A szeptember 1-jén hatályba lépett amerikai-magyar szociális biztonsági egyezmény elsődleges célja, hogy kölcsönösen megkönnyítse a másik államban való munkavállalást – a legfontosabb tudnivalókat a Mazars szakemberei foglalták össze.

Szeptember 1-jén hatályba lépett az amerikai-magyar szociális biztonsági egyezmény, amelynek elsődleges célja, hogy kölcsönösen megkönnyítse a másik szerződő államban való munkavállalást egy korszerű keretet adó szociális biztonsági szabályozással, s ezzel nem utolsó sorban jelentősen leegyszerűsítse számos kiküldött és vállalkozó helyzetét – összegeznek a Mazars szakemberei.

Az egyezmény személyi és tárgyi hatálya

Tárgyi hatály

Az egyezmény hatálya minden olyan jogszabályra kiterjed, amelyek a biztosítási és járulékfizetési kötelezettséget, a társadalombiztosítási jogviszony alapján nyújtott öregségi és hozzátartozói nyugellátásokat, valamint Magyarország vonatkozásában a megváltozott munkaképességű személyek ellátásait szabályozzák (specifikus jogok és eljárások rögzítésével).

Az egyezmény nem terjed ki az egészségbiztosítás és a balesetbiztosítás, valamint a munkanélküli ellátások koordinációjára. Utóbbival a szerződő államok célja, hogy a munkanélküliek hazájuk munkaerőpiacán maradjanak, míg újra munkába nem tudnak állni.

Személyi hatály

Az egyezmény mindazon állampolgárra kiterjed, aki az előbb említett jogszabályok hatálya alá tartozik/ tartozott, illetve aki jogát e jogszabályok alapján gyakorolja.

Az egyezmény rendelkezései alapján egyértelműen meghatározható, hogy az érintett magánszemélyek mely államban minősülnek biztosítottnak, mely államból kaphatnak öregségi és hozzátartozói nyugellátást, valamint Magyarország vonatkozásában szabályozza a megváltozott munkaképességű személyek ellátását.

Az egyezmény rendelkezései

Az egyezmény rendelkezéseivel megvalósul az egyenlő bánásmód elve, garantálva az ellátások kifizetésének biztonságát.

Biztosításra vonatkozó rendelkezések

Az egyezmény főszabályként rendelkezik arról, hogy a foglalkoztatott személyekre a munkavégzés helye szerinti jogszabályok vonatkoznak, vagyis a biztosítási kötelezettség a jövedelemszerző tevékenység államában áll fent.

A főszabály alól kivételt fogalmaz meg a rendelkezés a munkavégzés céljából kiküldött munkavállalók, önálló vállalkozói tevékenységet folytatók esetében. Kérelemre, amennyiben a másik szerződő állambeli tartózkodásuk igazoltan az öt évet nem haladja meg, úgy e személyekre a kiküldő állam jogszabályai vonatkoznak, s a kiküldetés vagy önálló vállalkozói tevékenység időtartamának kezdetét úgy kell tekinteni, mintha az az egyezmény hatályba lépése napján kezdődött volna. Ezen kivételszabály alkalmazható a közszolgálatban foglalkoztatottak, vízi és légi járműveken foglalkoztatottak esetében is.

Ellátásokra vonatkozó rendelkezések – nyugdíjbiztosítás speciális kérdései

Az ellátásokra vonatkozó rendelkezésekben érvényesül a pro rata temporis elv, melynek lényege, hogy a jogosult a megszerzett biztosítási idővel arányos ellátásban részesül.

Az egyezménynek köszönhetően, azon személyek, akik valamely szerződő államban amiatt nem jogosultak nyugellátásra, mert külön-külön nem gyűjtöttek össze kellő biztosítási időt, megnyugodhatnak, hiszen a megállapodás rendelkezik a biztosítási idők beszámításáról is. Természetesen az egyezmény hatálybalépése előtt megszerzett biztosítási idők is figyelembevételre kerülnek a számítás során.

A szociális ellátások kiszámítása során egy „elméleti összeg” kerül meghatározásra, melyet a jogosult abban az esetben kaphatna meg, hogyha a teljes (amerikai és magyar jogszabályok szerint összegyűjtött) biztosítási időt az adott országban szerezte volna meg. Az „elméleti összeg” ezt követően arányosításra kerül a teljes-, valamint az adott állam jogszabályai szerint szerzett biztosítási idők arányával.

Az amerikai ellátásra való jogosultsághoz szükséges legalább hat biztosítási negyedév (az amerikai jogszabályokkal összhangban), míg hazánk tekintetében minimum 365 nap az elvárt.