A legtöbben úgy vélik, hogy a szél- és napenergia a klímaváltozással szembeni küzdelem fontos eleme. A következő 25 év folyamán azonban a két energiaforrás hatása ezen a téren elhanyagolható lesz, a költségük azonban annál nagyobb – írja Bjørn Lomborg, a Copenhagen Consensus Center elnöke.
A Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) becslése szerint a globális energiatermelésnek jelenleg 0,4 százaléka származik szél- és naperőművekből – írja Bjorn Lomborg a Project Syndicate-en megjelent dolgozatában. Ha a világ kormányai valamennyi „zöld ígéretüket” betartják, akkor ez az arány 2040-re elérheti a 2,2 százalékot.
Szélturbinákkal nagy mennyiségben villamos energiát csak állami támogatással éri meg termelni, és ez jó ideig még így is marad. Lomborg Warren Buffettet idézi: „Adókedvezményt kapunk, ha szélerőműtelepeket építünk. Ez az egyetlen oka, amiért szélturbinákat építünk. Adókedvezmény nélkül nincs értelme.” Az IEA szakemberei is úgy vélik: a következő 25 évben a szélerőművek állami támogatása nem csökkenni, hanem éppen ellenkezőleg, nőni fog.
A szén- és földgázerőművek többsége feleakkora költségen termel áramot, mint a szélturbinák. Németországban a legújabb szélerőműtelepeken 1 MWh előállítási költsége 80 dollár, miközben az átlagos német spot ár 33 dollár/MWh. Ráadásul amikor a szél a nem fúj, akkor a szélturbinával termelt áram a legdrágább – viccelődik Lomborg –, hiszen nincs az a pénz, amennyiért megvásárolható lenne…
A szélenergia felhasználása miatt sorra zárnak be a földgáz-üzemű erőművek. Ennek oka egyszerű: Spanyolországban például 2004-ben a gázerőművek még az idő 66 százalékában termeltek áramot, manapság azonban már csupán 19 százalékban. Márpedig ahhoz, hogy ne legyenek veszteségesek, az idő 57 százalékában működniük kell – nem csoda tehát, ha sokat közülük le fognak állítani. Európa-szerte a földgáz-alapú energiatermelés 60 százaléka lehet veszélyben.
Mivel azonban ezekre az erőművekre is szükség van – elvégre vannak időszakok, amikor nem fúj a szél és a nap sem süt –, így több országban már a fosszilis erőműveknek kell állami támogatást nyújtani. A fogyasztók így háromszor fizetnek: magáért az áramért, a zöld termelés állami támogatásáért és a fosszilis források támogatásáért.
„De legalább csökken a széndioxid-kibocsátás” – mondhatná erre valaki. Ez igaz, de a csökkenés meglehet, csak fele annak, amennyit gyakran emlegetnek – írja Lomborg –, mivel a kieső időszakok biztosítása több kibocsátással jár. A kisebb mértékű csökkenésért is sokat fizetünk. 2013-ban a világ szélturbinái 635 TWh villamos energiát termeltek, legalább 28 milliárd dolláros állami támogatás mellett. Ez azt jelenti, hogy a széndioxid-kibocsátás 1 tonnával való csökkentése 76 dollárba került (valószínűleg kétszer ennyibe, vagy még többe). Egy tonnányi széndioxid-kibocsátásból eredő kár a becslések szerint nagyjából 5 dollár, az Európai Unióban pedig átlagosan körülbelül 10 dollár a költsége a kibocsátás egy tonnával való mérséklésének. A szélenergiára fordított minden egyes dollár így csupán 7–13 cent hasznot hajt a klímaváltozás elleni küzdelemben.
A szélenergia pozitív „klímahatása” ráadásul elhanyagolható. Képzeljünk el két világot! – javasolja Lomborg. Az elsőben a kormányok valamennyi zöld ígéretüket betartják, és 2040-ig – az IEA prognózisával összhangban – a jelenlegi szint több mint hatszorosára növelik a nap- és szélenergia-termelést. A másodikban egyetlen új napelemet és egyetlen új szélturbinát sem helyeznek működésbe. A két világ között az állami támogatás szintjében hatalmas a különbség: több mint 2500 milliárd dollár. A globális átlaghőmérséklet-emelkedés tekintetében ugyanakkor elhanyagolható: az ENSZ klímamodellje szerint az évszázad végére az első világban 0,0175 Celsius-fokkal lesz alacsonyabb az átlaghőmérséklet, mint a másodikban.
Ha eljön a nap, amikor a szélenergia sokkal olcsóbb lesz, és a napenergia is olyan olcsó, mint a szélenergia, akkor a szél- és napenergiába való beruházás is kiváló ötlet lesz. De még ekkor is évtizedekre lesz szükség ahhoz, hogy ez a két forrás adja a globális energiatermelés valamivel több mint negyedét.
Nagyon valószínűtlen tehát, hogy a közeli jövőben a világunk szél- és napenergiával működő világ lesz, amely választ ad a klímaváltozás kihívására – zárja fejtegetését Lomborg.
