Egy holland kifejezésből kapta a nevét a MagikMe, melynek jelentése: „én is hadd”. Ezzel a szlogennel képviseli a vállalkozás a sérült gyerekek játékhoz való jogát a játszótereken, integráló eszközök telepítésével. A MagikMe pár hete nyerte meg a Women Startup Competition budapesti elődöntőjét, és készülnek a nyári londoni döntőre. Harsányi Eszter, a MagikMe alapító-ügyvezetője beszélt a vállalkozás céljairól és sikereiről a KamaraOnline-nak.
– Mikor alapították a MagikMe-t?
– 2013-ban alapítottuk a céget, de akkor még csak kicsiben mozogtunk, elegendő forrás hiányában. 2015-ben tudtunk jobban elindulni, mert akkor részt vettünk egy crowd-funding kampányban, ami után piacra tudtuk dobni a prototípust.
– Honnan jött a MagikMe ötlete?
– Öten vagyunk alapítók, hármunknak van egészséges és sérült gyermekünk is. Amit mindannyian tudtunk, hogy az integráló játszótéri eszköz hiátus. Az egészséges gyerekkel ki kell járni a játszótérre, és szörnyű, hogy a sérült gyerekkel nem tudunk, holott nekik is van rá igényük. Így jött az ötlet, hogy csináljunk valamit, amiből mindenki profitálhat. Ebből lett a vállalkozás. Jelenleg két termékünk van a piacon, a Pillangó és a Bucka. A Pillangó egy négylábú rugós libikóka, amin a sérült gyerek fekve, az egészséges gyerek pedig ülve tud játszani. A Bucka egy megemelt homokozó, amin van egy sérült gyerekek számára kialakított ülőhely, valamint kerekesszékkel is hozzá lehet férni.
– Elsősorban milyen fogyatékkal élő gyerekeknek szólnak a termékek?
– Azt szoktuk mondani, hogy a ma meglévő játszóterek – még az akadálymentesek is – a gyerektársadalom jó nagy csoportját diszkriminálják. A csecsemőket, akik még nem tudnak ülni, azokat a sérült gyerekeket, akik sohasem fognak tudni ülni, és azokat a kerekesszékes gyerekeket, akiknek még nem fejlett az izomzatuk. Elsősorban nekik szeretnénk lehetőséget biztosítani a játékra. Az van a filozófiánk mögött, hogy ki lehessen szállni a kerekesszékből, együtt lehessen játszani, összehozni a két „csoportot”.
– Hol tudtak eddig felépíteni játszótereket?
– Sok helyen. Budapesten, 25 helyen találhatók meg az eszközeink, vidéken pedig szerte az országban, egy-egy játszótéren.
– Milyen visszajelzéseket kaptak eddig a szülőktől?
– Mi is látjuk, és a visszajelzések is azt mutatják, hogy jó, hogy vannak a termékeink. Nyilván még kevés, jó lenne, ha többféle termék lenne, több helyen, de akik eddig használták, elégedettek voltak vele. Kicsiben tudtuk elindítani, és célunk a növekedés. Ahhoz, hogy érdemes legyen játszótérre járni, minél több eszközre van szükség, így lesz egyenlőség egészséges és sérült gyerekek között.
– Mi a következő termék, amit szeretnének piacra dobni?
– Jelenleg egy három üléses hintát tervezünk, ahol középen ül a sérült gyerek és az egészséges gyerekek hajtják. Így közös a játék és az élmény.
– Önnek mik lettek a saját tapasztalatai a gyerekek közötti kapcsolatot illetően?
– A testvérek otthon együtt játszanak, ott már megszokott a helyzet. Azt szeretnénk, hogy a többi gyerek fejében más attitűd alakuljon ki. Az én kisfiam integráló óvodába jár, ami azért nagyon jó, mert ő is tanul a többiektől, és a többiek is tőle. A játszótéren is ezt szeretnénk megvalósítani, hogy minél több helyen, minél többen, minél többet tudjanak együtt játszani. Az, hogy sokan nem látnak sérült gyereket az utcán, nem azt jelenti, hogy nincs, hanem hogy nincs lehetőségük kimenni a játszótérre. Ezenkívül ez egy fontos kommunikációs csatornát jelenthet a szülők között is. A játszótéren a szülők is tudnak kapcsolatot építeni és segíteni egymásnak. Rengeteg információ jelenne meg mindkét irányba.
