Az iLex Systems Zrt együttműködő partnerei közreműködésével indított cégjogi cikksorozat munkajogi területen folytatódik, a 30. részben dr. Tamás Károly jogtanácsos, a PROHUMÁN 2004 Kft. jogi igazgatója ismerteti a munkaerő-kölcsönzésre és egyes atipikus foglalkoztatásra vonatkozó jogi szabályokat.

A munkaerő-piaci trendek folyamatos változásával egyre dominánsabban kerültek előtérbe azok az igények, melyek kisebb-nagyobb eltérést kívántak meg a hagyományos – határozatlan időtartamú, napi nyolc órás és munkahelyen végzendő munkára létrejött – munkaviszony egyes alkotóelemeitől. A jogalkotó nem hagyta figyelmen kívül ezen tendenciákat, így a hatályos Munka Törvénykönyve több lehetőséget is kínál a feleknek, hogy a közöttük létrejövő munkaviszonyt mind a munkavállaló, mind a munkáltató érdekeit, mind pedig az elvégzendő munka sajátosságait figyelembe véve definiálhassák.

Mivel maga a munkaerő-kölcsönzés is a megszokottól eltérő munkaviszonyok sorát gyarapítja, az ilyen szolgáltatást nyújtó társaságok számtalanszor találkoznak a kölcsönvevők azon kérdésével, hogy jogszerű-e egy ilyen eleve speciális munkaviszonyt további atipikus elemekkel bővíteni.

A rövid válasz ebben az esetben is az a két szó, amellyel jogászok generációi kergetik évszázadok óta őrületbe ügyfeleiket: attól függ.

Egészen pontosan az Mt. 222. § (3) bekezdésében foglalt kizáró rendelkezésektől függ. Az említett helyen található ugyanis azon szabályok tételes felsorolása, amelyeknek a munkaerő-kölcsönzéssel való együttes alkalmazását a jogalkotó – különféle megfontolások eredményeképpen – kifejezetten kizárta. Ennek megfelelően a munkaerő-kölcsönzés céljából létrejött munkaviszony nem jöhet létre behívás alapján történő munkavégzésre vagy megosztott munkakörre, nem lehet egyidejűleg sem több munkáltató által létesített, sem bedolgozói munkaviszony, és munkaerő-kölcsönzés keretében cselekvőképtelen munkavállaló sem foglalkoztatható.

Első pillantásra terjedelmesnek tűnhet a tiltások sora, ugyanakkor még így is számtalan lehetőséget biztosít az Mt. arra, hogy az atipikus foglalkoztatás különféle elemeit egymással kombináljuk – kifejezett rendelkezést erre hiába keresnénk a jogszabályszövegben, viszont bátran hagyatkozhatunk arra a klasszikus értelmezési elvre, miszerint mindaz megengedett, amit a törvény nem tilt. Ennek megfelelően – minden szokatlansága ellenére – nincs jogi akadálya annak, hogy a kölcsönzött munkavállalóval határozott időre, távmunkavégzésre vagy egyszerűsített foglalkoztatásra, esetleg éppen vezető állás betöltésére jöjjön létre munkaviszony, ahogy annak sem, hogy köztulajdonban álló munkáltató álljon a munkáltatói oldalon. Ezen megoldások ráadásul nem csak külön-külön, de akár együttesen is alkalmazhatóak munkaerő-kölcsönzés esetében, az Mt. csak egy megszorítást tesz: egyszerűsített foglalkoztatás keretei között vezető állású munkavállaló nem foglalkoztatható.

Ami ezen lehetőségek népszerűségét illeti, ha figyelmen kívül hagyjuk a határozott időtartamú munkaviszonyok bár atipikusnak tekintett, de különlegesnek mégis nehezen nevezhető körét, a fent felsorolt speciális munkaerő-kölcsönzési szolgáltatások között egyértelműen az egyszerűsített foglalkoztatás útján megvalósuló tudhatja magáénak a legnagyobb szeletet: ez a kölcsönzési forma a nagyobb kölcsönbeadó cégeknél már önállóan kezelt területet képez. A távmunkavégzés térhódítása a kölcsönzéses munkaviszonyokban is jelentkezik, azokban jelentősnek még továbbra sem nevezhető. A vezető állású munkavállalók kölcsönzése – a munkakör bizalmi jellege és a hozzá társuló kiemelkedő felelősség miatt – kifejezetten ritkán fordul elő, köztulajdonban álló munkaerő-kölcsönző cég pedig jelen cikk szerzője által ismerten nincs a piaci szereplők között. Már jelenleg is komoly, és a mutatók szerint egyre erősödő szerepe miatt az egyszerűsített foglalkoztatás keretében megvalósuló munkaerő-kölcsönzést érdemes közelebbről is megvizsgálnunk.

