A Kamarai Napok központi zárórendezvénye a november 14-én megrendezett Vállalkozói fórum volt, amelyen neves gazdasági szakemberek tartottak előadást a nemzetgazdasági helyzetről, a banki és pénzügyi szektor várható eseményeiről, a hitelhelyzetről, és a vállalkozásokat érintő közvetlen kérdésekről, hatásokról, megoldásokról.

Balogh Sándor, a BKIK Gazdasági Szolgáltatások Tagozatának elnöke megnyitó szavait követően Szatmáry-Jähl Angéla, a Kereskedelmi Tagozat elnöke elmondta: különösen az idősebb generáció számára jelent nagy kihívást, hogy felvegye a versenyt az elektronika fejlődésével, a digitalizációval. Ha a kis- és középvállalkozások ehhez nem kapnak központi támogatást, akkor nem lesznek versenyképesek.

Dr. Lábody Imre, az I. Kerületi Tagcsoport elnöke ehhez hozzátette, tagjaik körében leggyakrabban az a kérdés merül fel: „mi lesz velünk, vállalkozókkal?” Hiszen a gazdaság jól teljesít, most lehetne növekedni, de a brexit és a német gazdaság gyengélkedése elbizonytalanítja őket.

Ennek szellemében Dr. Csath Magdolnát, a Széchenyi István Egyetem professzorát is arra kérték fel, hogy ne az eredményeket dicsérje, hanem arról beszéljen, mi várható, és hogyan lehet arra felkészülni. A kutató nem is festett túl biztató képet. Rávilágított, hogy a német és az olasz GDP-növekedés kifejezetten gyenge, rosszul teljesít a feldolgozóipar, és nagy gondok vannak az autóiparban, amelytől hazánk is ezer szállal függ. Úgy véli, a németek elkényelmesedtek, nem voltak elég innovatívak, de talán a Tesla-gyár érkezése most felrázza őket. Időközben Kína is modellt vált, összeszerelőüzem helyett beszáll a tudásversenybe, és az innovatív iparágakra koncentrál.

Európa le van maradva, és Magyarország – amely a V4-ek közül egyedüliként hivatalosan még fejlődő gazdaságnak számít – sem áll túl fényesen. Míg hazánkban 171 eurónyi K+F ráfordítás jut évente egy emberre, Ausztriában 1331. Egyre jelentősebb az állam szerepe, mivel a magánszektor kockázatkerülő, alacsony az innovatív vállalkozások aránya, és kifejezetten rosszul állunk folyamatinnovációban. Márpedig hatékony folyamatok nélkül az új technológiai beruházások sem lesznek eredményesek. „A tudásbefektetéseket is támogatni kellene, mert csak gépre költeni pocsékolás” – fogalmazott a professzor.

A kis- és középvállalkozások véleménye szerint nem fognak nagy arányban exportálni, de megvan a maguk szerepe: erősek lehetnek az ökogazdaságban, egyes innovációk meghonosításában, és hozzájárulhatnak a helyi közösségek stabilizálásához.

Az előadó kutatásaik alapján felsorolta azt is, mit várnának a vállalkozások az államtól:

  • további bürokráciacsökkentést
  • jól célzott pályázatokat
  • nagyobb arányú hozzáférést a közbeszerzésekhez – akár elemeikre bontott pályázatok révén
  • befektetést a humán vagyonba (egészségügybe, oktatásba)
  • a beszállítóvá válás mellett az önálló vállalkozás ösztönzését
  • jó tárgyalásokat az EU-val a következő költségvetési ciklus témájában
  • a szereptévesztés kizárását: az állam az akadályokat hárítsa el, ne vállalkozni akarjon megtanítani
  • kedvezőbb arányt az „ingyen” és a visszatérítendő pénzek között a magyar kkv-k számára is.

A professzor mindazonáltal nem túl optimista: a tapasztalatok azt mutatják, hogy a közepes fejlettség csapdájából – vagyis amikor a bérek már túl magasak ahhoz, hogy az ország olcsó munkaerőt kereső befektetéseket vonzzon, de a fejlettség még nem elég magas színvonalú a saját lábra álláshoz – eddig nagyon kevés országnak sikerült csak kitörnie.