Megjelent a nemzeti turizmusfejlesztésről szóló törvényjavaslat; a szabályozás lényege, hogy a turisztikai fejlesztések tervezési alapegysége a jövőben a turisztikai desztináció legyen – olvasható a parlament honlapján pénteken közzétett javaslatban.

A Seszták Miklós nemzeti fejlesztési miniszter által benyújtott (alább letölthető) törvényjavaslat hatálya a hazai költségvetésből és az európai uniós társfinanszírozású fejlesztési forrásokból megvalósuló turizmusfejlesztési programok szakmai tervezésére és irányítására terjed ki.

Turisztikai térség (desztináció): egy vagy több megye (főváros) területén belül földrajzilag körülhatárolható, beazonosítható területrész, amely a turisztikai kínálati piacon egységes fogadóterületként jeleníthető meg, épített környezeti, természetföldrajzi vagy kulturális értékek tekintetében összefüggő elemek alkotják, ezért egységes koncepcióban történő tervezéséhez, fejlesztéséhez és térségi turisztikai márka kialakításához országos érdek fűződik.
Kiemelt turisztikai fejlesztési térség: olyan turisztikai desztináció, amely a beutazó turizmus szempontjából kiemelkedő jelentőségű vagy célzott fejlesztések eredményeként azzá tehető, ezért koncentrált fejlesztéséhez országos érdek fűződik.

A törvényjavaslat rögzíti, hogy a hazai költségvetésből és az európai uniós forrásokból megvalósuló turisztikai fejlesztések tervezése az állam feladata, valamint kimondja, hogy a turisztikai tervezés alapegysége a releváns turisztikai fogadóterület. Definiálja a turisztikai desztináció általános fogalmát, meghatározza a fejlesztések célját, valamint a desztináció-fejlesztéssel kapcsolatos alapvető állami feladatok ellátásért való felelősség címzettjét.

A törvényjavaslat meghatározza a turisztikai fejlesztések tervezésével kapcsolatos legfontosabb állami feladatokat, és rögzíti, hogy azokat a Magyar Turisztikai Ügynökség Zrt. látja el. Az állami feladatok meghatározása értelemszerűen nem érinti, nem korlátozza az önkormányzatok törvényben rögzített turisztikai feladatellátását.

A törvényjavaslat alapján a kormány rendeletében megjelölt ingatlanok tervezett kiemelt állami turisztikai beruházással érintett része a magyar állam 100 százalékos tulajdonában álló társaság vagyonkezelésébe kerül 30 évre, vagy a felek által a vagyonkezelési szerződésben meghatározott időtartamra. A létrejövő vagyonkezelői jog nem érinti a jelenleg már fennálló vagyonkezelői jogokat, ezek a szükséges módosításokkal megmaradnak.

A vagyonkezelő, mint kijelölt építtető is, felelős a beruházás maradéktalan megvalósításáért. Az egységes vagyonkezelésbe vétel elengedhetetlen a kiemelt állami turisztikai beruházások magas színvonalú és költséghatékony ellátása szempontjából a javaslat szerint.

A törvény tartalmazza mindazokat a speciális szabályokat, amelyek lehetővé teszik, hogy a vagyonkezelő az adott turisztikai beruházást az állam nevében és javára elvégezze. A törvény rendezi az állami beruházás során létrejövő új építmények tulajdonjogi sorsát, és az elszámolás rendjét. A nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű beruházásoknál a törvény rendelkezik a közigazgatási hatósági és szakhatósági ügyintézések gyorsításáról, szabályozza a beruházásokkal érintett közmű tulajdonosával és üzemeltetőjével a fejlesztési tevékenység során történő együttműködés és elszámolás rendjét a közműfejlesztések költséghatékony megvalósítása érdekében.

A javaslat indokolása szerint Magyarország stratégiai célja a turizmus jövedelemtermelő képességének erősítése nemzetgazdasági szinten, azaz a külföldről beutazó turisták tartózkodási idejének meghosszabbítsa és költésük növelése, valamint a hazai turisztikai fogyasztás jelenlegi szintjének emelése.

Az indoklás rámutat: az első, leglátványosabb probléma, hogy a turisztikai szolgáltatók a relatíve kevés és relatíve kis vásárlóerejű turista elcsábítása, illetve megtartása érdekében az árakban tudnak versenyezni egymással, ami törvényszerűen minőségproblémákhoz vezet, illetve konzerválhatja az olcsó, még éppen elfogadható minőséget a kínálati oldalon, valamint ritkán vezet belső indíttatású minőségi fejlesztéshez.

A második probléma a turisztikai kínálat térbeli és időbeli koncentrációja. A hazai turizmust területi koncentráció jellemzi, mivel az összes vendégéjszaka kétharmada a Budapest-Közép-Dunavidék, a Balaton és a Nyugat-Dunántúl régióban realizálódik. A külföldi vendégforgalom erősen Budapestre koncentrálódik, a belföldi turizmus kevésbé koncentrált. A területi koncentráció mellett az időbeli koncentráció, a szezonalitás is erős Magyarországon.

A harmadik, strukturális probléma, hogy a turisztikai fejlesztések tervezéséhez nem szolgálnak alkalmas keretként a kialakult közigazgatási egységek és területfejlesztési kategóriák.

Egy-egy turisztikai ajánlatcsomagként megjeleníthető turisztikai fogadóterületet komplex módon kell fejleszteni, és nem külön-külön egy-egy attrakciót. Ez a megfontolás és munkamódszer áll több európai ország – például Ausztria, Olaszország – turisztikai sikerei mögött is. A turisztikai desztinációk kijelölése és a kereteik között működő szolgáltatók teljesítményének mérése és értékelése teszi lehetővé a szakpolitikai és fejlesztéspolitikai döntések megalapozását – olvasható a javaslatban. (MTI)