Az iLex Systems Zrt. együttműködő partnerei közreműködésével készült cégjogi cikksorozat 15. részében dr. Francsics Imre ügyvéd a Munka Törvénykönyve közeljövőben várható főbb módosításait ismerteti.

A Munka Törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) hatályba lépése óta eltelt mintegy három év után a jogalkotó elérkezettnek látta az időt arra, hogy a törvény bizonyos rendelkezésein változtasson.

A tervezet általános indoklása szerint a módosítás célja a jogalkalmazás egységességének biztosítása, valamint az Mt. egyes rendelkezései körüli értelmezési bizonytalanságok eloszlatása. Az Mt.-t megalkotása során gyakran érte az a kritika, hogy nem kellőképpen munkavállaló-barát, holott az egyik feladata éppen az lenne, hogy a munkavállalóknak a munkáltató hatalmával szemben védelmet nyújtson. Jelen cikk célja elsősorban az, hogy a tervezet azon rendelkezéseire világítson rá, amelyek 2016. január 1-től erősíthetik a munkavállalók védelmét. Fontos, hogy ezeknek a rendelkezések egy része az érdekegyeztető fórumokon részt vevő szociális partnerek között létrejött konszenzuson alapul.

Nyilvánvalóan potenciális konfliktusforrásokat old fel a tervezet, amikor egyértelműen meghatározza azt, hogy mikor kell egy megállapodást írásba foglaltnak tekinteni, aminek különös jelentősége van az elektronikus munkaszerződéssel kapcsolatban. Ezzel kapcsolatban a módosítás hatálybalépésével többletkötelezettség fogja terhelni a munkáltatót, hiszen az elektronikus dokumentumba foglalt munkaszerződést, annak módosítását és a munkaviszony megszűnésére vonatkozó ilyen okiratot köteles öt napon belül a munkavállaló rendelkezésére bocsátani papíron is. Ezen kívül amennyiben a munkaszerződésben nem határozzák meg a szokásos munkavégzés helyét, arról a munkaszerződés megkötését követően 15 napon belül írásban tájékoztatni kell a munkavállalót. Ezzel kívánja a javaslat biztosítani azt, hogy a munkavállalót ne lehessen lényeges kérdésekben bizonytalanságban tartani, és a kiegyensúlyozott tájékoztatása biztosított legyen.

Ugyancsak a bizonytalan jogi helyzetek elkerülése céljából kerül bele a rendelkezésre állási és munkavégzési kötelezettség alóli mentesülés okai közé az, hogy a munkavállalót a munkáltató által kiadott szabadság ideje alatt nem terheli ez a kötelezettség. Ezen felül a jogalkalmazásban felmerült problémák miatt pótszabadság helyett e részben szabályozná a javaslat az apa gyermekszületés esetére járó munkavégzés alóli mentesülését. Ezek a rendelkezések nyilvánvalóan azt a célt szolgálják, hogy alkalmazásuk semmi esetre sem vezethessen félreértésekhez, amelyekből esetlegesen a munkavállalónak hátránya származhat.

Hasonló célt szolgál az, hogy a végkielégítési okokat immár egy helyen szabályozza majd az Mt., nem a törvényben szétszórva. Így a végkielégítés lehetséges esetei között az Mt. 77. § már megemlíti a munkavállaló azonnali hatályú felmondását, ezzel egyszerűsítve a jelenlegi, visszautalásokkal tűzdelt szabályozást. Fontos hangsúlyozni, hogy – az előzetes sajtóhírekkel szemben – nem új intézményként hozza be a törvényjavaslat az azonnali hatályú felmondás esetén járó végkielégítést, hiszen az már korábban is létezett. Ezt mindössze kodifikációs okokból kívánja áthelyezni a jogalkotó. Ugyancsak a munkavállalónak kedvező módosításként vezetné be a javaslat azt, hogy a munkavállaló azonnali hatályú felmondása esetén részesüljön a felmondási időre járó távolléti díjban. Ezen kívül a munkáltatói jogellenes megszüntetés esetét is „drágábbá” teszi a jogalkotó, amikor erre az esetre a felmondási időre járó távolléti díj kétszeresét kell megfizetni. Ezek a rendelkezések egyértelműen azt a célt szolgálják, hogy a munkavállaló nagyobb védelemben részesüljön a munkáltató esetleges túlkapásaival szemben.

A javaslatból látszik, hogy a jogalkotó érzékelte a problémát, amit a munkaerő-kölcsönző társaságokkal munkaviszonyban álló munkavállalók bíróság előtti igényérvényesítése okozott. Míg ezeknek a cégeknek a székhelye jellemzően Budapesten található, az erre alapított általános illetékességi ok jelentősen leterhelte a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságot, míg a vidéki bíróságokon nem igazán voltak ilyen ügyek. Ezen kívül a fővárosi bíróság előtti igényérvényesítés gyakori problémát jelentett a munkaerő-kölcsönzőkkel munkaviszonyban álló, de vidéken dolgozó munkavállalóknak. Abból a célból, hogy az ügyelosztás célszerűbb legyen a bíróságok között és a munkavállalók kiszolgáltatott helyzetén is enyhítsen a jogalkotó, új illetékességi okot vezetett be a polgári perrendtartásról szóló törvénybe. Eszerint a munkaerő-kölcsönzésre irányuló munkaviszony esetében a közigazgatási és munkaügyi bíróság illetékességét a kölcsönvevő munkáltatónak az a székhelye, illetve telephelye alapozza meg, ahol a kölcsönzött munkavállaló munkaszerződése alapján munkát végez, vagy végzett.

Látható, hogy a módosító javaslatcsomag célja alapvetően az, hogy a munkavállalók számára kedvezőbb jogi környezetet biztosítson. Mindazonáltal meg kell jegyezni, hogy sok lényeges tekintetben továbbra is a munkáltatóknak kedvez a kódex. Az, hogy lehet-e további kedvezményekkel módosítani a törvényt, elsősorban a további egyeztető tárgyalások eredményétől függ majd.

dr. Francsics Imre ügyvéd
Francsics és Társa Ügyvédi Iroda
iLex Systems Zrt. együttműködő partner
kérdések/észrevételek: ilex@ilexsystems.com