Mire figyeljünk, ha üdülési jogot vásárlunk?

Az előlegfizetési tilalom ellenére előre elkért összegek, ködös szerződési feltételek, a fogyasztói elállás ellenére elmaradó pénzvisszatérítés – többek közt ilyen és ehhez hasonló problémákkal fordulnak üdülési joggal kapcsolatos kérelmeikben a fogyasztók a Budapesti Békéltető Testülethez. A testület ezért összefoglalta a legfontosabb tudnivalókat.

A Budapesti Békéltető Testület előtt a kereskedelmi ügyek számítanak az egyik leggyakoribb ügytípusnak (2015. első félévében, azaz január 1-június 30. között 900, míg 2014-ben összesen 1640 ilyen ügy érkezett be). Ide tartoznak a hagyományos, azaz bolti vásárlással kapcsolatos kérelmek és azok az ügyek is, amelyek tárgya valamilyen speciális értékesítés. Utóbbiba sorolandóak például az üzleten kívüli értékesítésből (termékbemutatók), valamint a távollevők között megkötött szerződésekből fakadó viták (például: internetes vásárlás). Azaz a fogyasztók leginkább ilyen problémákkal szembesülnek a vállalkozások részéről e kategóriában.

Nem számottevő ugyanakkor azon beadványok aránya, amelyek üdülési joggal voltak kapcsolatosak (ez az „egyéb szolgáltatás” ügytípusba tartozik). 2015. első félévében összesen 23 ilyen kérelem érkezett be, míg 2014-ben 41 esetben indítottak a fogyasztók eljárást a Budapesti Békéltető Testület előtt hasonló tárgyban. Ugyanakkor e kérelmek sajátossága az, hogy rendszerint több százezer forintos ügyértékről szólnak és azok tartalmát tekintve rendszeresen visszaköszönő elem a vállalkozás szóbeli megtévesztő tájékoztatása vagy éppen az, hogy előre előleget-foglalót kérnek el a fogyasztóktól, amelyet utóbbiak később nem látnak viszont.

Megsértett fogyasztóvédelmi előírások, az előlegfizetés tilalmak ellenére átvett összegek, gyakori viták

Jól látszik, hogy nem csökkent a korábbi évekhez képest az üdülési joggal összefüggő kérelmek aránya és továbbra is megannyi problémáról számolnak be a fogyasztók. E szerződésekben a vállalkozások arra vállalnak kötelezettséget rendszerint, hogy szállás időben megosztott használati jogát vagy ehhez még kapcsolódó egyéb jogot értékesítenek. Ez azt jelenti például, hogy az év egy adott időszakában a fogyasztó ingyenesen vagy kedvezményesen üdülhet például egy ingatlanban, és ezért cserébe fizetési kötelezettsége keletkezik. Sokszor pedig ezzel összefüggésben vagy önállóan további szolgáltatást is felkínálnak, így például azt, hogy a fogyasztó üdülési jogát értékesítik, elcserélik egy olcsóbbra vagy más előnyt biztosítanak. A kapcsolódó kérelmek nagy hasonlatosságot mutatnak a termékbemutatókkal, mind az értékesítés körülményeit, mind pedig a gyakori fogyasztói problémákat tekintve.

Az üdülési jogra vonatkozó szerződéseket ugyanis általában szintén nem a cég székhelyén, hanem például egy rendezvényteremben vagy egy szállodában kötik meg. Itt is előre jól felépített marketingtechnikákkal, bemutatókkal veszik rá a fogyasztókat a szerződéskötésre, akik pedig az üdülési jogért több százezer forintot adnak ki.

A fentiek folytán a szállás időben megosztott használati jogára, a hosszú távra szóló üdülési termékekre vonatkozó szerződésekről, valamint a tartós szálláshasználati szolgáltatási tevékenységről szóló 141/2011. (VII. 21.) kormányrendeletben egy sor fogyasztóvédelmi előírás meghatározásra került.

