Első olvasatra 2016 látszólag nem sok újdonságot hozott a környezetvédelmi termékdíj szabályozás szempontjából; ha azonban kicsit mélyebbre ásunk, kiderül, hogy vannak olyan módosítások, amelyek komoly változásokat hozhatnak bizonyos kötelezetti körre vonatkozóan – írja Csizmadia Heléna, a Mazars az Adó- és jogi szolgáltatások üzletágának igazgatója.
A módosítások egyes konstrukciók újragondolását tehetik szükségessé – hívja fel a figyelmet friss bejegyzésében Csizmadia Heléna, a Mazars igazgatója.
A készletre vétellel kapcsolatos módosítás
Január 1-jétől kibővült a környezetvédelmi termékdíj kötelezettség-keletkezés jogcímeinek köre: az első belföldi forgalomba hozatal és a saját célú felhasználás mellett a készletre vétel is keletkeztethet termékdíj kötelezettséget, amennyiben a kötelezett a termékdíj kötelezettség keletkezésének időpontjára a készletre vételt választja, és ezt be is jelenti az adóhatóságnak a tevékenység megkezdését követő 15 napon belül, vagy folyamatosan működő kötelezett esetén a tárgyévre vonatkozó választását január 31-éig.
Bár a készletre vételt a gyakorlatban eddig is úgy kezeltük, mint önálló jogcímet, a törvény módosítása azonban két nagyon lényeges dologra hívja fel a figyelmet.
A módosításnak komoly következményei lehetnek azokra a kötelezettekre nézve, akik készletre vételkori megfizetést választottak, és emellett átvállalási szerződésekkel rendelkeznek, ha tőlük történik a kötelezettség átvállalása. Azzal ugyanis, hogy a készletre vétel önálló jogcímként került be a törvénybe, a készletre vételkor megkeletkezik a kötelezettség, és esedékessé válik a termékdíj fizetés. A törvény eddig is kimondta, hogy átvállalás esetén a kötelezettség a forgalomba hozatal időpontjában száll át az átvállalóra, és ebben a tekintetben nem történt módosítás. Eddig ez a kitétel nem okozott fejtörést a készletre vételkori fizetési kötelezettséget keletkeztetőknél sem, hiszen egészen a forgalomba hozatalig nem volt olyan jogcím, ami alapján fizetniük kellett volna visszamenőlegesen a készletre vétel időpontjára. A forgalomba hozatalkor pedig átszállt a kötelezettség az átvállalóra, így az átvállalás működött. 2016. január 1-jétől viszont megkeletkezik a kötelezettség a készletre vételkor, így forgalomba hozatalkor már nincs, ami átszálljon az átvállalóra, tehát a készletre vételkori megfizetés és az átvállalás a jövőben együtt nem lesz működőképes. Az ilyen konstrukciókat alaposan át kell gondolni, és módosítani úgy, hogy az a legoptimálisabb legyen 2016-tól is a résztvevő felek mindegyikének. Egyelőre időben vagyunk, mert – ahogy a készletre vételkori fizetési kötelezettség választására – úgy az attól való eltérés bejelentésére is január 31-éig van lehetőség. A határidő azonban jogvesztő, így a döntés nem tűr halasztást.
A törvényváltozás a következő múltbeli hibás gyakorlatra is ráirányítja a figyelmet. Tapasztalataink alapján a múltban nem volt megfelelő annak a speciális helyzetnek a kezelése, ha készletre vételkori fizetési kötelezettséget választó kötelezett külföldről termékdíj-köteles terméket hozott be, de végül mégsem hozta forgalomba vagy használta fel saját célra, hanem valamilyen okból kifolyólag például visszaszállította a partner vállalatának külföldre, vagy nagykereskedő társaság változtatás nélkül továbbértékesítette külföldi partnernek. Azt látjuk, hogy korábban ezt a társaságok jellemzően az egyszerűség kedvéért úgy kezelték, hogy készletre vételkor megfizették a termékdíjat, majd kiszállításkor visszaigényelték. Ez az eljárás azonban nem megfelelő, a visszaigénylés megtagadható. A készletre vételkor ugyanis nem volt termékdíj kötelezettség keletkezési jogcím. A termékdíj kötelezettség ugyanis az első belföldi forgalomba hozatalkor vagy a saját célú felhasználásakor állt volna be visszamenőlegesen a készletre vétel időpontjára. Mivel azonban sem belföldi forgalomba hozatal, sem saját célú felhasználás nem történt, így nem keletkezett meg a kötelezettség, és a termékdíjat eleve megfizetni sem kellett volna. Ebből kifolyólag a visszaigénylés is alaptalannak minősül. Helyette önellenőrzéssel kell módosítani az eredeti bevallást, és így járhat vissza a megfizetett összeg. A helytelen eljárás többlet adófizetési kötelezettséget ugyan nem, de adóbírságot eredményezhet, így az eljárási szabályok megfelelő alkalmazására érdemes odafigyelni, és a múltbeli hibákat javasolt korrigálni. A 2016-os szabályváltozásokkal ez a hiba lehetőség elvileg megszűnik, mert készletre vételkor már megkeletkezik a környezetvédelmi termékdíj kötelezettség, amely a leírt esetben az általános szabályok szerint visszaigényelhető.
