A közvetítői és közvetített szolgáltatások áfához fűződő kapcsolatát Sztankó Dániel, az RSM Hungary pénzügyi képviseleti csoportvezetője mutatja be.

A közvetített és közvetítői tevékenység közös vonása, hogy a szolgáltatás tényleges nyújtója és tényleges haszonélvezője között mindkét esetben van egy köztes szereplő, amelynek pontos státusza az általános forgalmi adó szempontjából fontos tényező – kezdi friss bejegyzését Sztankó Dániel, az RSM Hungary pénzügyi képviseleti csoportvezetője.

Közvetített szolgáltatások: az áfatartalom több tényezőtől függ

Amennyiben a köztes szereplő saját nevében rendeli meg a szolgáltatást, majd azt változatlan formában továbbszámlázza, akkor közvetített szolgáltatásról beszélünk. Ilyenkor a közvetítőt úgy kell tekinteni, mint aki (amely) ennek a szolgáltatásnak egyszerre az igénybevevője és nyújtója. Az igénybe vett szolgáltatás természete ilyenkor változatlan és változatlan elvek alapján kell megítélni annak áfabeli kezelését.

Ha például a közvetítő a saját nevében, de üzleti partnere javára rendeli meg pl. a fuvarozási szolgáltatást, akkor úgy kell tekinteni, mint aki a fuvarozási szolgáltatást igénybe vette és nyújtotta is. Ez azonban egyáltalán nem jelenti azt, hogy a továbbszámlázott szolgáltatásnak azonos adómértékűnek, illetve azonos teljesítési időpontúnak kell lennie. Ugyanis, ha egy belföldről igénybe vett – egyébként a teljesítési hely szempontjából főszabály alá tartozó – szolgáltatást szeretnénk továbbszámlázni egy külföldön letelepedett vállalkozásnak, akkor a kimenő számlát áfa nélkül kell kiállítani (áfa hatályán kívüli ügylet) –, tehát a befogadott és a továbbszámlázott számla áfatartalma el fog térni egymástól.

Példák közvetített szolgáltatásra

Külföldi anyavállalat (K) belföldi leányvállalata (B) javára egy belföldi tanácsadó cégtől (T) rendel meg szakmai munkát. Ilyenkor a belföldi tanácsadó cég a külföldi anyavállalattal szerződik, neki nyújtja a tanácsadási szolgáltatást. A külföldi anyavállalat pedig belföldi leányvállalatának nyújtja ugyanazt azt tanácsadást.

Az első számla tehát T és K között lesz, a második pedig K és B között. A szolgáltatás tartalma változatlanul tanácsadás. Ezen szolgáltatás teljesítési helye főszabály szerint alakul, azaz igazodik az igénybevevő letelepedettségéhez. Így a T és K cég közötti számla magyar szempontból áfa hatályán kívüli lesz, áfa nélkül. A K és B közötti relációban a számla szintén nem tartalmaz áfát, külföldről igénybe vett szolgáltatásként kell azt bevallani nemzetközi fordított adózás szabályai szerint B-nek. (Összehasonlításképpen, ha a tanácsadó cég kihagyná a külföldi anyacéget és közvetlenül a belföldi leánycégnek számlázna, akkor a számlát magyar áfával terhelve kell kibocsátani.)

A szolgáltatás természetén változtatva azonban fordulhat a kocka! Fussuk át, mi történik, ha tanácsadás helyett ingatlanszakértői szolgáltatásról van szó, amely egy belföldön fekvő ingatlanhoz kapcsolódik. A külföldi anyavállalat egy belföldi ingatlan szakértőit vesz igénybe és azt nyújtja tovább magyar leánycégének. Az ingatlanhoz kapcsolódó szakértés teljesítési helyét az ingatlan fekvése határozza meg, azaz ebben az esetben belföldi ügyletről beszélünk. Ebben az esetben az T és K közötti ügylet magyar áfás lesz, T-nek áfát kell felszámítani a K vállalat felé. K közvetítőként pedig ugyanezt a szolgáltatást áfa nélkül számlázza tovább a magyar vállalkozásnak (B),aki ezt nemzetközi fordított adózás szabályai szerint fogja szerepeltetni a saját áfabevallásában, feltételezve, hogy K-nak nincs belföldön az ügylet teljesítésével érintett állandó telephelye.

