Angela Merkel jelenleg tízéves kancellársága legnagyobb kihívásával szembesül – vajon mekkora kockázatot jelent ez Európa számára? A kérdésre Holger Schmieding, a Berenberg Bank vezető közgazdásza próbál választ adni
A menekültekkel kapcsolatos viták a kancellár saját berkeiben, a CDU/CSU pártszövetségen belül még hevesebbek, mint a német lakosság egészében – szögezi le Holger Schmieding, a Berenberg Bank vezető közgazdásza az európai politikai kockázatokat áttekintő írásában.
Merkel „befogadóbb” álláspontja a CDU-n belül, a CDU és a bajor „testvérpártja”, a CSU között, valamint a koalíciós partner szociáldemokratákkal is vitákat gerjesztett. A CDU/CSU szövetség támogatottsága a közvélemény-kutatások szerint 42-ről 37 százalékra esett. A március 6-i szövetségi állami választásokon a populisták nagyjából 15 százalékra számíthatnak Baden-Württembergben, Rajna-vidék-Pfalzban és Szász-Anhaltban is.
Vajon ez megingathatja Merkel pozícióját? Valószínűleg nem, bár teljesen ezt sem lehet kizárni – véli Schmieding. A kancellárnak sem saját pártjában, sem az ellenzéki körökben nincs komoly riválisa. Még azok a párttársai is, akik nem értenek vele egyet, látják, hogy Merkel félreállítása erőteljesebben csökkentené a jobbközép választási esélyeit, mint a migránsválság. Szövetségi választás ráadásul csak (majdnem) két év múlva, 2017 szeptemberében lesz.
Merkel eközben lépésről-lépésre „szigorítja” a migránsokkal kapcsolatos német álláspontot. A hétvége folyamán, úgy tűnik, részben legalábbis sikerült áthidalni a saját és a keményebb ellenintézkedéseket követelő CDU/CSU-tagok álláspontja közötti szakadékot. Ez ugyan fokozta a feszültséget a koalíciós partner szociáldemokratákkal, a velük folytatott nyílt vita mindazonáltal sokkal kevésbé romboló, mint a CDU és a CSU közötti nézeteltérés. (A koalíciós vezetők csütörtökön ülnek majd tárgyalóasztalhoz.)
Nem zárható ki persze az sem, hogy a CU/CSU végül Merkel ellen fordul, bármennyire valószínűtlennek is tűnik. Az azonban, hogy egy ilyen fordulat az EU vagy az euró számára a vég kezdete lenne, hatalmas túlzás. Németországban a nagyobb pártok egyértelműen az unió és az euró mellett állnak. Függetlenül attól, hogy ki a kancellár, annak kockázata, hogy Németország el akarja hagyni az eurózónát vagy magát az EU-t, zéróhoz közeli. Igaz persze, hogy a migrációs válság következtében a jobboldali populista AfD támogatottsága kétszeresére (4-ről 8 százalékra) nőtt, és ez a folyamat, meglehet, még nem ért véget. De ez még mindig mérföldekre van a hasonló populisták más EU-tagállamokbeli támogatottságától. Merkel alapvető szerepet játszott az euróválság megoldásában. De bárki legyen is a német kancellár, bizonyosan hasonló szerepet játszana Európában – zárja fejtegetését Holger Schmieding.