– Hányan dolgoznak a vállalkozásban?
– Öten vagyunk alapítók, átlagosan ennyien szoktunk dolgozni, attól függ, hogy éppen melyik fázisban tart a munkafolyamat. Van köztünk egy gyógypedagógus, Bokor-Bacsák Györgyi, van egy kreatív szakember, Élő Fruzsina, van egy közösségszervező, Török Flóra, van egy üzletfejlesztő, aki a forrásszerzéssel foglalkozik, Emrich Krisztina, én pedig vezetem a vállalkozást. Velünk dolgozik egy tervezőmérnök is, ő Vidovszky Anna. Általában együtt dolgozunk, kivéve, ha nagyon szakmaspecifikus dologról van szó, akkor vannak így leosztva a szerepek.
– Mennyi idő alatt készül el egy eszköz?
– Fél-háromnegyed év, attól függ, hogy mennyi forrás áll rendelkezésünkre. Mi a saját időnket tesszük bele, a mérnököt és a játékokat tudjuk kifizetni, forrástól függően. Egy termék körülbelül másfél-kétmillió forintba kerül a fejlesztéssel és a piaci bevezetéssel együtt.
– Ön mivel foglalkozott a MagikMe előtt?
– HR–tanácsadással. Még most is van egy-két projekt, amin dolgozom.
– Tudatosan kezdtek startup-építésbe, vagy útközben alakult így?
– Nem volt tervben, ez egy evolúciója volt a közös gondolkodásunknak is. A crowd-funding kampány után megjelentünk a médiában is, hívtak akcelerátor programokba, kiállításokra, konferenciákra. Csak elindulni volt nehéz.
– Tudtak állandó partnerkapcsolatot kiépíteni valakivel?
– Van a gyártó, akivel együtt dolgozunk, a TÜV Süd tanúsítja a játékainkat, valamint az UNICEF Magyar Bizottság is a partnerünk. Ők a legfontosabb aktorok, jelenleg pedig az önkormányzatokkal próbálunk kapcsolatot kiépíteni.
– Milyen platformokon keresik ennek a lehetőségét?
– Direktben az önkormányzatokat, valamint együttműködési megállapodásokat kötünk érdekvédelmi szervezetekkel. Az érintett szülőkkel is tartjuk a kapcsolatot. Ezenkívül célunk a külföldi terjeszkedés, így részt veszünk különböző vásárokon, konferenciákon, kiállításokon. Most például Vilniusba fogunk menni egy real estate vásárra. Itt lesz egy magyar stand, ahol felajánlott nekünk egy megjelenési lehetőséget a helyi Külgazdasági Attasé.
– Van más országban a MagikMe-hez hasonló kedvezményezés?
– Van egy-kettő olyan akadálymentes játszótér, ahol például ki tud szállni a gyerek a kerekesszékből, de csak azok számára nyújt lehetőséget, akik stabilan ülnek. Mi olyan sérült gyerekeknek is szeretnénk lehetőséget biztosítani a játékra, akik nem tudnak ülni, vagy nem tudnak biztonsággal ülni, nem tudnak fogni… Azt az időszakot hidalja át, amíg kifejlődik egy sérült gyerek izomzata, mi egy nagyon korai fázist céloztuk meg.
– Mi a célterület, ahová szeretnének terjeszkedni?
– Elsősorban az olyan nyugat-európai országokba szeretnénk terjeszkedni, amik közel vannak, vagy könnyen elérhetők. Jelenleg Németországra, Ausztriára és Angliára koncentrálunk. Az északi országokat egy kicsit később szeretnénk elérni, egyelőre „túl messze” vannak. Vilniusba azért megyünk, mert kaptunk egy lehetőséget, azt pedig természetesen nem utasítjuk vissza. Azt gondoljuk, hogyha van egy pilot projektünk külföldön, akkor később jobb lehetőségeink lesznek a nemzetközi piacon.
