Nagyon fontos, hogy lássa a hozzánk készülő játékos, hogy tőlünk van továbblépés. Sokan kérdezték, hogyan tudtuk például idehozni a belga válogatott, a Swansea-ben játszó Roland Lamah-t? Az első érdeklődésünknél nem mutatott a managementje túl nagy érdeklődést. Aztán meggyőztük őket, hogy legyenek a vendégeink, nézzék meg, milyen a szakmai stáb, milyenek a feltételek, a magyar foci közelmúltjáról ugyanis elég rossz emlékek élnek külföldön. Idejöttek, megnézték, meglepődtek, és Lamah ma nálunk játszik.
– Mi kellene ahhoz, hogy első osztályú magyar meccseken ugyanúgy teltház legyen, mint a sokat emlegetett Bundesliga találkozókon?
– Más klubok nézőszámával itt nem szeretnék foglalkozni, csak a miénkkel. A siker a kulcsszó, mert ha jól játszik a Fradi, vannak eredmények, kiváló, kulturált környezetben szurkolhatnak és ennek híre is megy, akkor egyre többen visszajönnek a stadionba. Idő kell hozzá, de nem kétséges, hogy így lesz. Jelenleg 7563 a hazai átlag-nézőszámunk van és most jönnek majd a Debrecen, a Vidi, az Újpest elleni hazai mérkőzések.
– Jó néhányan kritizálják a stadionprogramot, a tao-pénzeket, az államnak a labdarúgásnak nyújtott segítségét. Ön hogyan látja ezt tűzközelből?
– Szükség van a szponzorok mellett állami támogatásra is, hogy fejlődjünk, például olyan utánpótlás központot létesítsünk, amire büszkék vagyunk. A pazar körülmények hozzájárulnak a gyerekek fejlődéséhez. Fiam az U15-ben játszik, kérdeztem tőle, hogyan érzi magát a korábbiakhoz képest, mit szól a változásokhoz, az új szakmai munkához? Theo Schneider ugyancsak Németországból érkezett, nálunk az ő és a csapata kezében van az utánpótlás nevelése. Olyan volt játékosaink dolgoznak a srácokkal, mint Api bácsi, Dragóner, Keller, Deszatnik, Dukon, Fischer, Zsivóczky, de számos olyan szakember is dolgozik az utánpótlásban, akik a pályán nem voltak nagy nevek, de nagyszerű szakemberek. Azt mondta a fiam: nagyon jók a körülmények, klassz, hogy végre nem penészes a zuhanyozóban a fal, de ennél sokkal fontosabb a szemléletváltás. Ők most minden edzésre úgy mennek, mintha mérkőzést játszanának élesben. A meccseken aztán nem érheti meglepetés őket, hiszen kőkemény munkával ezerszer kipróbált szituációkban mutatják meg a tudásukat. Ezért aztán biztos vagyok benne, hogy a Ferencváros egyik fő bevételi forrása a következő időszakban az lesz, hogy a saját nevelésű fiatalokat beépítjük az első csapatba, ahonnan majd külföldre igazolhatnak a Ferencváros és Magyarország dicsőségére.
Szerdahelyi Csaba
(A Ferencváros hazai veretlenségét a szombati bajnoki fordulóban is megőrizte, 0-0-ás félidő után 3-0-ra verte a Debrecent, 14 ponttal vezeti a tabellát. A Fradi december 2-án a Videoton 1-0-ás legyőzésével immár 16 pont előnnyel áll a bajnokság élén. A Ferencváros Pakson 5-0-ra nyert. Az idei utolsó bajnoki meccs, az Újpest ellen szombaton következik, a Fradi előnye a bajnokságban 19 pont.)
