Az iLex Systems Zrt együttműködő partnerei közreműködésével indított cégjogi cikksorozat 26. részében dr. Boóc Ádám PhD, egyetemi docens, az InterLegal Network nemzetközi jogi szervezet elnöke, a Kelemen, Mészáros, Sándor és Társai Ügyvédi iroda tagja ismerteti a kezesség és garanciavállalás új Ptk. szerinti főbb szabályait.
Habár biztosítéki szerződések sok esetben magánszemélyek közötti viszonylatban is létrejönnek, gazdasági szerepük és jelentőségük elvitathatatlan. Ezt támasztja alá az is, hogy a XXI. címben, önálló cím alatt kerültek szabályozásra a biztosítéki szerződések, azaz a kezesség és a garanciaszerződés.
A római jog óta ismert, a legfontosabb személyi biztosítéknak számító kezesség az új Ptk-ban — helyeselhető módon — az eddigiekhez képest részletesebb szabályozást nyert. Értelemszerűen nem változik a kezesi konstrukció alapja, miszerint a kezesség egy járulékos kötelem, ami egy főkötelem biztosítékául jön létre, és annak nemteljesítésekor áll be a kezesi felelősség.
A kezesség eme jellegzetességére figyelemmel a régi Ptk a kezesi nyilatkozat megtételét írásos formához kötötte. Ez az új Ptk vonatkozásában akként változott, hogy itt immár a kezesi szerződést szükséges írásba foglalni, vagyis vélhetőleg nem lesz elegendő a kezesi kötelezettségvállaló nyilatkozatot leírni, hanem a másik fél jognyilatkozatának írásos rögzítése is elengedhetetlenné válik.
A gazdasági élet lényeges kérdésére ad például választ a 6:417. § (4) bekezdése, mely szerint:
(4) A kötelezett ellen indult csődeljárásban biztosított fizetési haladék a kezes kötelezettségét nem érinti. A kötelezett ellen indult felszámolási vagy csődeljárásban kötött egyezség a kezes kötelezettségét nem érinti, ha a jogosult a kezest az egyezség megkötését megelőzően annak feltételeiről tájékoztatta. A tájékoztatás elmaradása esetén a kezes szabadul a kötelemből. A tájékoztatást követően a kezes jogosult a kötelezett tartozásának a teljesítésére. Teljesítés esetén a kezes a felszámolási vagy a csődeljárásban a jogosult helyébe lép.
Ennek megfelelően amennyiben a főadós ellen csődeljárás indul, úgy a fizetési moratórium a kezesi kötelezettséget nem érinti. Érdekes, hogy itt, ennél a mondatnál a felszámolási eljárás még külön nem kerül említésre.
Abban az esetben, amennyiben akár csődeljárás, akár felszámolási eljárás esetén egyezség kerül megkötésre, a kezesi kötelezettség nem változik, amennyiben a jogosult a kezest az egyezség megkötését megelőzően az egyezség feltételeiről tájékoztatta. Amennyiben ez elmarad, az a kezes számára a kötelemből való szabadulás egy speciális esetét jelenti, mivel ekkor a kezesi kötelem megszűnik. Ha a tájékoztatás után a kezes teljesíti a kötelezettségét, akkor a jogosult helyére lép.
Arra figyelemmel, hogy egy felszámolási vagy csődeljárás során viszonylag nagy mozgástér van arra, hogy a felek, az adós és a hitelező milyen egyezséget kössenek egymással, ez a szabály akár ellentmondásban is állhat a kezesi felelősség azon alapvető szabályával, mely szerint a kezes kötelezettsége nem válhat terhesebbé, mint amilyen elvállalásakor volt, ezt egyébként az új Ptk 6:417. § (1) bekezdése is tartalmazza.
Megítélésünk szerint az itt elemzett szabály bölcs alkalmazása fontos feladata a judikatúrának, hiszen a kezesi felelősség gyors érvényesítését lehet a hitelező és az adós esetleges összejátszásával elérni olyan módon, hogy egy, az adós — és ekként a kezes — számára viszonylag előnytelen egyezségben megállapodnak a felek, ennek feltételeiről pedig tájékoztatják a kezest. Ilyen esetben a kezes annak érdekében, hogy az egyezségnek esetleges, előre ki nem számítható kockázatait mérsékelje, vélhetőleg mérlegelni fogja annak lehetőségét, hogy nem szerencsésebb-e a kezesi kötelezettségének azonnal eleget téve jogosulti pozícióba helyeznie magát.
