Mesevállalkozásba kezdett Csaba Benedek és Csillik Kristóf. Missziójuk, hogy az ajándékozás és a személyes ajándék örömét meséken keresztül terjesszék a hétköznapokban. A MesePongról ketten beszéltek a KamaraOnline-nak.
– Miért döntöttek úgy, hogy meseeladásba kezdenek?
Csaba Benedek: Tavaly szeptemberben kezdtünk el azon gondolkodni, hogy mire lehet szükségük az embereknek. Azt láttuk, hogy van egy általános hiány az ajándékozásban, sokan nem tudnak jól ajándékot adni, vagy nem tudják, mire való. Az ajándékozás nagyjából egy „kötelező” tevékenységgé vált bizonyos ünnepek alkalmával (karácsony, születésnap), és mindenki megfeledkezett arról, hogy különösebb indok nélkül is ajándékozhatunk.
Csillik Kristóf: Mi az ajándékozást átültettük egy személyes kontextusba, amit a történetekben találtunk meg. Ezáltal olyan történeteket írunk, amik a személyekből táplálkoznak. Hogy lehessen valakinek adni egy olyan ajándékot, ami róla szól. Az a lehető legszemélyesebb, mert a tárgyak ezt a személyességet nem tudják megfelelően kiaknázni. Így mi a megrendelésben megadott információk alapján írunk egy személyről egy történetet.
– Mennyi információ szükséges egy mese megírásához?
Cs. B.: Nyilván mindenki annyi információt ad meg magáról, amennyit szeretne, de minél többet tudunk, az annál nagyobb segítség egy jó mese megírásában. Fontos az illető életkora, hogy tudjuk, felnőtt, vagy gyerekmeséről van-e szó például. Meg szoktuk kérdezni, hogy milyen alkotók fontosak neki, vagy milyen könyveket, filmeket, zenéket szeret. Meg akarjuk ismerni az adott személy ízlését, esetleges problémáit, és hogy mi történik vele.
Cs. K.: Volt például egy történet, amit egy tanárnőnek írtunk. Sokszor volt ideges, vagy rosszul kommunikált a gyerekekkel, mi írtunk neki egy olyan történetet, hogy az hatásos legyen, és segítsen neki. Nem mindig az a segítség, amiről mi azt gondoljuk. Akkor tudunk legjobban segíteni valakinek, ha megértjük a problémáit, vagy azt, hogy mire van szüksége. Arra jöttünk rá, hogy a személyes ajándék ma egy igazi piaci rés, ami fontos, hogy be legyen töltve.
– Hogyan kapta a nevét a MesePong?
Cs. K.: Ez egy kicsit vicces, hogy pont ezt a nevet nem javasolta senki. Próbálkoztunk azzal, hogy mi lenne, ha MeseKút, vagy MeseMag lenne, mint a mesék kiindulópontja, de azért választottuk ezt a nevet, mert olyan, mint a ping-pong. Valaki ad nekünk valamit önmagából, mi pedig visszaadjuk mese formájában.
– Hogy néz ki egy megrendelés menete?
Cs. K.: Fel kell menni a honlapra, és ott van lehetőség rendelésre. Ki lehet választani, hogy kinek szeretnénk az adott mesét: magunknak, vagy másnak; felnőtt-, vagy gyerekmeséről van-e szó. Ezt követően kell megadni a szükséges információkat az adott emberről, és az esetleges további igényeket a mesével kapcsolatban. Amint bejön egy rendelés, mi átolvassuk, megírjuk és visszaküldjük. Érdekes módon most már egyre népszerűbb, hogy telefonon is megkeresnek minket a rendeléssel kapcsolatban.
– Mennyi időbe telik, mire elkészül egy mese?
Cs B.: Körülbelül 6-8 óra, de az csak a munkaidő, amit a mese megírásával töltünk. Nekem úgy tűnik, hogy egyre több időt vesz igénybe, talán azért, mert egyre inkább bele akarunk menni egy történetbe, megismerni egy adott ember személyiségét, problémáit. Időnként persze nehezen jön az ihlet, akkor jóval időigényesebb. Előfordul olyan is, hogy mi azt hisszük, nagyon megértünk egy embert, közben pedig lehet, hogy nem.