– Milyen gyakran van lehetőségük egy-egy kiállításon, konferencián részt venni?
– Körülbelül havonta-kéthavonta. Persze, ha több forrásunk lenne, lehetőségből is több állna rendelkezésre, de mi kihasználunk mindent, ami az utunkba kerül.
– A Women Startup Competition is ezek közé tartozik?
– Igen, ez a verseny nagyon kedvező volt számunkra, mivel az alapítók közül mind az öten nők vagyunk. A versenykiírásban szerepelt, hogy az alapítók minimum 50 százalékának nőnek kell lennie. A budapesti elődöntőt nyertük meg, és a döntő lesz majd Londonban, júliusban.
– Miről szólt ez a verseny?
– Hét országban rendeztek egy-egy elődöntőt – Csehországban, Finnországban, Németországban, Angliában, Ausztriában, Lengyelországban és Magyarországon – és a győztes projektek vesznek majd részt a londoni döntőn. Az elődöntő során egy kétperces prezentációt kellett tartanunk arról, hogy mi a termékünk, mennyi pénzre van szükségünk, milyen partnereket, befektetőket keresünk, mik a célországok, kompetitív előnyök, stb. Két perc nagyon kevés idő, gyorsan és hatékonyan kellett meggyőzni őket.
– A verseny célja az volt, hogy a női vállalkozók esélyeit és lehetőségeit növelje a startup-világban. Ön szerint milyen esélyei vannak a vállalkozó nőknek?
– Én nem azt látom, hogy kevesebb esélyei lennének a nőknek, de az tény, hogy sokkal több a férfiakból álló vállalkozás. Talán a nők bátortalanabbak, mert félnek attól, miként tudják majd balanszírozni a családot és a karriert, de lehet, hogy más az oka. Eddig akármilyen versenyen voltunk, nagyon kevés volt a nő. Kimutatások szerint is a vállalkozók 5 százaléka nő, a többiek férfiak. Ennek szerintem az is lehet az oka, hogy a legtöbb vállalkozás – különösen a startupok között – az információs technológiára, applikációkra épül. A mi vállalkozásunk offline, és offline területen kevesebb lehetőség van. Én azt gondolom, hogyha a startup-versenyek nyitnának az offline lehetőségek felé is, akkor több lenne a nő is. Példának okáért a divatiparban található vállalkozásokban rengeteg a nő, csak ez a szektor nem annyira felkapott. Én ezt tartom nagy hátulütőnek.
– Korábbi beszélgetéseimből azt tapasztaltam, hogy a startupok közül a társadalmi vállalkozások előtt nyílik kevesebb lehetőség. Ezt ön hogy látja?
– Ez abszolút így van, legalább is Magyarországon. Mi is társadalmi vállalkozás vagyunk, érezzük ennek a hatását. Angliában és Németországban például sokkal nagyobb súlya van a társadalmi vállalkozások támogatásának. Most már kezdem látni, hogy itthon is elindult ennek az erősödése, de még annyira nem. Azt gondolom, hogy a társadalmi vállalkozásokra is az vonatkozik, ami az offline vállalkozásokra. Nem vevők rá a befektetők, mert teljesen más a növekedési stratégiája, mint például egy IT-cégnek. Valószínűleg sokan azért nyitottabbak az online vállalkozásokra, mert azoknak gyors a megtérülésük. A társadalmi vállalkozások – közöttük mi is – mindig hosszú távú célokkal rendelkeznek, és a megtérülésük is az.
– A MagikMe céljai között is fontosabbak a hosszú távúak?
– Nyilván kis lépésekben haladunk előre, amik minden alkalommal rövidtávú célokat jelentenek. Ha sok kis lépést meg tudunk tenni, akkor hosszú távon nagyobb sikert tudunk elérni. Nekünk az a legfontosabb célunk, hogy a legtöbb európai játszótér legyen MagikMe játszótér. Ahhoz, hogy ezt meg tudjuk valósítani, el kell érni az olyan rövidtávú célokat, mint a tőkeszerzés, legyen szó akár befektetésről, akár megrendelésről.
Kovács Réka Fruzsina