Szintén a felszámolási és csődeljárás, illetve a kezesség összefüggésére mutat rá az új Ptk 6:420. § c) pontja, amely azt mondja ki, hogy a kezesi felelősség mindenképpen készfizető kezesség lesz — azaz a kezest nem illeti meg a sortartás kifogása — amennyiben a kötelezett a csődeljárásban fizetési haladékot kapott vagy ellene felszámolási eljárás indult.
Az új Ptk — átvéve az Mtj. régi szabályait — visszavezeti jogunkba a kártalanító kezesség fogalmát a 6:421. §-ával. Ennek lényege, hogy a kezes ebben az esetben kifejezetten a követelésnek a kötelezettől be nem hajtható részéért vállal kezességet, és ekkor a jogosult abban az esetben követelheti a kezestől a biztosított követelés kielégítését, amennyiben a kötelezett vagyonára végrehajtást vezetett, és a végrehajtás során a követelés nem nyert kielégítést.
Voltaképpen ez a kezességi formula a sortartó kezességnél is enyhébb alakzat, ugyanis érvényesítéséhez az szükséges, hogy a jogosult a főadóson végrehajtást vezessen, és az eredménytelennek bizonyuljon, és csak ekkor fordulhat a kártalanító kezessel szemben, hiszen az ő kezesi kötelezettségvállalása expressis verbis a követelésnek a kötelezettől be nem hajtható részére vonatkozik.
Az új Ptk önálló alakzatként tartalmazza a fogyasztó által vállalt kezességet. Ennek különleges szabályai a jogosult különös tájékoztatási kötelezettsége, a keretösszeg meghatározása (vagyis a fogyasztó csak keretbiztosítéki kezesség formájában vállalhat általános kezességet), illetve a fogyasztó tájékoztatása a kötelezett késedelméről. Lényeges szabály, hogy a fogyasztói kezességi szerződés szabályait nem lehet alkalmazni, amennyiben a kezes jogi személy, ha a kezes a jogi személy kötelezett vezető tisztségviselője vagy többségi befolyással rendelkező tagja.
A garanciaszerződés is önálló szerződésként kerül szabályozásra az új Ptk-ban. A garanciaszerződés a régi Ptk-ban bankgarancia néven megismert jogintézményhez hasonlít, attól azonban némiképpen eltér. Érdemes megemlíteni, hogy a bankgarancia is igen jelentős római jogi előzményekkel rendelkező jogintézmény, a római jogban ismert formája a receptum argentarii volt.
Az új Ptk a garanciaszerződés meghatározásakor rögzíti, hogy a garanciavállaló nyilatkozat a garantőr olyan önálló kötelezettségvállalása, amely alapján a nyilatkozatban meghatározott feltételek esetén a garantőr a jogosultnak fizetést köteles teljesíteni. A szabály szintén tartalmazza azt, hogy a garantőr garanciavállaló nyilatkozat szerinti kötelezettsége független attól a kötelezettségtől, amelyért garanciát vállalt, a garantőr nem érvényesítheti azokat a kifogásokat, amelyeket a kötelezett érvényesíthet a jogosulttal szemben.
Ha összehasonlítjuk a bankgarancia és a garanciaszerződés szabályait, akkor a számos hasonlóság mellett lényeges különbségeket láthatunk, és összefoglalóan az állapítható meg, hogy a garanciaszerződés jóval részletesebb és a mai gazdaság igényeinek talán jobban meg is felel. Az feltétlenül helyeselhető, hogy kifejezetten kimondásra kerül a Ptk-ban, hogy a garancia önálló kötelem és független a főkötelemtől.
Ezt számos eseti bírósági döntés is kimondta, ebben a körben a BH2003. 473 sz. határozatra utalunk. Ezen határozat szerint a bankgarancia a garantőr önálló kötelezettségvállalása. A jogviszony alanya a bank és a kedvezményezett, ezért a bank megbízója érdekét, annak fizetést megtiltó nyilatkozatát nem veheti figyelembe. A fizetési feltételek igazolása esetén a fizetés nem tagadható meg. Az eme bírói gyakorlat által elfogadott álláspont az új Ptk szabályaiban megfelelő módon tükröződik.
