Egyelőre kevés hazai vállalat végez önkéntes tevékenységet: mindössze minden ötödik vállalatnál volt példa az elmúlt 3 év során az önkéntes program valamely formájára – olvasható egy felmérésben.
Vállalati önkéntes programok immár 20 éve működnek Magyarországon. Egyre több cég indít kisebb vagy nagyobb programot, de kutatások hiányában e terület pontos helyzetét és valós léptékét idáig nem ismerhettük.
Az Önkéntes Központ Alapítvány (ÖKA) reprezentatív kutatása a témáját és a megkérdezett vállalatok számát tekintve is egyedülállónak tekinthető.
A hazai vállalati szférában egyelőre kevesen és rendszertelenül végeznek önkéntes tevékenységet: az elmúlt 3 év során csupán minden ötödik vállalatnál volt példa az önkéntes tevékenységre.
Az önkéntes tevékenységek fő haszonélvezői a segítséget kapó civil szervezetek, intézmények és azok támogatotti köre. Kézzelfoghatóan pozitív hatása van a programoknak a munkavállalói készségekre, kompetenciákra és a vállalatok belső hatékonyságára.
„A vállalati önkéntességnek nagy szerepe van a munka világában, és abban, hogy a cégek mind felelősebben működhessenek. Az a tapasztalatunk, hogy már az első jól sikerült önkéntes program is jelentős változást hozhat a cég életében, a pozitív közös élmények beégnek a közös tudatba, a viselkedéskultúrába” – mondta F. Tóth András, az ÖKA ügyvezetője.
Az önkéntes tevékenység elsősorban szellemi munka formájában jelenik meg, a legtöbb szegmensben a mentorálás a legjellemzőbb. Kisebb arányban – a közepes cégek 8 százalékánál, nagyvállalatok esetén minden hatodiknál – végeznek a vállalatok fizikai munkán alapuló önkéntességet.
A vállalatok részéről jellemzően a HR-vezető és/vagy az ügyvezető, esetleg a marketingvezető vesz részt az önkéntes tevékenységekkel kapcsolatos döntésekben. Az önkéntes tevékenység a vállalatok többségénél nem programszerűen zajlik, hanem alkalmi jellegű: a válaszok alapján a mentorálás és a pro bono tanácsadás rendszeresebben integrálódott a vállalatok életébe.
Minden harmadik cég, ahol eddig nem volt önkéntes tevékenység, mutat érdeklődést egy esetleges jövőbeni programra.
A passzív cégek nagy része sem teljesen elzárkózó: főképp idő-, kapacitás- és forráshiányra hivatkoznak, illetve arra, hogy a lehetséges támogatottak részéről nem kapnak megkereséseket.
Ez szintén alátámasztja, hogy a vállalati önkéntes és pro bono programok megszületéséért minden irányból érdemes tenni és hogy további nagy kihasználatlan potenciálja van e területnek Magyarországon.
Azon cégek, amelyek nem valósítanak meg önkéntes programokat, úgy gondolják, ezek a programok leginkább a külső kommunikáció szempontjából hasznosak. Ez jól mutatja, hogy a kívül maradók nem értik és nem érzik még e programok működésének és hatásának a lényegét.