A csomagolási hulladék birtokosai
Sokszor találkoztunk a korábbiakban azzal a problémával, hogy nem volt egyértelmű, ki minősül kötelezettnek olyan esetekben, amikor egy társaság logisztikai szolgáltató segítségét veszi igénybe a termékek Magyarországra történő behozatalához. Ilyen esetekben gyakran előfordul, hogy a logisztikai szolgáltató lebontja például a szállítói csomagolást, és kisebb egységekben szállítja ki a termékeket a címzetteknek, esetleg át is csomagolja a termékeket, stb. A terméknek ilyen esetben a logisztikai szolgáltató soha nem lesz a tulajdonosa, de mi a helyzet a lebontott csomagolással?
A törvény 2016. január 1-jétől egyértelműem kimondja, hogy kötelezettnek a csomagolási hulladék első birtokosa számít, tehát a logisztikai szolgáltató. Bár a hatóságok jogértelmezése miatt ezt eddig is így kellett volna kezelni, mégis gyakran tapasztaltuk, hogy a logisztikai szolgáltatók nem voltak hajlandóak ezt a kötelezettséget felvállalni, ami mind a szolgáltatást megrendelő, mind a logisztikai szolgáltató szempontjából tarthatatlan: a szolgáltatást megrendelő feleslegesen fizet meg olyan termékdíjat, amely esetében nem is számít kötelezettnek, míg a logisztikai társaság esetében komoly adóhiánnyal lehet számolni. Az ilyen típusú ügyletek átgondolása, a múlt rendbetétele mindenképpen javasolt.
Háromszög ügyletek
A törvény eddig is tartalmazott kitételt a háromszög ügyletekre vonatkozóan, mégis úgy látjuk, a gyakorlatban ennek alkalmazására igen ritkán került sor. A módosítás most könnyítést tartalmaz, és ennek kapcsán érdemes átgondolni a múltbeli és a jövőbeli ügyleteket is.
A szabályozás értelmében amennyiben belföldi vevőnek értékesítünk termékdíj-köteles terméket úgy, hogy az értékesítés következtében a termék közvetlenül külföldre kerül kiszállításra, nem keletkezik termékdíj kötelezettség. Eddig a szabályozás feltételként hozta, hogy a fuvart az értékesítőnek magának kell végeznie vagy megrendelnie, de ez a korlátozás 2016. január 1-jétől kikerült a törvényből.
A tapasztalataink alapján ezzel a könnyítéssel eddig nagyon kevesen éltek, pedig komoly adminisztrációs terhektől szabadíthatja meg mind az értékesítőt, mind pedig a beszerzőt: nincs szükség a termékdíj megfizetéséhez kapcsolódó nyilvántartás vezetésére, a visszaigénylési számlazáradék szerepeltetésére és a visszaigényléshez kapcsolódó adminisztrációra sem.
A 2016. január 1-jétől hatályos változások a fentieken kívül több olyan módosítást is tartalmaznak, melyekre érdemes még odafigyelni, és ahogy a korábban bemutatott pontosítások, ezek is komoly változást hozhatnak a kötelezettek életében. Ilyen például a csomagolás fogalmának kibővítése, a gépjármű átalány bevezetése, vagy a számlazáradékokkal kapcsolatos szabályozás – zárja bejegyzését Csizmadia Heléna.
