A gyakorlatban a „munkavégzés behívás alapján” nem igazán terjedt el, bár – különösen az Y és a Z generáció számára – vonzó lehet a rugalmasság, olvasható a Rátkai Ügyvédi Iroda friss blogbejegyzésében.

A cikk a Rátkai Ügyvédi Iroda munkajogi blogján jelent meg.

A Munka Törvénykönyve 2012-ben több újfajta, a hagyományostól eltérő, úgynevezett „atipikus” munkaviszony-típust vezetett be, amelyek a rugalmasabb foglalkoztatást voltak hivatottak elősegíteni. Ilyen volt például a több munkáltató által létesített munkaviszony vagy éppen a munkakör-megosztás.

Kevés szó esik azonban arról a fajta munkaviszonyról, amelyet a Munka Törvénykönyve „munkavégzés behívás alapján” címmel illet. Ennek lényege, hogy a munkavállaló a munkakörébe tartozó feladatok esedékességéhez igazodva teljesíti munkavégzési kötelezettségét. A munkáltató a munkavégzés kezdő és befejező időpontját is közli a munkavállalóval.

Fontos, hogy a behívás alapján történő munkavégzés csak legfeljebb napi hat óra tartamú részmunkaidőben foglalkoztatott munkavállaló esetében képzelhető el, amelyről a munkaszerződésben kell megállapodni.

A munkáltatónak a munkavégzés időpontját legalább három nappal előre közölnie kell a munkavállalóval. A munkaidőkeret legfeljebb négy hónap lehet.

A gyakorlatban a „munkavégzés behívás alapján” nem igazán terjedt el, bár – különösen az Y és a Z generáció számára – vonzó lehet a rugalmasság. Kérdéses lehet ugyanakkor, hogy hogyan alakul a társadalombiztosítási jogviszony, hiszen a munkavállaló nem végez munkát folyamatosan.

A Nemzeti Adó- és Vámhivatal a 41/2013. számú adózói kérdésre adott válaszában a kérdés tekintetében egyértelmű iránymutatást fogalmazott meg: „a behívás alapján történő munkavégzés esetében a munkaviszony a két behívás közötti időszakban is folyamatosan fennáll, nem szünetel. Erre tekintettel nem szünetel a munkavállaló biztosítása” a két behívás közötti időszakban.