Az iLex Systems Zrt. és együttműködő partnerei által indított jogi technológiai sorozat legújabb cikkében Gömböcz Zoltán mechatronikai mérnök ír arról, mit jelent az IoT, azaz az Internet of Things és a műszaki tudományok szemszögéből nézve, lehet-e arra reális esély, hogy a jövőben ilyen kommunikáció a jogi ügyintézés releváns részét képezze.
Az internet annyi mindent megváltoztatott. Az 1800-as években például jellemzően nem dolgoztak az emberek irodaházakban. Hivatalnokok akkor is voltak, de nem volt szükség arra, hogy irodákban végezzék a munkájukat.
Ezek kapcsán felmerül a kérdés, hogy talán mis sem így fogunk dolgozni 25 év múlva?
Milyen trendek változtatják meg a jövőt?
Kevin Ashton az „Internet of Things” (IoT) fogalmának megalkotója szerint: az ember sikeresebb, ha gyorsan és megbízhatóan tud kommunikálni másokkal.
De ez a kommunikáció csak emberek között jöhet létre? Tárgyak egymás között, tárgyak és információs rendszerek egymás között is tudnak kommunikálni? Esetleg tudják egymást azonosítani? Adatokat mozgatni, tárolni? Válasz az IoT, azaz „Internet of Things” vagyis a Tárgyak Internete.
Milyen az Internet és a Tárgyak – kapcsolat?
Kezdetben az internet csak néhány számítógépet kapcsolt össze, ezeken keresztül lehetett email-t küldeni, állományokat fel- illetve letölteni. Ezután jelentek meg a weblapok és egyéb szolgáltatások, ezt nevezik „www” korszaknak is. Majd a mobil internet korszaka következett, amikor már a mobileszközökről is lehetett kommunikálni.
A fejlődés következő szakaszában pedig kialakultak a közösségi hálózatok, ekkorr már az emberek is kapcsolódtak az internetre. Ezekben a korszakokban az internetre felkerülő adatokat mindvégig EMBEREK alkották, szövegeket gépelve, hangokat rögzítve, fényképeket készítve.
A mesterséges intelligenciával felszerelt rendszerek megjelenése azonban lehetővé teszi, hogy az újabb hatalmas adatmennyiség kezelését – amivel az emberek talán már is nem tudnak majd megbirkózni – gépeinkre, TÁRGYAINKRA bízzuk.
A tárgyak képesek arra, hogy a fizikai világról, szenzorok segítségével, egyre több és több adatot rögzítsenek, és ezeket azonnal feltöltsék. Így szinte minden mérhető adat gyorsan és pontosan felkerül az Internetre.
Az internet fejlődésének következő lépcsőfoka, tehát, amikor adatközpontokon keresztül, személyi számítógépeken, mobil eszközökön és embereken túl már a tárgyak is az internetre kapcsolódnak.
Ezt nevezzük „Internet of Things”-nek.
Az Iot egyébként egy elég tág és nagyon izgalmas témakör, egyik legismertebb megközelítése a tárgyorientált megközelítés, melyhez az EPC azaz Electronic Product Code elnevezés kapcsolódik és azt jelenti, hogy minden egyes tárgynak van egy egyedi EPC kódja, amelynek keresztül egyrészt beazonosítható, másrészt, amin keresztül kommunikálni tud.
Nézzünk erre egy példát!
Vajon mennyire futurisztikus az, hogy egy termék a gyártása közben SAJÁT MAGA lesz az, aki megrendeli a tartozékait, alkatrészeit, például egy autóbusz karosszériája saját maga rendeli meg a motort, még pedig nem is akárhogyan – a beszállítók addigi szállítási adatait kiértékelve és a legoptimálisabban, leggyorsabban, legolcsóbban szállítótól rendelve meg azt?
Gondolom, nem okozok nagy meglepetést, ha leírom: ez már nem a távoli jövő. Az Industry 4.0. inspirációja alapján fejlesztett új innováció-és gyártás menedzsmenti rendszerek általánosan tartalmaznak ilyen jellegű alkalmazási leírásokat, de terveket mindenképpen.
Az IoT másik legismertebb megközelítése a hálózatorientált megközelítés, eszerint az összes tárgy egy SAJÁT beépített, internetre csatlakozott számítógéppel kell, hogy rendelkezzen, hogy az adatok kezelje (BIG DATA).
Akárhogy is nézzük, az IoT az egyik legnagyobb kommunikációs változás a modern történelemben.
Elképzelhető, hogy az IoT a jogi szakmában is is adaptálásra kerül, azaz a bíróságokon pl. a felperesi kereset mesterséges intelligens dokumentumként, EPC kóddal rendelkezik majd és saját maga keres jogi képviselőt az ügy megfelelő jogi vitelére? Lesznek EPC kóddal rendelkező legaltech alkalmazások, melyek maguk járnak el bizonyos ügyekben, saját számítógépeiken keresztül, hatósági adatbázisokra támaszkodva?
Ha ez még egy tényleg elég távolinak tűnő kérdés is, az már kevésbé, hogy a technológia fejlődése, mindig felvet újabb és újabb újabb megoldandó problémákat.
Nézzünk pusztán a jogi szabályozás oldaláról nézve egy IoT esetet: Az önvezető autók károkozása, illetve az általuk okozott baleset esetén ki a felelős?
Nézzünk egy másik szabályozási problémát: az interneten lévő tárgyakra vonatkozó tulajdonjogi szabályok hogyan alakulnak majd?
Az kétségtelen, hogy a jogászoknak is fel kell készülni az újabb és újabb kihívásokra, megoldásokra. A tények változásai generálják a szabályok változásait. Az „Internet of Things” segítségével pedig az eddig hagyományos jogi megbízások teljesítése is változások elé néz.
Ez az ötletek korszaka, ahol a legfontosabb, hogy ki képes valósággá váltani azt, ami a fejében megformálódik. Ez alól a jogi terület sem lehet kivétel!
Gömböcz Zoltán
mechatronikai mérnök
Kérdések/észrevételek az ilex@ilexsystems.com címre küldhetők.