Mikor magyar áfás a közvetítői szolgáltatás közvetítői díja?

Ezzel szemben közvetítői szolgáltatásról akkor beszélhetünk, amikor a köztes szereplő csupán összehozza a feleket, a szolgáltatás tényleges nyújtóját és tényleges igénybevevőjét. Kettőjük között közvetlenül jön létre az alapjogviszony (amit a közvetítő közvetít),a közvetítő pedig közvetítői (ügynöki díjat) kap attól a féltől, aki a közvetítést megrendelte. 

Jó példa a közvetítői tevékenységre az ingatlanügynök, aki összeköti az ingatlan bérbeadóját a bérlőjével. A közvetítői díjat az ingatlanügynök a megrendelője felé fogja kiszámlázni, aki lehet a bérbeadó vagy a bérlő is, attól függően, hogy kitől érkezett a megbízás.

Nézzünk egy példát, amellyel az adóvonzatot is láthatjuk! Az ingatlanügynök az óvadékot, illetve az első időszak bérleti díját (300 pénzegységet) a bérbeadó nevében és javára veszi át és ezt a pénzösszeget a közvetítői díjat levonva (100 pénzegység) továbbadja a bérbeadónak. Ebben az esetben az alapjogviszony továbbra is a bérbeadó és a bérlő között jön létre, így a bérbeadónak 300 pénzegységnyi ingatlan bérbeadást kell számláznia a bérlő felé. Majd ettől elkülönítetten az ingatlan ügynök 100 pénzegységnyi közvetítői díjat fog számlázni megrendelője, a bérbeadó felé.

Színesítsük az előző példát nemzetközi szereplőkkel: magyar ingatlanügynök osztrák megrendelőjének talál román bérlőt egy magyar ingatlanba. Ebben az esetben az osztrák bérbeadónak egyrészt belföldön be kell jelentkeznie, adószámot kell kérnie a NAV-tól, mivel a bérbeadás ingatlanhoz kapcsolódó szolgáltatás és az ingatlan fekvésének országában adózik. Továbbá magyar áfát tartalmazó bérleti díjról szóló számlát kell kibocsátani a román bérlő felé (300 pénzegység), a magyar ingatlanügynök pedig magyar áfával terhelve számlázza ki a 100 pénzegységnyi ügynöki jutalékot osztrák megrendelője felé.

Tanulságok

Az egyik tanulság, hogy az áfa világában sokféle számlázási és adótartalom lehetséges, de csak úgy, ahogyan ez egyértelműen következik a szerződéses viszonyokból, a szerződések és a számlák szinkronban vannak egymással.

A másik tanulság, hogy csak annak lehet költség-átterheléseket számlázni, akivel szerződéses kapcsolatban állunk. Bármennyire is alapgondolatnak tűnik ez, gyakran azt látjuk, hogy a piaci szereplők nem fektetnek erre megfelelő hangsúlyt és nem a konkrét helyzetnek megfelelően számláznak! Pont ezért javasolt átlátni a szerződéses kapcsolatok és a számlázás közötti összefüggéseket.

A harmadik tanulság, hogy a költségeket csak a helyes jogcím alapján lehet átterhelni. Ezen jogcím mögötti ügylet áfabeli megítélését kell szem előtt tartani a helyes áfamérték alkalmazásához. Ha nem így teszünk, akkor a vállalat akár jelentős áfakockázatot is futhat, vagy egy jelentős adóelőnytől eshet el.

Fontos megvizsgálni, hogy egy átterhelendő költség kinek a nevében merül fel. Erről előző bejegyzésünkben leszögeztük, hogy amennyiben a költség más nevében merül fel és a vállalkozás csupán kifizeti más helyett a költséget, vagy ha a más nevében felmerült költséget szeretné megtéríttetni, akkor a költség kiadási és bevételi oldala áfa hatályán kívüli ügylet, amelyet számla nem kísér. Ezzel szemben, ha a költség a vállalkozás saját nevében merül fel (azaz a cég rendelte meg a szolgáltatást, amelynek ellentételezésére merült fel a költség), akkor annak megtérítése is számla ellenében történik.