Az iLex Systems Zrt. és együttműködő partnerei által indított jogi technológiai sorozat új cikkében dr. Ritter Marianna, az iLex Systems Zrt. alapítója foglalja össze, hogy a kkv-szektornak milyen speciális jogi támogatási igényei vannak, és hogy miként lehet ezeket a vállalkozásokat segíteni a digitalizált jogi technológia eszközeivel.

Napjainkban a közép-és kisvállalkozási szektor sem szűkölködik a különféle vállalati jogi feladatokban, véget ért ugyanis az a trend, amelyben a 2000-es évek elején ügyvédként még magam is részt vettem: a kényszervállalkozás jellegű gazdasági társaságok alapítása.

Amikor a munkáltató bérköltségeinek minimalizálására ilyen – „kényszervállalkozásnak ” is nevezett – gazdasági társaságokat alapítanak, az emberek túlnyomórészt a betéti társaság formát választották, mert a bt-k esetén nem volt az alaptőke kötelező minimuma jogszabályban meghatározva, így pár tízezer forintból a bel- és a kültag túl is esett egy számlaképes gazdasági társaság létrehozásán. Köztudomású volt az ügyvédi irodákban, hogy a 3 millió forint kötelező törzstőkéjű korlátolt felelősségű társaságok alapítását ebben az időszakban jellemzően azok választják, akik ténylegesen saját gazdasági tevékenység folytatásába vágnak bele, és nem csak arra használják a vállalkozásukat, hogy állandó megbízásukból a havi jövedelem beérkezzen.

Miért lényeges ez a megkülönböztetés?

Jogi szempontból azért,  mert  amíg egy betéti társaság jogi feladatai gyakorlatilag véget értek a társaságnak az ügyvédi iroda általi megalapításával (majd a következő 5–10 évben esetleg egy kültagi vagy egy székhely-változással) és a korábbi munkaszerződés átalány megbízási díjas szerződéssé történő átalakítása már nem képezett jogi  feladatot, azt a bt beltagja elvégezte, addig a korlátolt felelősségű társaságnál a megalapítást követően megkezdődött – egyelőre kicsiben ugyan – ugyanaz a jogi folyamat, ami a nagyvállalatoknál a napi jogi rutin volt: munkavállalók munkaszerződéseinek szerkesztése, külső beszállítókkal, szolgáltatókkal kötött szerződések, pályázatok jogi támogatása stb.

Hogyan oldották meg a kft-k ezt a folyamatosan növekvő jogi igényt? Először az alapítást végző ügyvédi irodával, majd a jogi feladatokat szegmentálva több ügyvédi irodával, végül, a kft piaci megerősödését követően „saját jogásszal” – ahogy ők mondták, általában jogtanácsosi státuszban. Ezek a jogász kollégák munkaviszonyban állva segítették a kft jogi munkáját, általában arra kényszerülve, hogy az általuk gyakorolt jogi szakterületet folyamatosan kibővítve újabb és újabb jogi kihívásokat oldjanak meg. (Kisebb kihívás volt ez jogágakon belül, de nagyobb jogágak között: amíg könnyebb volt vállalati jogászként a munkajog és polgári jog szabályait értelmezni, egy büntető eljárás jogi támogatása azonban már nagyobb előkészületet igényelt.)

A kényszervállalkozási hullám mérséklődését követően, a közép- és kisvállalkozások is ténylegesen a piac felé fordultak, végre nem a korábbi munkáltatóiktól, hanem külső üzleti partnerektől remélve a társaság fenntartását és fejlődését – ekkor azonban számos új, megoldandó problémával találták magukat szemben a napi jogi feladatok ellátása során. Ezek olyan standard problémák, amelyek nemcsak a múltban, de napjainkban is folyamatosan jelentkeznek, a kkv-szektor üzleti sajátosságaiból eredően.  

Melyek a legjellemzőbb nehézségek?

