Budapest ezer arcát, gyönyörű és szomorú történeteit mutatja be a több mint három éve működő “Hosszúlépés. Járunk?”. Merker Dávid, a Városi Séta Kft. társalapító-ügyvezetője, a Példakép Alapítvány tavalyi közönségdíjasa a továbblépés lehetőségeiről is beszélt a KamaraOnline-nak.

– Három éve tavasszal alapították a vállalkozást. Titok, hogy melyik hónapban?

– Egyáltalán nem titok, csak nehéz pontosan megjelölni az indulás dátumát. 2013 március végén határoztuk el a kezdést, áprilisban összeraktuk a részleteket, majd májusban a nyilvánosság elé léptünk.

– Azt mondják, s így tartja Ön is, hogy a harmadik évben dől el egy cég sorsa. Eltelt a három év. Hogyan látja?

– Fogalmazzunk úgy, hogy múlóban van a három esztendő, s majd az idei év végén lesz az igazi számvetés. A harmadik évünk sok mindenben különbözik az előző kettőtől, például volumenben.

– A tapasztalat már biztosan megvan.

– Olyan sosem lesz, hogy minden megvan, tapasztalatból sosem elég. Tény: a kezdeti nehézségeken túljutottunk.

– Nem lehetett könnyű döntés, hogy szociológusként Angliából hazajöjjön, és éppen ebbe a vállalkozásba kezdjen.

– Angliában nemzetközi fejlesztést tanultam, a fejlődő országokban véghez vihető programokat tanulmányoztuk. Rengeteget segített a kint töltött időszak. Más ugyanis Budapestet itthonról figyelni, mint messziről ránézni. Egy sor dolog, ami itthon természetes volt, Angliából nézve másként látszott: az előnyök éppúgy, mint az esetleges hátrányok. Nagyon szeretem a személyes történeteket, élményeket, amiből építkezünk – végül is a városi séta erről is szól.

– Emlékszik, hogy melyik volt az első séta?

– Ez még 2012-ben történt egy fesztiválon, egy amerikai és magyar kutatócsoport tagjainak mutattam meg a Klauzál tér környékét. A téma az volt, hogy a különböző generációk hogyan használják másként a lakókörnyezetük helyeit.

– A Hosszúlépés megalakulása óta viszont jó néhány sétavezetővel dolgoztak és dolgoznak ma is.

– Természetesen. A számuk több tucatra tehető.

– Ők jelentkeznek ötletekkel, különböző tartalmakkal, vagy Ön mondja meg, mire lenne szükség?

– Mindkettőre van példa. Olykor a bőség zavarával szembesülünk, több az ötletünk, mint amit megvalósítunk. Most egy építész felvetésére egy pasaréti sétán dolgozunk, amelynek középpontjában a modernizmus áll. Ő keresett meg minket, ezt a területet kutatta, és mi érdekesnek találtuk. Az esetek többségében azonban a csapatunk ötleteit valósítjuk meg. Olvasunk, tanulmányokat készítünk, egész egyszerűen nyitott szemmel járunk a városban és a világban. A kivitelezéshez megtaláljuk a szakembereket, akik élvezik, hogy a közönségnek mindezt közérthetően adhatják át.

– A sétavezetők mind külsősök?

– Többségében igen. Négy állandó alkalmazott mellett alvállalkozókkal és diákokkal is dolgozunk, szinte mindannyian vezetünk sétákat is. Rajtuk kívül rengetegen vannak, akik havonta 1-2 sétát vezetnek, olyat, ami a szakterületükhöz vagy érdeklődési körükhöz szorosan kötődik.

– Három évvel ezelőtt ketten kezdték a feleségével?

– Nem, többen voltunk, az első időkben azonban senkinek nem ez volt a fő állása. Különböző okok miatt a társalapítók közül mára valóban ketten maradtunk.

– Kemény a konkurenciaharc a piacon?

– Nem nevezem harcnak, annál ez sokkal barátságosabb, békésebb terület. A verseny mindig inspirál, segít a továbblépésben, ezért mindig jó, ha többen vagyunk egy piacon. Az utóbbi időkben nem látok óriási változást, egyensúlyi helyzet kezd kialakulni a sétaszervező cégek között. Széles a kínálat, s ezzel a sétálók járnak a legjobban. Nem bánnám, ha még több vállalkozás foglalkozna ezzel a tevékenységgel.

– Mi dönti el, hogy a programok közül mit törölnek a kínálatból?

– Egyértelműen a közönség visszajelzései, az érdeklődés csökkenése. Nagyon alaposan tervezünk meg minden programot. Csak olyat hirdetünk meg, amely átesett több szigorú minőségi ellenőrzésen, próbasétán. Nagyon ritkán fordult elő, hogy egy programot végképp ki kellett vennünk a repertoárból, olyan séta viszont van, amelyet ritkábban tartunk meg.

– Az ötlettől a megvalósításig mennyi idő telik el?

– Ha a saját ötletünkkel dolgozunk, akár több hónap is. Viszont ha jön egy megrendelő, aki mondjuk, egy hónapon belül kívánja megvalósítani az elgondolásait, akkor rugalmasan alkalmazkodunk.

– Kik sétálnak a legszívesebben?