Önmagában az egyszerűsített foglalkoztatás – benne az alkalmi munkavégzés, valamint a mezőgazdasági és a turisztikai idénymunka – népszerűségének oka, hogy kiválóan alkalmas a kevésbé bizalmi jellegű, ebből eredően pedig a munkavállaló személyéhez kevésbé kötött, mennyiségében az átlagosnál nagyobb ingadozást mutató, netán kifejezetten esetleges feladatokhoz kapcsolódó munkaerő-igények kielégítésére; különösen alkalmassá teszik erre a jogalkotó által biztosított adminisztrációs egyszerűsítések, valamint a hozzá kapcsolódó tételes, ráadásul mérsékeltnek tekinthető közterhek is. Ha ezeket az előnyöket ötvözzük azzal, hogy munkaerő-kölcsönzés keretében a munkaügyi adminisztrációs feladatokat, valamint a munkabér számfejtését és kifizetését a kölcsönbeadó végzi, könnyű belátni, miért annyira szimpatikus ezen foglalkoztatási forma a kölcsönvevők számára. 2012. július 1. óta ennek jogi akadálya sincs: az aktuális Mt. hatályba lépésével egyidejűleg ugyanis a jogalkotó hatályon kívül helyezte az egyszerűsített foglalkoztatásról szóló 2010. évi LXXV. törvény (Efo. tv.) azon rendelkezését, mely az egyszerűsített foglalkoztatás esetében a munkaerő-kölcsönzés lehetőségét kifejezetten kizárta.

Az egyszerűsített foglalkoztatás szabályairól körvonalakban az Mt. 201-203. §-ai, részleteiben pedig az Efo. tv. rendelkezései szólnak; az itt nem tisztázott kérdésekben háttérjogszabályként az Mt.-t kell alkalmazni. Így például a munkaerő-kölcsönzés szabályai változatlanul alkalmazandóak, amennyiben az egyszerűsített foglalkoztatás munkaerő-kölcsönzés céljából jön létre. Pusztán a jogszabályok együttes figyelembe vételének egyik eseteként érdemes megemlíteni azt, hogy bár az Mt. 202. § (1) bekezdése, illetve az Efo. tv. mentesítenek az írásbeli munkaszerződés kötésének alaki kötelezettsége alól, ez nem írja felül az Mt. 218. § (1) bekezdésének azon rendelkezését, mely szerint a munkaszerződésben a feleknek kifejezetten meg kell állapodniuk abban, hogy a munkaszerződés kölcsönzés céljából jön létre – ez utóbbi pedig teljes egyértelműséggel csak írásbeli szerződéssel bizonyítható.

Az Efo. tv.-nek a bejelentésre, valamint annak módosítására és megszüntetésére vonatkozó szigorú határidős szabályai még a hagyományos munkaerő-kölcsönzéshez képest is különösen indokolttá teszik, hogy a kölcsönvevő és a kölcsönbeadó már a közöttük létrejövő szerződésben tisztázzák a munkaerőigény bejelentésének és lemondásának határidejét. Egyrészről mindenképpen figyelembe kell venni azt, hogy az Mt. 202. § (2) bekezdése, valamint az Efo. tv. szerint az egyszerűsített foglalkoztatást célzó munkaviszony kizárólag akkor jön létre, ha a munkáltató bejelentési kötelezettségét előzetesen teljesítette – amennyiben ez nem történik meg, az egyszerűsített foglalkoztatás szabályait alkalmazni nem lehet, hiszen munkaviszony sem létesült. A bejelentés esetleges visszavonására és módosítására – így különösen a foglalkoztatás jellegének változása, illetve a munkavégzés meghiúsulása esetén 

  • az egyszerűsített foglalkoztatás bejelentését követő két órán belül, vagy
  • ha a bejelentésben foglaltak szerint a foglalkoztatás a bejelentés napját követő napon kezdődött, vagy ha a bejelentés egy napnál hosszabb időtartamú munkaviszonyra vonatkozott, a módosítás bejelentés napján délelőtt 8 óráig

van lehetőség, ezen határidőn túl a munkáltató (kölcsönzés esetében a kölcsönbeadó) a közteher-fizetési kötelezettségének köteles eleget tenni. A határidők tisztázásával mind a kölcsönbeadó, mind a kölcsönvevő mentesül a szükségtelen költségek alól, amely által az egyszerűsített foglalkoztatás összegszerű előnyei jobban érvényesülnek.

Mint a leírtakból is kitűnik, az Mt. számtalan módon segíti a feleknek és a feladatnak megfelelő foglalkoztatási formák kidolgozását – érdemes élni ezekkel a lehetőségekkel.

Dr. Tamás Károly jogtanácsos,
a PROHUMÁN 2004 Kft. jogi igazgatója,
az iLex Systems Zrt. együttműködő partnere
érdések/észrevételek: ilex@ilexsystems.com