Az orosz gazdaság 2014 közepe óta recesszióban van. A visszaesés strukturális és intézményi okait Marek Dabrowski, a Bruegel kutatója, a Moszkvai Gazdasági Főiskola professzora veszi sorra.
Az orosz gazdaság recessziója 2014 közepén kezdődött, amikor a (szezonálisan kiigazított adatok szerinti) GDP negyedév/negyedév alapon csökkenni kezdett. A visszaesés eleinte lassú volt (2014-ben az éves növekedés még pozitív, 0,6 százalék), de 2015-ben a gazdaság zsugorodásának üteme felgyorsult: az első negyedévben éves szinten 2,2, a másodikban 4,6 százalékkal csökkent a GDP.
Ahhoz, hogy a mostani recesszió mélyebb okait megértsük, az orosz átmenetnek és az átmenet részleges visszafordításának történetét kell felidéznünk. Oroszország sohasem volt élenjáró reformer. Az 1990-es évek gazdasági átmenete hosszú és fájdalmas volt, részben a szovjet rendszer öröksége miatt (szerkezeti torzulások, makrogazdasági egyensúlytalanságok, a piaci intézmények hiánya), részben pedig azért, mert a piacorientált reformoknak nem volt megfelelő politikai támogatottsága.
Az új évezred elejére mégis megértek a reformok első gyümölcsei. 1999-ben az orosz gazdaság – az olajár emelkedése következtében – gyors növekedésnek indult. Ez idő tájt úgy tűnhetett, mintha Oroszország lezárta volna az átmenet időszakát, és – bár jelentős torzulások és hiányosságok továbbra is akadtak – létrehozta a magántulajdonon alapuló piacgazdaságot.
A fordulat 2003-ban következett be a legnagyobb magánkézben lévő orosz vállalat, a Jukosz politikailag motivált bedöntésével, amelynek eszközei utóbb az állami tulajdonban lévő Rosznyefthez kerültek. A következő években – mindenekelőtt az olaj- és gáziparban, a pénzügyi szférában, a hadi- és az építőiparban – újabb és újabb cégek kerültek állami tulajdonba. Mindennek eredményeként egyfajta hibrid rendszer kezdett kiépülni, amelyet az állami bürokrácia és az uralkodó elit dominál és tart szoros ellenőrzése alatt. Az állami adminisztráció erősödését a politikai autoritarizmus újraéledése kísérte.
Az újracentralizálás negatív hatásai 2008–9-ben, a globális pénzügyi válság során váltak teljesen nyilvánvalóvá. 2009-ben az orosz gazdaság 7,8 százalékkal zsugorodott, és azóta sem sikerült visszatérnie a válság előtti növekedési ütemhez. 2010 és 2012 között a GDP 5,4, 4,3 és 3,4 százalékkal nőtt, 2013-ban azonban – még az Ukrajnával való konfliktus és az annak következtében bevezetett szankciók előtt – 1,3 százalékra lassult.
Az 1990-es évek reformjainak elégtelensége és részleges visszavonásuk miatt Oroszország nem piacbarát ország, úgy a külföldi, mint a belföldi vállalkozások számára. Ezt több nemzetközi rangsor is megerősítette: a Transparency International korrupciós indexe alapján Oroszország a vizsgált 175 ország közül a 136. helyet foglalja el, a Heritage Foundation 2014-es Gazdasági Szabadság Indexe alapján pedig 178 országból a 140. helyet – mint „nagyobbrészt nem szabad” gazdaság.
A Világbank Doing Business és a Világgazdasági Fórum versenyképességi rangsorában Oroszország a középmezőnyben szerepel, és az utóbbi években valamelyest javított is a pozícióján. Az ország azonban mindkét felmérésben gyenge osztályzatokat kapott, amikor a tulajdonjogok védelmét, a korrupciót, az igazságszolgáltatás függetlenségét, az állami szabályozás terheit, a jogszabályok kikényszeríthetőségét, a szervezett bűnözés súlyát, a rendőrség munkájának hatékonyságát, a versenyjogi helyzetet és az infrastruktúrát értékelték.
