Első olvasatra úgy tűnhet, hogy új az év nem sok újdonságot hozott a környezetvédelmi termékdíj szabályozásban. Kicsit mélyebbre ásva ugyanakkor, kiderül, hogy vannak olyan módosítások, amelyek gyakran használt konstrukciók újragondolását is szükségessé tehetik – hívják fel a termékdíjban érintett vállalkozások figyelmét a Mazars szakértői.
A nemzetközi könyvvizsgáló és tanácsadó vállalat rámutat: az egyik legjelentősebb változás, hogy a jövőben a készletre vétel alapján történő termékdíj fizetés mellett a kötelezettség-átvállalás már nem működik.
Január 1-jétől kibővült a környezetvédelmi termékdíj-kötelezettség keletkezés jogcímeinek köre. Az év első napjától az „első belföldi forgalomba hozatal” és a „saját célú felhasználás” mellett a „készletre vétel” is keletkeztethet termékdíj-kötelezettséget – áll a Mazars legfrissebb összefoglalójában.
Erre akkor kerül sor, ha az adófizetésre kötelezett a készletre vétel időpontját jelöli meg a termékdíjfizetési kötelezettség keletkezése időpontjának, és ezt be is jelenti az adóhatóságnak a tevékenység megkezdését követő 15 napon belül, vagy folyamatosan működés esetén – a tárgyévre vonatkozó választását – január 31-éig, írja a jelentés.
„Bár a készletre vételt a gyakorlatban a múltban is önálló jogcímkét kezeltük, a törvénymódosítás két nagyon lényeges dologra hívja fel a figyelmet” – mutat rá Csizmadia Heléna, a Mazars adóigazgatója.
Egyrészt a módosításnak komoly következményei vannak azokra nézve, akik készletre vételkor fizetik meg a termékdíjat, és emellett átvállalási szerződésekkel rendelkeznek.
Azzal ugyanis, hogy a készletre vétel önálló jogcímként került be a törvénybe, a készletre vételkor tényleges fizetési kötelezettség keletkezik, és azonnal esedékessé válik a termékdíj fizetés.
Eddig ez a kitétel azért nem okozott gondot, mert a forgalomba hozatalig nem volt olyan törvényi jogcím, amely alapján fizetési kötelezettség keletkezett volna, forgalomba hozatalkor pedig ez a teher automatikusan átszállt az átvállalóra.
„Ez azt jelenti, hogy a továbbiakban a készletre vételkori megfizetés és a fizetés átvállalása együtt nem működik. Az ilyen konstrukciókat meg kell vizsgálni és úgy kell módosítani, hogy az a lehető legkedvezőbb legyen minden érintettnek.” Erre már csak kevés idő van, mert – ahogy a készletre vételkori fizetési kötelezettség választására – úgy az attól való eltérés bejelentésére is január 31-éig van lehetőség. „A határidő jogvesztő, így a döntés nem tűr halasztást” – figyelmeztetett Csizmadia Heléna.
Másrészt a törvényváltozás egy – széles körben elterjedt – hibás gyakorlatra is ráirányítja a figyelmet. A Mazars szakértői szerint ugyanis az érintett vállalkozások nem mindig kezelték a szabályoknak megfelelően azt a speciális helyzetet, ha készletre vételkori fizetési kötelezettséget választó kötelezett külföldről termékdíjköteles terméket hozott be, de azt végül mégsem hozta forgalomba itthon vagy használta fel saját célra, hanem visszaszállította a külföldi partnernek, vagy – nagykereskedőként – változtatás nélkül továbbértékesítette külföldön.
Ezt az egyszerűség kedvéért sokan úgy kezelték, hogy készletre vételkor megfizették, kiszállításkor pedig visszaigényelték a termékdíjat. A visszaigénylés ilyen esetben azonban jogosulatlan volt, hiszen termékdíj fizetési kötelezettség sem keletkezett.
Valójában a termékdíj-kötelezettség az első belföldi forgalomba hozatalkor vagy a saját célú felhasználásakor állt volna be – visszamenőlegesen a készletre vétel időpontjára. Mivel azonban egyik sem történt meg, így fizetési kötelezettség sem keletkezett, azaz sem fizetni sem visszaigényelni nem kellett volna a termékdíjat.
A helytelen eljárás többlet adófizetési kötelezettséget ugyan nem jelent, de a jogosulatlan visszaigénylés miatt adóbírságot eredményezhet, ezért az eljárási szabályok megfelelő alkalmazására érdemes odafigyelni, és a múltbeli hibákat javasolt önellenőrzéssel korrigálni. A 2016-os szabályváltozásokkal ez a hibalehetőség megszűnik.
A Mazars gyakorlatában sokszor felmerült az a kérdés, hogy pontosan ki minősül kötelezettnek olyan esetekben, amikor egy társaság logisztikai szolgáltató segítségét veszi igénybe a termékek behozatalához. Ilyen esetekben ugyanis gyakran előfordul, hogy a logisztikai szolgáltató lebontja a szállítói csomagolást (esetleg át is csomagolja a termékeket), és kisebb egységekben szállítja ki a termékeket a címzetteknek. A terméknek a logisztikai szolgáltató soha nem lesz a tulajdonosa, de mi a helyzet a lebontott csomagolással?
A törvény 2016. január 1-jétől egyértelműen kimondja, hogy kötelezettnek a csomagolási hulladék első birtokosa számít, tehát ilyen esetekben a logisztikai szolgáltató.
Bár a hatóságok jogértelmezése miatt ezt eddig is így kellett volna kezelni, mégis gyakran tapasztaltuk, hogy a logisztikai szolgáltatók nem voltak hajlandóak ezt a kötelezettséget felvállalni, ami mind a szolgáltatást megrendelő, mind a logisztikai szolgáltató szempontjából tarthatatlan.
„A szolgáltatást megrendelő feleslegesen fizeti meg a termékdíjat, míg a logisztikai társaság esetében komoly adóhiánnyal és büntetéssel lehet számolni. Az ilyen ügyletek átgondolása, és az esetleg aggályos múlt rendbetétele mindenképpen javasolt” – állítja Csizmadia Heléna.
A törvény eddig is tartalmazott kitételeket a háromszögügyletekre vonatkozóan, ezek gyakorlati alkalmazására mégis igen ritkán került sor. „A módosítás ebben az esetben könnyítést jelent, amely kapcsán érdemes átgondolni a múltbeli és a jövőbeli ügyleteket is” – javasolja a szakértő.
A szabályozás értelmében, ha belföldi vevőnek értékesítünk termékdíjköteles terméket úgy, hogy az értékesítés következtében a termék közvetlenül külföldre kerül kiszállításra, nem keletkezik termékdíj-kötelezettség. Eddig a szabályozás feltételként szabta, hogy a fuvart az értékesítőnek magának kell végeznie vagy megrendelnie, de ez a korlátozás 2016. január 1-jétől kikerült a törvényből.
A Mazars tapasztalatai szerint ezzel a könnyítéssel eddig még nagyon kevesen éltek, pedig komoly adminisztrációs terhektől szabadíthatja meg mind az értékesítőt, mind pedig a beszerzőt: nincs szükség a termékdíj megfizetéséhez kapcsolódó nyilvántartás vezetésére, a visszaigénylési számlazáradék szerepeltetésére és a visszaigényléshez kapcsolódó adminisztrációra sem.
