A Kúria egy friss döntésében járta körül a kártérítéssel kapcsolatos munkavállalói felelősség kérdését: a Rátkai Ügyvédi Iroda összefoglalója.
A munkaviszony során előfordulhat az, hogy a munkavállaló kárt okoz munkáltatójának. Ilyenkor a munkáltató munkaügyi perben érvényesítheti igényeit, azonban neki kell bizonyítania, hogy a munkavállaló nem úgy járt el, ahogy az adott helyzetben elvárható, hogy a kár a munkaviszonnyal összefüggésben történt, valamint azt is, hogy összefüggés áll fenn a kár és a munkavállaló magatartása között – olvasható a Rátkai Ügyvédi Iroda munkajogi blogjának friss bejegyzésében.
Főszabályként a munkavállaló kártérítésének mértéke nem haladhatja meg távolléti díjának négyhavi összegét. Kivételt jelent, ha a munkavállaló a kárt szándékosan vagy súlyos gondatlanságból okozza, ilyenkor ugyanis a kár teljes összegét meg kell térítenie a munkáltató felé. Nem kell azonban megtéríteni a kárt, ha bekövetkezése a károkozás idején nem volt előrelátható, illetve amelyet a munkáltató vétkes magatartása okozott, valamint, amely abból származott, hogy a munkáltató kárenyhítési kötelezettségének nem tett eleget.
A Kúria egy friss döntésében járta körül a kártérítéssel kapcsolatos munkavállalói felelősség kérdését. Az ügyben egy kamionsofőr úgy okozott kárt munkáltatójának, hogy vezetés közben elaludt és teherautójával az árokba sodródott. A baleset Németországban történt, így a jármű műszaki kimentése, a rendőrségnek fizetett kaució, valamint a kamion szerelési költségei több millió forintos terhet róttak a munkáltatóra.
Az ügyben a munkáltató a kár teljes összegét követelte, a sofőr súlyosan gondatlan magatartásra hivatkozva. Ezt azzal indokolta a cég, hogy a munkavállaló a közelgő elalvást jelző tünetek észlelését követően továbbvezetett, holott elvárható lett volna tőle, hogy amennyiben észleli az álmosságot, félrehúzódik az autópályán és felfüggeszti a munkavégzést.
A munkáltató követelésének helyt is adott a bíróság első- és másodfokon, a Kúria azonban nem találta megalapozottnak a súlyos gondatlanság megállapítását, mivel az nem volt teljes körűen bizonyítva. A kamionsofőr már az elsőfokú eljárásban is állította, hogy elalvásának nem voltak előzetes tünetei, így nem láthatta előre károkozó magatartását sem. A Kúria szerint az elsőfokú bíróság nem oktatta ki arról a munkavállalót a perben, hogy kimentésére okot adó körülményekkel kapcsolatban bizonyítást kezdeményezhet, valamint arról, hogy ez esetben mik a bizonyítandó tények.
A Kúria megállapította továbbá, hogy önmagában az elalvás, az ahhoz vezető folyamat feltárása nélkül nem feltétlenül eredményezheti a súlyosan gondatlan károkozó magatartás megállapítását. Tehát ha egy kamionsofőr elalszik a volán mögött, az nem jelent automatikusan súlyosan gondatlan magatartást, hiszen az odavezető okokat ugyancsak fel kell tárni a bizonyítási eljárás keretében. Ennek részeként az eset összes körülményeit vizsgálni kell, például, hogy a munkáltató mennyiben biztosította a munkavégzés feltételeit, valamint azt is, hogy a munkavállaló magatartása mennyiben volt neki felróható.
Képünk illusztráció.