Ilyennek minősül többek közt, hogy a rendelet értelmében a fogyasztókat a szerződés megkötésétől számítva tizennégy napon belül indokolás nélküli elállási jog illeti meg, azaz meggondolhatják magukat. Ha a szerződést később kapnák kézhez, úgy a határidőt ettől az utóbbi időponttól kell számítani.

Mindezek mellett is a vállalkozásokat szigorú és előzetes, írásos tájékoztatási kötelezettség terheli az üdülési jog kapcsán, amely kétirányú. Egyrészt ki kell, hogy terjedjen a szerződés fontosabb elemeire, a szolgáltatás jellemzőire; emellett pedig a fogyasztót megillető tizennégy napos indokolás nélküli elállási jog mibenlétéről, a kapcsolódó fontos tudnivalókról is számot kell adnia.

Ha e tájékoztatási kötelezettséget megsérti a cég, attól ugyan a szerződés még nem válik semmissé, azonban annak hatása az, hogy az indokolás nélküli elállási jog gyakorlására nyitva álló határidő meghosszabbodik.

• Amennyiben a vállalkozás az általános tájékoztatási kötelezettségét nem teljesítené, akkor attól a naptól számítva három hónap és tizennégy napon belül állhat el indokolás nélkül a fogyasztó a szerződéstől, hogy kézhez vette a kapcsolódó tájékoztatót. Előfordulhat, hogy időközben mégis teljesíti tájékoztatási kötelezettségét a cég. Ha a szerződés kézhezvételének napjától számított három hónapon belül kerülne erre sor, akkor a fogyasztó e tájékoztatás megadásától számított tizennégy napig gyakorolhatja az indokolás nélküli elállási jogot.
• Ha pedig a fogyasztóval aláírt szerződés az indokolás nélküli elállási jogról szóló kötelező tájékoztatást nem tartalmazta, akkor ennek következménye az lesz, hogy a tizennégy nap helyett a szerződés kézhezvételének napjától számított egy év és tizennégy napon belül állhat el indokolás nélkül a szerződéstől a fogyasztó. Amennyiben viszont a cég a szerződés kézhezvételének napjától számított egy éven belül megadja e tájékoztatást a vonatkozó formanyomtatvány rendelkezésre bocsátásával, akkor a fogyasztó az ettől a naptól számított tizennégy napon belül állhat el indokolás nélkül.

A fentiek kapcsán gyakori az, hogy a fogyasztók a kérelmekben az előbb említett fogyasztóvédelmi előírások megsértéséről számolnak be, mint amilyen például az előlegfizetés tilalmának figyelmen kívül hagyása a vállalkozások részéről. Ez utóbbi azt jelenti, hogy amíg az indokolás nélküli elállási jog gyakorlására nyitva álló határidő le nem járt, az megelőzően nem követelhet és nem is fogadhat el a cég a fogyasztótól pénzt semmilyen jogcímen.

Az előleg átadását követően – amellett, hogy azt a fentiek szerint nem lehet a fogyasztótól követelni – pedig többször előfordult, hogy a fogyasztó részére nem került visszatérítésre a cég részéről az általa átvett összeg. A levelében jelzett eset így egyértelműen hasonló az előbb említett ügyekhez. Ezzel együtt már újabb problémák is megfigyelhetőek a tapasztalatok szerint, amelyek sokszor vezetnek a fogyasztók és vállalkozások közötti vitákhoz.

Így gyakori, hogy a már aláírt szerződések tartalmát bizonyos cégek egyértelműen megsértik és sokkal nagyobb összeget követelnek a fogyasztótól, mint arra lehetőségük lenne. Az egyik szóban forgó ügyben például az érintett ingatlan fenntartási költségét a szerződés szerint csak az éves infláció mértékével volt jogosult emelni a vállalkozás, ami pedig alig néhány százalék volt. Ennek ellenére viszont a többszörösével: huszonnégy százalékával növelte meg a fenntartási költséget az eredeti összeghez képest és már ezt követelte később a fogyasztótól.