Megítélésünk szerint a garanciaszerződéssel kapcsolatos legfontosabb új szabály a nyilvánvalóan visszaélésszerű vagy rosszhiszemű fizetési felszólításra vonatkozik és az alábbiak szerint rendelkezik:
6:436. § [Nyilvánvalóan visszaélésszerű vagy rosszhiszemű fizetési felszólítás]
(1) Ha a garantőr rendelkezésére álló információk alapján a jogosult nyilvánvalóan visszaélésszerűen vagy rosszhiszeműen él a lehívás jogával, a garantőr nem köteles fizetést teljesíteni, és a már teljesített fizetést visszakövetelheti.
(2) A jogosult nyilvánvalóan visszaélésszerűen vagy rosszhiszeműen jár el különösen, ha
(a) a garantőrnek benyújtott okmányok bármelyike hamisított;
(b) a kötelezett teljesítette azt a kötelezettséget, amelyért a garantőr garanciát vállalt, vagy a jogosultat a lehívásban meghatározott összeg egyéb okból nem illeti meg;
(c) a jogosult szándékos magatartása akadályozta meg annak a kötelezettségnek a teljesítését, amelyért a garantőr garanciát vállalt; vagy
(d) bírósági határozat állapította meg annak a kötelezettségnek az érvénytelenségét, amelyért a garantőr garanciát vállalt, kivéve, ha a garancia erre az esetre is szólt.
A fenti szabály első része általánosságban teremti meg a garantőr számára annak lehetőségét, hogy a fizetést megtagadja, amennyiben a rendelkezésére álló információk alapján úgy látja, hogy a jogosult nyilvánvalóan visszaélésszerűen vagy rosszhiszeműen él a lehívás jogával. A második bekezdés ennek bizonyos eseteit sorolja fel, ugyanakkor a bekezdés elején található különösen fordulat egyértelműen utal arra, hogy ez a felsorolás nem taxatív jellegű.
Ezzel a rendelkezéssel a garantőr — számos esetben a bank — a felek vitájában sokszor kulcsszerephez juthat, ami jelentős következményekkel járhat. A régi Ptk szerint kialakított gyakorlat egyértelmű volt abban a körben, hogy a garantőr a lehívás jogszerűségét nem vizsgálhatta, azaz adott esetben egy csalárd lehívásra is egyértelműen kellett fizetést teljesítenie, és azt követően a jogosulttal szemben az adós által indított perben adott esetben mint beavatkozó járhatott el.
Az új Ptk szabályai szerint a garantőr felelőssége megnő, hiszen fentiek szerint megnyílik a lehetősége arra, hogy mérlegeljen, és ezen mérlegeléshez a törvény támpontokat ad. Eme esetekben sem köteles, csak jogosult megtagadni a fizetést. Egyértelműnek tűnik, hogy a garantőr döntése előtt végig fogja gondolni annak lehetséges kimenetelét, hiszen például ha tévesen ítéli meg azt, hogy a lehívás, a fizetési felszólítás nyilvánvalóan visszaélésszerű, akkor a garancia kedvezményezettje — aki bízott a garanciaszerződés voltaképpeni automatikus jellegében — minden bizonnyal kárköveteléssel fog vele szemben élni. Ha azonban ténylegesen visszaélésszerű a lehívás, és a garantőr ennek ellenére fizet, akkor az adós, aki a garancia kibocsátását kérte, vélhetőleg fel fog lépni a garantőrrel szemben a fenti jogszabályhelyek alapján. Arra figyelemmel, hogy a régi Ptk szabályai alapján is több per indult a csalárd lehívások tárgyában, alappal feltehető, hogy a joggyakorlat az új szabályok vonatkozásában is megélénkül.
dr. Boóc Ádám PhD egyetemi docens
Kelemen, Mészáros, Sándor és Társai Ügyvédi Iroda tagja
interLegal Network elnöke
Kérdések, észrevételek: ilex@ilexsystems.com