  1. Állandó jogi szakembergárda hiánya. A mikro-, közép- és kisvállalkozásoknál az az általános trend, hogy nincs a nagyvállalatoknál megszokott saját jogi osztály, és saját jogászi státusz létesítése is csak a komoly üzleti eredményeket felmutatók kkv-nél történik meg. Az alapító okiratok/társasági szerződések, azok módosításai ügyvédi irodák megbízásai keretében bonyolítódnak. De mi történik akkor, ha jön egy igazán komoly üzleti lehetőség, szerződést köthet beszállítóként vagy szolgáltatóként a kkv egy nagyvállalattal, s napokon belül megkezdődnek az egyébként igen komoly szakértelmet is igényelhető szerződéskötési tárgyalások?
  2. Kommunikációs problémák. Ilyenkor jellemzően az a kkv stratégiája, hogy először saját maga megpróbálja értelmezni a nagyvállalat által megküldött szerződés-tervezetben foglaltakat, pl. Google-ban rákeres a tervezetben szereplő szakkifejezésekre, átbeszéli a szomszédjával, szintén vállalkozó baráti körével, hogy hogyan és mit kellene változtatni a szerződésben. A nagyvállalat jogi osztályával történő első egyeztetés azonban többnyire kijózanítóan hat a kkv ügyvezetésére, amely ekkor már biztos benne, hogy azonnali jogászi segítségre van szüksége. A tapasztalatok azt mutatják, hogy nagyon nehéz hirtelen professzionális jogi szakembert szerezni, hiszen a jogászok napközben bíróságokon, hatóságokon, üzleti tárgyalásokon töltik idejüket, ezért sms-ben, hangpostán, titkárnőjükön keresztül érhetők el – egy ismeretlennek ráadásul jóval nehezebben.
  3. Speciális jogi szakértelem. És itt a következő probléma: a kkv-nak előbb vagy utóbb be kell látnia, hogy ha el is éri végre a mások által javasolt jogászt, az korántsem biztos, hogy segíteni tud az ő aktuális szerződéskötési problémáján. Az emberek általában előszeretettel ajánlgatják bontóperes, ingatlan adásvételi szerződéseiket bonyolító ügyvéd, jogász ismerőseiket azzal, hogy teljesen biztosan meg tudja oldani egy nagyvállalati szerződéskötés részfeladatait is – ez azonban a mai, üzletileg jelentősen szegmentált piacokon korántsem így van. Nagyon jellemző pl. ma már a kétnyelvű jogi dokumentáció, külföldi vezérlő joggal vagy külföldi választott bíróságokkal – viszonylag egyszerűbb vállalati szolgáltatásokra vonatkozó szerződéskötés esetén is. Ilyen jogi feladatok elvégzésére ma már nem szívesen vállalkozik bárki csak azon az alapon, hogy jogi végzettségű.               
  4. Erőforrás-hiány és a kkv által túl magasnak ítélt díjazás. A kkv nem nagyvállalat, így nagyon meg kell gondolnia, hogy milyen típusú költségekre szán pénzt az éves gazdálkodásában, a jogi feladatok díjazása pedig – legyünk őszinték – ebben a költségvetésben általában nem nagyon szerepel. Ha hirtelen jogi támogatásért kell tehát fizetni, az soha nem előre kalkulált kiadás, valahonnét el kell venni. Ráadásul drágább is lehet az eseti jogi megbízás, mintha a kkv által egy állandóan megbízott/foglalkoztatott jogász végezné a kkv jogi támogatását. Kedvezményt az ember ugyanis általában annak ad, akinek régebb óta dolgozik, amikor a kapcsolat folyamatossága a jogi szolgáltatónak is állandó bevételt eredményez.
  5. IT infrastruktúra teljes vagy részleges hiánya. Nagyon egyszerű tényezőkre gondolunk. Van-e rendelkezésre álló internet, milyen sávszélességű? Van-e megfelelően nagy, biztonságos tárhely a vállalati jogi dokumentumainak tárolására? Van-e a kkv-nak az IT-üzemeltetéshez értő informatikai szakembere, van-e erre egyáltalán erőforrása? Ugyanis teljesen felesleges végigküzdeni és megoldani az első 4 pontban leírt problémákat, ha a nagyvállalattal sikeresen megkötött szerződést a kkv a szerződéskötés után papíralapon elteszi valahova, majd 2 év múlva, amikor valami probléma támad a teljesítéssel vagy csak módosítani szeretnék – nem találja meg. Mehet újra a szerződéskötésben a jogi támogatást nyújtó jogászhoz, hogy küldje meg neki. (2. pont szerinti eljárás újra indul…)