A gyenge kormányzás miatt egyáltalán nem meglepő, hogy Oroszország nettó tőkeexportőr: a belföldi megtakarítások jelentős részét külföldön fektetik be.
A gazdaságot „rendszerszinten” lassító tényezők mellett Oroszországot 2014-ben két sokkhatás is érte: először a Krím elfoglalására és az Ukrajnában való katonai beavatkozásra válaszul meghozott nyugati szankciók – amelyeket aztán orosz ellenlépések követtek –, majd az olaj és más árupiaci áruk árának zuhanása. Ezek együttesen a tőkekiáramlás felgyorsulását, a rubel leértékelődését (a dollár/rubel árfolyam 2014 június 30. és 2015. szeptember 30. között 48,5 százalékkal emelkedett), valamint a belső kereslet jelentős gyengülését idézték elő.
A 2014-ben rekordot döntő tőkekiáramlás az üzleti környezet további romlását (egyebek mellett a tulajdonjogok fokozódó bizonytalanságát) jelezte, aminek következtében erőteljesebbé vált a kormányzati ellenőrzés a média, az igazságszolgáltatás, a civil társadalom és az üzleti élet fölött, a külföldi befektetőkkel szemben pedig új korlátozásokat vezettek be. Az Egyesült Államok és az Európai Unió által bevezetett szankciók miatt a nagy orosz bankok és vállalatok sokkal kisebb eséllyel jutnak külföldi finanszírozáshoz, mint korábban. Oroszország válaszul korlátozásokat vezetett be az unióból és más nyugati országokból származó élelmiszerimportra, ami a fogyasztói piacokat és az importtól függő orosz cégeket egyaránt negatívan érintette.
Az IMF a 2015. októberi World Economic Outlookja szerint Oroszország GDP-je 2015-ben 3,8 százalékkal, 2016-ban pedig 0,6 százalékkal csökkenhet. A növekedés a prognózis szerint 2017-ben térhet vissza, 1–1,5 százalékos ütem mellett.
A potenciális növekedés rövid távon az olajártól és az ukrajnai konfliktus politikai megoldásától függ. Magasabb – például hordónként 60–70 dolláros – olajár és a szankciók enyhítése az orosz gazdaságot és a költségvetést egyaránt lélegzethez juttathatná és valamelyest javíthatná az üzleti klíma döntően negatív megítélését. A konzervatív monetáris és fiskális politika folytatása ezen felül segíthet elkerülni az olyan makrogazdasági turbulenciák újabb megjelenését, amilyeneknek 2014 végén és 2015 elején voltunk tanúi. A konzervatív irányvonal fenntartása a kibocsátás stabilitása és a potenciális kilábalás szempontjából is fontos.
Közép- és hosszú távon azonban Oroszországnak fel kell számolnia alapvető strukturális és intézményi problémáit: az olajtól és más árupiaci termékektől való erős függést, valamint a gyenge kormányzással párosuló barátságtalan üzleti és beruházási környezetet. A kiváló humán tőkére támaszkodva Oroszországnak sokkal nagyobb lehetősége nyílik gazdaságának diverzifikációjára, mint sok más gazdaságnak. Ezt a feladatot a rubel leértékelődése ráadásul meg is könnyíti. Az azonban, hogy ez a diverzifikáció megvalósul-e, attól függ, hogy sikerül-e javítani az üzleti és a beruházási környezetet, visszafordítani a belpolitikát az autoritárius irányból és felszámolni geopolitikai konfliktust a Nyugattal és a szomszédos országokkal.
Marek Dabrowski, a Bruegel kutatója, a Moszkvai Gazdasági Főiskola professzora
Forrás: Bruegel.org