Cs. K.: De mindig nagyon kedvesek a megrendelők, azt még senki se mondta, hogy ez nem volt jó. Olyan volt, hogy meglepődtek, vagy nem arra számítottak, de a panaszkönyvet szerencsére nem szokták kérni. Az viszont gyakran előfordul, hogy olvasnak valamit a történetben, amiről nem számoltak be előtte, de valahogy mégis belekerült. Ez a legjobb érzés szerintem.
– Mi volt eddig a legsikeresebb történet?
Cs. K.: A tanárnő története nagy siker volt, mert ő azt mondta, hogy azóta máshogy tanít. Volt, aki sírt, amikor elolvasta a mesét. Számunkra az a legnagyobb siker, amikor valaki azt gondolja, hogy ő maga volt ebben a történetben. Ha nem tudunk problémát megoldani, vagy valakinek a személyiségjegyeit felismerni, akkor a mese nem feltétlenül tud beletartozni a személyiségvilágba.
– Hogy jutottak el odáig, hogy ebből vállalkozást alapítsanak? Korábban is foglalkoztak írással?
Cs. B.: Igen, mindketten foglalkoztunk írással korábban is, és most is írjuk a meséket mindketten. A MesePong több szempontból is nagyon hasznos. Egyrészt azt a hobbit hajtja folyamatosan, amit eddig is űztünk, csak most már komolyabban. Másrészt meg tudjuk ismerni a vállalkozói létet, ami mindkettőnk számára teljesen új.
Cs. K.: A vállalkozással olyan világ nyílt meg előttünk, ami eddig teljesen ismeretlen volt. Nem vagyunk benne profik, nincs benne tapasztalatunk. Muszáj volt megtanulnom számlázni, könyvelni, vagy, hogy mi az a Facebook-marketing. De azt gondolom, hogyha valaki meg akarja tanulni a vállalkozói létet, akkor azt csak úgy lehet, ha elkezd vállalkozni.
– Képzi még valami a bevételüket?
Cs. B.: Ez egy olyan termék, ami önmagában nem tudja megállni a helyét, valamit még ki kéne találni mellé. Egy mellékszolgáltatás lehetne valami mellé, például egy bankban köszönetképp, hogy valaki az adott bankot választotta. Vagy akár egy kávézóban, ahol egy történet is jár a kávé mellé. De ezt még nem találtuk ki pontosan, csak azt tudjuk, hogy valamit szeretnénk továbbfejleszteni.
– Hol látják magukat és a MesePongot 5 év múlva?
Cs. K.: Lehet, hogy a MesePong át fog alakulni más formába, de működni fog. Én szeretném, ha hosszú távon nemzetközi lenne, kicsit úgy, mint bármelyik „sharing economy” rendszer. Például ki lehet választani telefonon, hogy ki írja a mesét, és meg lehet nézni az adott író profilját. De lehet belőle egy olyan verzió is, hogy valaki minden hónapban kér egy mesét, és egy év múlva összeáll belőle egy teljes regény.
– Gondoltak már arra, hogy megjelentessék könyv formában?
Cs. K.: Igen, meg is kerestünk már egy kiadót. Írtunk már több, mint 100 mesét, amit bárki nyugodtan olvashat. Bár személyesek, de bárkinek hasznosítható tapasztalatok vannak benne.
Cs. B.: Nekem az is eszembe jutott, hogy leülök és újraírom vagy továbbírom őket. Sok történetben – éppen attól, hogy személyes – sok minden csak akkor érthető, ha ismerjük az adott személyt. Így egy regény esetében mindent meg kell magyarázni. Át lehetne dolgozni, hogy még nagyobb élmény legyen, vagy odatenni mellé a rendelést, hogy mindenki számára érthető legyen.
Kovács Réka Fruzsina
