Az Európai Parlament jogi szakbizottsága csütörtökön jóváhagyta azt a tanáccsal kötött megállapodást, amely egyszerűsítené a közokiratok külföldi elfogadását. A parlament sajtósai Mady Delvaux (szocialista, luxemburgi; képünkön) jelentéstevőt kérdezték a fejleményekről.
– Mivel jár a megállapodás az uniós polgárok és vállalkozások számára?
– Amikor valaki egy másik uniós tagállamba költözik, számos hivatalos dokumentumot kell benyújtania a hatóságokhoz. Az új szabályozásban meghatározott iratok a jövőben mentesülnek az ilyenkor szükséges felülhitelesítés alól. Két év múlva a bizottság megvizsgálja majd a szabályozás következményeit.
– Minden közokirat mentesül a felülhitelesítés alól?
– Nem, csak a jogszabályban meghatározott dokumentumok, így például a házassággal, élettársi kapcsolattal, születéssel és halállal kapcsolatos dokumentumok, az állandó lakóhelyet, a tartózkodási helyet és a szavazójogot igazoló iratok, az erkölcsi bizonyítvány. A jogszabály záradéka azonban lehetőséget ad rá, hogy a későbbiekben kiterjesszük a szabályozást egyéb területekre, például az oktatásra, vagy a vállalkozásokra is.
– Kit terhel a költség, ha a hatóság kéri egy dokumentum hiteles fordítását?
– A jogszabály új, többnyelvű formanyomtatványokat vezet be, amelyek esetében nem szükséges a fordítás, így egyszerűbb lesz a feldolgozó hatóságok dolga. Ez a nyomtatvány nem kerülhet többe, mint az előállítás költsége, vagy a közokirat, amelyhez csatolják.
– Ez azt jelenti, hogy például egy születési anyakönyvi kivonat egyszerű másolatát elfogadják majd és nincs szükség a hiteles fordításra? Hogyan bizonyosodhatnak meg a hatóságok a dokumentum eredetiségéről?
– Egy egyszerű fénymásolatot nem fognak elfogadni a hatóságok, azt hitelesíteni kell. Ehelyett azonban az uniós polgárok kérhetnek egy többnyelvű formanyomtatványt, amelyet csatolnak az eredeti közokirathoz, így nincs többé szükség sem felülhitelesítésre, sem hiteles fordításra. A hatóságok kétség esetén a dokumentumot kibocsátó szervnél ellenőrizhetik a dokumentum eredetiségét a belső piaci információs rendszeren keresztül.
– Mi történik akkor, ha például egy hivatalos élettársi kapcsolatban élő pár olyan országba költözik, ahol ezt a kategóriát nem ismerik el? Elfogadják a dokumentumaikat?
– A szabályozás a dokumentumok formájának elismerésére vonatkozik, nem pedig a tartalmukra. Ha például egy azonos nemű, bejegyzett élettársi kapcsolatban élő pár egy olyan tagállamba költözik, amelynek szabályai ezt a kategóriát nem ismerik el, bizonyítani tudják majd az élettársi kapcsolatot, de nem illetik meg őket ugyanazok a jogok, mint a hazájukban.
– Mi a helyzet a felsőoktatással? Ha valaki egy másik tagállam egyetemére felvételizik, elfogadják az addigi tanulmányait igazoló iratokat, diplomákat?
– Ez prioritást élvezett az Európai Parlament céljai között a tárgyalások során, de a tagállamok kevésbé támogatták a kezdeményezést. Az lett a megoldás, hogy a Bizottság megvizsgálja, hogy szükséges-e kiterjeszteni a jogszabályt az ilyen dokumentumokra is.
– Mi volt a parlament álláspontja a tagállamokkal folytatott tárgyalások során? A megállapodás mely pontjait tartotta kulcsfontosságúnak?
– Végig az állampolgárok érdekeit védtük, fontos volt, hogy csökkenjen a fordítások őket terhelő költsége és mindig elegendő információt kapjanak. A tagállamok egy részének eltérő véleménye ellenére a záradéknak köszönhetően később további dokumentumokra, területekre is kiterjeszthetjük a szabályozást. Ez egy hosszú folyamat első lépése. A végső cél, hogy egységesek legyenek a hivatalos dokumentumok az EU-ban.