– A nyilvánosan meghirdetett sétáink magyaroknak szólnak, de sok a külföldi magánmegrendelőnk is. A programokon a résztvevők 68 százaléka nő. Életkor szerint egyenletesebb az elosztás, talán a negyvenes-ötvenes korosztály picit kevésbé aktív. Az indulás óta legalább 20 ezren sétáltak velünk.

– A világban is ismerik a Hosszúlépést?

– A külföldiek többsége valamilyen magyar közvetítőn keresztül jut el hozzánk. Kiegészítő programként is ajánlják a szolgáltatásunkat, például egy nyári egyetem hallgatóinak.

– Hogyan építik a partnerkapcsolataikat?

– Eddig a kapacitásunk 99 százalékát lekötötte a megrendelések teljesítése, de természetesen mi is meg fogunk keresni cégeket, nem engedhetjük meg magunknak, hogy elkényelmesedjünk. Sokan választanak minket csapatépítésre is.

– Voltak különleges kérések?

– Természetesen. Budapesten ülésezett például egy piacvezető multi. Az afrikai, közel-keleti, európai, volt Szovjetunió-beli régiókból az összes vezetőjüknek mi szerveztük a sétát. Ötvenen mentek különböző csoportokban, a cél az volt, hogy egyszerre érjenek a Halászbástyához. Egyszerűnek tűnik, de nagy logisztikai kihívás volt. Volt amerikai professzor vendégünk is, ő négy napig sétált, s főleg a lakótelepek élete érdekelte. És dolgoztunk mobiltelefon márka bemutatóján, ahol az volt a feladat, hogy az újságírók a készülékkel fotózzanak, a képek később aztán megjelentek. Havonta 8-10 magán programot szervezünk, általában mindegyik partnerünknek vannak különleges kérései, ezeket mi szívesen teljesítjük.

– Gondolom, főleg tavasszal és ősszel tartanak sétákat. Nyáron,ugye, mindenki nyaral, de télen nem lehet programokat szervezni?

– Dehogynem, szervezünk is! A december például az egyik csúcsidőszakunk, a forgalmat az is erősíti, hogy ilyenkor sokan vásárolnak ajándékba másfél éven át beváltható sétajegyeket. A csapatépítés jelentős része is a téli hónapokra esik. A nyár korábban valóban inkább holtszezonnak számított, de idén balatoni sétákkal ezen is változtattunk. Nagy az érdeklődés, és nem csak a helyben pihenők körében. Sokan a hosszabb utazást is vállalják, hogy például meghallgassák, miről hallgat a visszhang Tihanyban.

– Hol érdemes még körbenézni? Megyeszékhelyeken? Borvidékeken?

– Átgondoljuk a lehetőségeket. Szeptember végén például Tállyára megyünk a Kerekdomb Fesztiválra, amit a Művészetek Völgye csapata szervez. Ők kerestek meg minket, három sétát szervezünk, és a továbbiakban is nyitottak vagyunk hasonló programokra.

– Már profitot termel a vállalkozás?

– Papíron igen – tavaly 2 millió forint volt a nyereségünk, ám mivel új honlapot készíttettünk, azt egyszeri költségként nem írhattuk le. A fejlesztést kifizettük, a pénz ott van a honlapban, amely tavaly novemberben újult meg s egyben webshop funkciót is ellát.

– Terveznek új beruházásokat?

– A karácsony előtti időszak véglegesíti, hogy mennyire sikeres az adott év. Akkor lehet végiggondolni, hogy mibe kell visszaforgatni pénzt. Szükség van folyamatosan fejleszteni, például fontos bővíteni az online adatbázist.

– Milyen a marketingstratégiájuk?

– Csak online hirdetésekre költünk. Nagyon aktív a Facebook oldalunk, s annak a majdnem 15 ezer lájkolós közönsége, havonta több mint 100 ezer embert érünk el. Míg a sétálóink átlag életkora 41 év, a FB-közönségünké ennél tízzel kevesebb. Futnak Google-hirdetéseink és nagyon jól működik a hírlevelünk, ezt 8 ezer címre küldjük, a címzettek legalább 30 százaléka el is olvassa az új információkat.

– Kicsit meglepett, hogy Budakeszin is van sétajegy-pontjuk. Bővítik a hálózatukat?

– Elég sok az ilyen pont, bővítést azonban nem tervezünk, mert a vásárlások többsége már online történik. Azt láttuk az online rendeléseknél, hogy Budakeszi környékéről sokan választanak minket. Kerestünk egy népszerű, bejáratott, szimpatikus, közönségbarát helyet, ezt találtuk meg a Betűtészta könyvkiadó-könyvesboltban.

– A legvégén kérdezem, amit talán a legelején kellett volna. Honnan jött a „Hosszúlépés. Járunk?” cégnév? Bocsánat, de nekem a hosszúlépésről elsőre inkább a fröccs jutott az eszembe.

– A hosszúlépés valóban több mindent jelent, kicsit játékos elnevezés, lehet rajta gondolkodni. Nagyon fontos, hogy magyarul van. A járunk szóban pedig az van benne, hogy konkrétan mit is csinálunk. Közösséget építünk, együtt járunk, közösen foglalkozunk a várossal.

Szerdahelyi Csaba

Fotó: Hosszúlépés. Járunk?