Többször előfordult az is, hogy az aláírt szerződéseket nem egyértelmű tartalommal foglalták írásba, mint annak a fogyasztónak az esetében történt, aki 285 ezer forintot fizetett be azért, hogy üdülési jogát eladják. Ezt az összeget nyugodt szívvel átutalta, mert szóban olyan tájékoztatást kapott, miszerint ha az értékesítésre nem kerül sor, akkor vissza fogja azt kapni. Csak később látta a szerződést és hogy annak tartalma szerint ezt feltételhez kötötték és a cég csupán lehetőségként, nem pedig kötelezettségként tekintett a visszatérítésre.

Végül arról is gyakran szólnak a fogyasztói kérelmek, hogy szóban az érintett cég az értékesítést vállalta, ugyanakkor az aláírt, de el nem olvasott szerződés már arról szólt valójában, hogy az ehhez való segítségnyújtást, így például szerződésfordítást vállalták csupán – akár több százezer forintért.

Hogyan járjanak el a fogyasztók, hogy elkerüljék a fenti vitás eseteket?

A Budapesti Békéltető Testület rendszeresen értékeli a fogyasztók és vállalkozások közötti gyakori vitás ügyeket és épp ez alapján rendszeresen ad ki ajánlásokat, iránymutatásokat a fogyasztók-vállalkozások számára, hogyan kerüljék el azokat a jövőben. Az üdülési jog vásárlásával kapcsolatban a legfontosabb 13 tanács:

