A Demokrata Párt volt elnöke, Joseph Andrew szerint az amerikai elnökválasztás kimenetele jóval kisebb mértékben befolyásolja az amerikai és az európai gazdasági növekedést, mint azt sokan gondolják. A befektetések szempontjából ennél sokkal fontosabb a populizmus világszintű terjedése és az e mögött álló társadalmi jelenségek.
Míg a hidegháború alatt a legnagyobb konfliktus a szabad világ és a kommunista rendszer között feszült, napjaink legfontosabb, világméretű szembenállása a globalizáció és a nemzeti identitás között húzódik – mondta a Portfolio.hu és a Magyar Kockázati- és Magántőke Egyesület (HVCA) közös konferenciáján Joseph Andrew, aki 1999 és 2001 között az amerikai Demokrata Párt országos elnöke volt és ma a világ egyik legnagyobb ügyvédi irodájáa, a Dentons elnöke.
Az elmúlt évek egyik fontos tanulsága, hogy a befektetők hajlamosak nagyobb jelentőséget tulajdonítani a nem megszokott, újszerű politikai jelenségeknek, mint azt a racionalitás és a historikus adatok indokolnák. Jó példa erre a jelenleg zajló amerikai elnökválasztás, amelynek kimenetele – bárhogy is alakuljon – jóval kisebb mértékben befolyásolja majd az amerikai, vagy európai gazdasági növekedést, mint azt a legtöbben várják.
Az USA-ban a választásokat két dolog határozza meg: a demográfia és a gazdaság. Jelenleg a demográfia (az urbanizáció, a több női és latin szavazó miatt) a demokratáknak, a gazdaság (ami nem az elvárásoknak megfelelően teljesít) pedig a republikánusoknak kedvez. A választás alakulását elsősorban nem az indulók személye határozza meg, hanem az, hogy a 12 ingaállamban a demográfiai adottság, vagy a gazdasági kiábrándultság lesz-e jelentősebb.
Hillary Clintont segítheti a mindkét jelöltnél népszerűbb Barack Obama azzal, ha közvetlenül a választás előtt hangsúlyozza az amerikai gazdaság jó teljesítményét. Európa szempontjából – Joseph Andrew szerint – marginális gazdasági hatással járna az egyik, vagy a másik induló győzelme, az egyetlen érv, ami kissé Clinton felé billenti a mérleg nyelvét, hogy a sok-sok éves politikai pályafutása alatt komoly tapasztalatot és kapcsolatrendszert szerzett Európában, míg Donald Trump ezzel egyelőre nem rendelkezik.
A hagyományos közgazdasági álláspont szerint a kampány hatására pozitív irányba mozdulnak a piacok, azonban ez a valóságban nem mindig igazolódik be. Kimutatható, hogy azoknál az elnökválasztásoknál, amelyeknél a hivatalban lévő elnök nem indul és csak új jelöltek vannak (mint a mostani is), mindig van egy kis visszaesés. Ez azzal magyarázható, hogy a piacok mindig percepciók szerint áraznak és a bizonytalanság negatívan hat a várakozásokra. Az elmúlt választások azonban azt bizonyították, hogy ez csak bukkanó: az új elnök hivatalba lépése és a kedélyek csillapodása után minden esetben korrigáltak az árak.
A befektetések szempontjából az amerikai elnökválasztásnál jóval lényegesebb kérdéskör a populizmus világszintű terjedése és az amögött álló társadalmi jelenségek. A világ kisímult: a globalizáció megkönnyítette az emberek közti interakciókat, a technológiai fejlődés pedig ezt vizualizálta, lerövidítette. Ma az információáramlás az extremitást preferálja, hiszen csak a szélsőségek férnek bele egy félperces videóblokkba, vagy egy néhány karakteres twitter üzenetbe és ezért a távoli országokról, kormányokról alkotott képünk negatívabb, mint azt a valóság indokolná. Ez az emberek többségében kiábrándultságot, kétségbeesést okoz és megágyaz a politikai populizmusra való nyitottságnak.
A populizmus három fajtáját különböztethetjük meg: az adott társadalom története során elszenvedett sérelmekre alapozó történelmi populizmust, a (nagy profitot termelő) cégekkel szembeni ellenérzést kihasználó gazdasági populizmust és a kultúrális alapon differenciáló, szinte bármilyen mozgalom vallás, szervezet vagy társadalmi csoport ellen fellépő kultúrális populizmust. A különböző országok politikai erői ezen csoportok különböző arányait használják és sikerességüket alapvetően az határozza meg, hogy az arány mennyire passzol az országban uralkodó feszültségekhez. Az Egyesült Államok közéletére leginkább a gazdasági populizmus, Európára pedig a kultúrális és történelmi populizmus a jellemzőbb.
A gazdasági populizmus napjainkban mindkét kontinensen azokra a tömegekre épít, akik csalódtak a globalizációban. Ezek az emberek úgy gondolják, hogy a folyamat a jövedelmi különbségek növekedéséhez, a kultúrák elvesztéséhez és a szegényebb országok kizsákmányolásához vezet. Joseph Andrew nem ért egyet ezekkel a kritikákkal, szerinte a globalizációnak köszönhető, hogy a szegény országokban csökken az éhínség, hogy nő az információhoz és oktatáshoz való hozzáférés lehetősége, hogy a külföldi tőke hatására új munkahelyek létesülnek és, hogy például az internet szinte bárkinek a rendelkezésére áll.
A szakértő szerint nagyobb hangsúlyt kell fektetni a globalizáció előnyeinek megismertetésére és a külföldi befektetőknek nem szabad megpróbálnia beavatkozni az egyes országok kultúrájába. A feladat minden esetben a környezethez való alkalmazkodás és a diverzitás biztosítása. Az információ demokratizálódása miatt a tehetség és a lehetőség lassan minden országban jelen van, a befektető a kettő összekapcsolásából profitálhat.
Bárki is nyerje az amerikai elnökválasztást, azt egy ciklusra választják meg. A jövedelmi különbségek okozta konfliktus 60 éves probléma, amit nem lehet négy év alatt megoldani. A különbségek valamelyest csökkenthetők adó- vagy oktatáspolitikai intézkedésekkel, de ez csak a felszín kapargatása: az elégedetlenség egyre csak nő és messze még a forduló – zárta előadását Joseph Andrew.