A fenti 5 probléma – amennyiben nem kezeik őket – súlyosan hátráltatja a kkv hatékony üzleti tevékenységét, sőt piaci versenyképességének csökkenésére vezet. Ezek tehát nem álproblémák, hanem egy komoly üzleti célokat fontolgató ügyvezetés számára előre tervezetten kalkulálható és megoldandó feladatok.

Napjainkban, amikor

  • a gazdaság növekedésében nagy jelentősége van a magyar közép- és kisvállalkozásoknak,
  • a közép-kelet európai régió egyre inkább beágyazódik a globális értékláncokba,
  • a kkv szektor versenyképességet még a gyengeségek között említik,
  • megindult a versenyfutás az új korszakban, az újraiparosítás útján,

elkerülhetetlen, hogy a kkv szektor határozottan és hatékonyan kezelje ezeket a jogi támogatási – ha úgy tetszik jogi-technológiai – problémákat.

A jogi tevékenységet a vállalati mátrixban a back-office tevékenységek közé sorolják, de könnyen megmutatkozik káros hatása annak, ha a vállalatvezetés nem támogatja a vállalati üzleti folyamatok szinte minden részét jogi szakemberrel.

Ahhoz azonban, hogy a közép- és kisvállalkozások ténylegesen az újraiparosodó gazdaság motorjaivá válhassanak, megfelelően gondoskodni kell versenyképességük növeléséről – a szakszerű jogi támogatás biztosításán keresztül is.

Elkerülhetetlen tehát a kkv-szektor digitalizációja és az, hogy ennek keretében megnyíljon a digitalizált jogi szolgáltatások lehetősége is.

Ma már nincs idő arra, hogy a kkv végigjárja a fenti 5 pontban leírt Canossa-járást, ma, amikor beérkezik egy üzleti lehetőség, 24 órán belül illik legalább egy rövid visszajelzést adni és rövid időn belül professzionális választ a beérkezett szerződés-tervezetre. Az ügyvezetésnek – bármilyen üzleti tárgyaláson is vesz részt – updatelt jogi információkkal kell rendelkeznie, ma már nincs arra lehetőség, hogy egy tárgyalás közben álljunk neki hívogatni az ügyvédünket, majd csendesen megjegyezni, most éppen nem elérhető.

A digitális jogi technológia ma már megfelelő megoldást nyújt mind az állandó jogi szakember-gárda hiányára, mind a mérsékelt pénzügyi finanszírozási lehetőségekre, amiként az kommunikációs és IT üzemeltetési nehézségekre is. Léteznek már online, perc-alapú elszámolású, globálisan bárhol használható és elérhető, felhő-alapú, mobileszközökre optimalizált jogi informatikai alkalmazások, szakszerű és gyors ügyvédi segítséggel. Mindez azonban csak álom, ha a kkv nem követi a digitalizáció hívó szavát, ha nem integrálódik a Digitális Jólét korszakába.

Ne féljünk nagyot álmodni, s nyugodt szívvel vegyük igénybe ennek megvalósításához azokat az eszközöket, amelyeket a mai technológiai fejlődés biztosít. 

dr. Ritter Marianna
alapító
iLex Systems Zrt.