A közelmúltban történt terrortámadások miatt ismét a viták középpontjába került a kirekesztés és a radikalizálódás Európa-szerte. Hétfőn az Európai Parlament kulturális szakbizottsága arról fogadott el jelentést, hogy milyen szerepet játszik a kultúrák közötti párbeszéd, a kulturális sokszínűség és az oktatás az EU alapértékeinek előmozdításában.
Julie Ward (szocialista, brit) témafelelős úgy véli: „Csak egy Földünk van, meg kell találnunk a módját, hogy tisztelettel és – toleranciával forduljunk egymás felé”. A képviselőt a parlament sajtósai kérdezték.
– Sokan úgy gondolják, hogy a multikulturalizmus is oka a közelmúltban történt terrortámadásoknak. Mit mondana nekik?
– A támadásokat egy kis csoport követte el és számos veszteséggel jártak, de az okok nem a multikulturalizmusra vezethetők vissza, hanem a kirekesztésre. Manchesteri képviselő vagyok, ahol a társadalom befogadó, sok különböző nemzetiségű ember dolgozik együtt számos projekten. Azt a jó példát látom, hogy különböző háttérrel rendelkező emberek közös erővel építették fel és működtetik a világ egyik legsikeresebb és legdinamikusabb városát.
– Milyen lépéseket lehet tenni uniós szinten a társadalmi integráció és összetartás előmozdítása érdekében?
– Az oktatás kulcsfontosságú. A gyűlölet nem együtt születik a gyermekekkel, ezért nagyon fontos, hogy minél kisebb korban kezeljük az esetleges problémákat. Hajlamosak vagyunk megijedni attól, ha valaki más, mint mi, ezért kell beszélgetnünk és megosztanunk a tapasztalatainkat egymással. Manchesterben a gyerekek az iskolában megtartják a muszlim, a zsidó, a keresztény és a hindu ünnepeket is. A kulturális hagyományok effajta megosztása gazdagítja a társadalmat.
A média is kirekesztő bizonyos tekintetben. Mindig ugyanaz a forgatókönyv: találni kell valakit, akit lehet hibáztatni a válságért, a munkanélküliségért és így tovább. A bevándorlók és menekültek egyként kezelése szintén félelmet generál. Azonban amikor az emberek őszintén beszélgetnek és jobban megismerik egymás kultúráját, akkor rájönnek, hogy mindannyian emberek vagyunk, ugyanolyan célokkal és félelmekkel. Ez a lényeg.
– Tehát úgy gondolja, hogy a bevándorlók és a menekültek gazdagítják a társadalmat?
– Elég, ha a saját családfánkra tekintünk és biztosan találunk példát a bevándorlókra. Az én őseim például a hugenották elől menekültek el Franciaországból, tudásukkal és képességükkel hozzájárultak a nottinghami csipkegyár munkájához, ahol egyben segítséget is kaptak.
Ma az Egyesült Királyság egészségügyi rendszere gyakorlatilag a bevándorlókra épül. Akik a fejlődő országokból érkeznek, vagy egy szörnyű helyzet miatt kell elhagyniuk az otthonukat, azok általában szívesen dolgoznak és vállalkozó szelleműek.
A kirekesztés és a tolerancia hiánya kapcsán tanulnunk kell a történelem során elkövetett hibákból. Ehhez az is kell, hogy szembenézzünk néhány, a múltban történt véres igazsággal. Nem akarjuk, hogy megint erőre kapjon a fasizmus eszméje.
Ha elkezdesz úgy tekinteni az emberekre, hogy ők „mások”, az egy lépés a népirtás felé. Ezért tekintsünk vissza a múltra és ne hagyjuk, hogy a történelem megismételje önmagát.