1. A fogyasztók a kereskedők által megtett, szállás ingyenes vagy rendkívül kedvezményes igénybe vételére vonatkozó ajánlatával összefüggésben számoljanak azzal a lehetőséggel, hogy esetleg a kapcsolódó utazáson, rendezvényen vagy egyéb előadáskor üdülési jogot megvásárlását fogják számukra felkínálni.
2. A kapott ajánlatok kapcsán a fogyasztók mérjék fel, szükségük van-e az ajánlott üdülési jogra, hosszú távon biztosan ki tudják-e azt használni, valamint, hogy az üdülési jog ellenértékét, az odautazással járó költségeket és a kapcsolódó egyéb költségeket, az általában évente rendszeresen emelkedő éves fenntartási díjat ki tudják-e fizetni. Ne feledjék, hogy az éves fenntartási díjat általában akkor is viselni kell, ha a szállást a fogyasztó az adott évben nem is veszi igénybe. Ellenőrizzék az éves fenntartási díj (üzemeltetési költségek) emelkedésének idejét, mértékét és módját. Vessenek számot azzal is, hogy az üdülési jog értékesítése a tapasztalatok szerint később nehézségbe ütközhet, a magas ár ellenére azon csak nehezen tudnak túladni.
3. A szerződéskötést megelőzően gondosan olvassák el a kapott írásbeli tájékoztatókat valamint magát a szerződést és egyéb dokumentumokat. Szerződéskötés esetén minden iratból kérjenek is el egy-egy példányt. Fontolják meg alaposan a döntést és ne hagyják siettetni magukat: az ilyen szerződések alkalmával rendszerint hosszú távra nyúló és nagy összegre szóló kötelezettséget vállalnak.
4. Mindig vessék össze a szóban kapott információt azzal, hogy az írásos szerződésben foglaltak annak megfelelnek-e. Utólag már lehetetlen azt bizonyítani, hogy a szóbeli tájékoztatás során más hangzott el, mint ami a szerződésben szerepel. Ellentmondás vagy kétség esetén ragaszkodjanak a fogyasztók ahhoz, hogy a szóbeli tájékoztatás szintén rögzítve legyen írásos úton.
5. Amennyiben a másik fél hozzájárul, készítsenek a szerződéskötéssel kapcsolatos tájékoztatásról hangfelvételt: a felvétel elején a felek személyét, a rögzítés időpontját és a másik fél hozzájárulásának tényét szükséges rögzíteni. Ha ugyanis a fogyasztónak vitája támad a kereskedővel, úgy a hangfelvétel megfelelő bizonyítási eszköz lehet: ha pedig a kereskedő szóban valóban megfelelő tájékoztatást ad, úgy nem indokolt részéről a hozzájárulás megtagadása.
6. Ne feledjék el a fogyasztók, hogy az üdülőhasználati jog értékesítésére adott megbízás a legtöbb esetben nem garantálja az üdülési jog sikeres értékesítését. Azaz a megbízási díjat akkor is ki kell fizetniük, ha az eladni kívánt jog mégsem kerül értékesítésre.
7. Ellenőrizzék azt is, hogy akitől az üdülési jogot megvásárolják, nem csak olyan magánszemély-e, aki maga is meg kíván szabadulni a nem kívánt terméktől – ez esetben ugyanis később nem gyakorolhatják az indokolás nélküli elállási jogokat.
8. Ha valamit nem értenek a szerződésben vagy egyéb dokumentumokban, ne fogadják el feltétel nélkül a vállalkozás szóbeli magyarázatát, kérdezzenek meg másokat is akár ott helyben (más fogyasztókat) vagy telefonon. Kétség esetén ne írják alá a szerződést, nem maradnak le semmilyen kedvezményes ajánlatról. Rendszerint ugyanaz az üdülési jog megvásárolható később is ugyanazokkal a feltételekkel.
9. Győződjenek meg arról a fogyasztók, hogy az elállási jogukról megfelelő és pontos tájékoztatást kaptak, és hogy az ennek gyakorlásához szükséges formanyomtatványt megfelelően kitöltve kapták-e meg. Az elállási jogról nem lehet érvényesen lemondani.
10. Ha már megkötötték a szerződést, utólag is kérjenek tanácsot elsősorban szakemberektől, így például a fővárosi és a megyei békéltető testületektől vagy a fogyasztói érdekek képviseletét ellátó egyesületektől, ennek hiányában családtagjaiktól, ismerősöktől és ennek tükrében még egyszer gondolják át a vásárlást. Nézzenek vagy nézessenek utána az interneten és hasonlítsák össze a szerződésüket más hasonló ajánlatokkal, hogy ugyanaz az üdülési lehetőség nem érhető-e el esetleg sokkal jutányosabb áron.
11. Amennyiben az üdülőhasználati jog megvásárlása során kapcsolt hitelszerződést kötnek a fogyasztók, úgy annak egy példányát minden esetben kérjék el a vállalkozástól. Emellett azt csak akkor írják alá, amennyiben azon a kölcsönadó fél, a kölcsönszerződés összege és a fizetés részletei egyértelműen szerepelnek. Ne bízzanak azon ígéretekben, amelyek a másik fél általi utólagos kitöltésre vonatkoznak. Könnyen előfordulhat, hogy azon a megbeszéltnél magasabb összeg fog szerepelni. Emellett a teljesen kitöltött hitelszerződésből kérjenek el egy példányt mindenképpen saját részre.
12. A fogyasztók a tizennégy napos indokolás nélküli elállási joguk gyakorlása esetén azt minden esetben írásban tegyék meg, akár a rendelkezésükre bocsátott formanyomtatvány felhasználásával, akár más, ennek megfelelő tartalmú teljes bizonyító erejű magánokiratban (saját kezűleg írva és aláírva vagy egyéb irat esetén aláírva és két tanúval ellátva), az elállási nyilatkozat elküldésének vagy átvételének későbbi igazolhatóságára alkalmas módon (postai úton ajánlott tértivevényes levélben). Az elállási jog gyakorlása csak írásban érvényes.
13. Ne feledkezzenek el arról sem a fogyasztók, hogy a tizennégy napos indokolás nélküli elállási jog gyakorlására nyitva álló határidő előtt semmilyen címen nem követelhetnek és fogadhatnak el tőlük fizetést! Ellenkező esetben ez kamatostul visszajár a fogyasztó részére.