2018. január 1. napjától jelentős változások lépnek életbe az adóigazgatási eljárásokban. A jogorvoslattal kapcsolatos újdonságokat dr. Erdei Dalma ügyvédjelölt, az iLex együttműködő partnere foglalja össze.
Az eddig ismert adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvényt a 2017. évi CL. törvény váltja fel, az adózást érintő általános eljárásjogi szabályokat pedig az adóigazgatási rendtartásról szóló 2017. évi CLI. törvény (a továbbiakban Air.) foglalja össze. A két törvény hatálybalépésével az addig ismert adóigazgatási eljárások szinte alapjaikban változnak meg. A változások kifejezetten igazak a jogorvoslati eljárásokban követendő eljárásrendre. Az Air. hatályba lépésével a jogalkotó célja az adóeljárások időtartamának rövidítése, az adminisztráció csökkentése, az adózók önkéntes jogkövető magatartásának elősegítése.
Ez a gyakorlatban akként mutatkozik meg, hogy az ügyek fókusza az elsőfokú eljárásokra helyeződik, növelve ezzel az eljárás megindításakor benyújtott iratok érdemi és tartalmi jelentőségét, ami csökkentheti a hatóságok, de egyben növelheti az adózók terheit.
A jogorvoslati eljárásokat érintő legfontosabb szabályként bevezetésre kerül az Air.-ban az új tény/körülmény tilalma. Ez az intézmény nem számít újdonságnak a polgári jog világában, hiszen a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény – az új, 2018. január 1. napjától hatályos, 2016. évi CXXX. törvénnyel egyezően – rögzíti, hogy új tényre, bizonyítékra csak akkor lehet hivatkozni a másodfokú eljárás során, ha az nem volt ismert az előfokú eljárásban és az elsőfokú határozat meghozatalát követően jutott az arra hivatkozó fél tudomására.
Az Air. 118. § szerint az adóhatóság határozata ellen önálló jogorvoslatnak van helye. Az adóhatóság végzése ellen önálló jogorvoslatnak akkor van helye, ha azt törvény megengedi, egyéb esetben a végzés elleni jogorvoslati jog a határozat, ennek hiányában az eljárást megszüntető végzés ellen igénybe vehető jogorvoslat keretében gyakorolható.
Az adóigazgatási eljárásokban eddig megengedett volt, hogy a másodfokú eljárásban a fellebbezés részeként adjon elő az adózó új tényeket, körülményeket és bizonyítékokat. Ezt szünteti meg az új szabályozás, amellyel nagyobb teher nehezedik az adózókra az elsőfokú eljárásban a tényállás feltárásához kapcsolódó együttműködési kötelezettséget illetően.
Az Air. 124.§ [A fellebbezési jog gyakorlása] (3) és (6) bekezdése:
(3) A fellebbezésben és a fellebbezés alapján indult eljárásban – semmisségi okon kívül – nem lehet olyan új tényt állítani, illetve olyan új bizonyítékra hivatkozni, amelyről a fellebbezésre jogosultnak az elsőfokú döntés meghozatala előtt tudomása volt, azonban a bizonyítékot az adóhatóság felhívása ellenére nem terjesztette elő, a tényre nem hivatkozott.
(6) E § alkalmazásában új tény, illetve új bizonyíték az adózó által nem hivatkozott és az elsőfokú adóhatóság által a döntéshozatalkor nem ismert tény, illetve bizonyíték, valamint az adózó által hivatkozott, de a döntéshozatalig az elsőfokú adóhatósághoz meg nem érkezett bizonyíték.
Az új tény/körülmény tilalmával párhuzamosan került módosításra az észrevétel intézménye. Ez az a jogintézmény, amely lehetőséget ad az adózónak még az elsőfokú eljárásban arra, hogy az adóhatóság által előadottakat vitassa és új tényeket, körülményeket adjon elő. A jegyzőkönyv kézhezvételétől számított 30 napon belül előterjesztett észrevétel tehát az az utolsó lehetőség és időpont, amikor az adózónak lehetősége van adóellenőrzési eljárás során a bizonyítékok benyújtására és tények előadására. Az adóhatósággal szembeni álláspont alátámasztására legkésőbb csak az eljárás ezen szakaszában van lehetőség, mivel egy esetleges hiánypótlást követően az adóhatóság a rendelkezésre álló adatok alapján dönt, ami kedvezőtlen kimenetelt eredményezhet az adózó számára, pusztán csak azért is, mert nem adta elő határidőben az általa ismert tényeket és körülményeket, amik érdemben befolyásolhatták volna az eljárást.
Az észrevétel szerepének előtérbe helyezését is mutatja, hogy a benyújtására nyitva álló határidő adóellenőrzések esetén 15 napról 30 napra nő, mely határidő jogvesztővé válik. Azaz elmulasztása esetén nincs lehetőség igazolási kérelem benyújtására. Az igazolási kérelemhez kapcsolódó változás is az ügyintézési határidők lerövidítését szolgálja, mivel az eddigi objektív határidő 6 hónapról 45 napra csökken. Ez a szabály is kiemeli az adózói oldalról fennálló tényfeltárás fontosságát az alapeljárásban.
Az új tény/körülmény tilalma hangsúlyozottan az elsőfokú eljárás során már meglévő és ismert adatokra, tényekre vonatkozik. A másodfokú eljárásban előadott új tényeket és körülményeket – amennyiben arról az adózónak ez elsőfokú eljárásban is már tudomása volt – az adóhatóságnak nem kell figyelembe vennie, így igazolható tények ellenére is lehet marasztalás a vége egy adóellenőrzésnek, pusztán az eljárási határidők be nem tartása miatt. Ha az elsőfokú határozat meghozatalát követően jutott valamilyen érdemi döntést befolyásoló tény az adózó tudomásra, azt a másodfokú eljárásban is előadhatja.
Mindezekért a fellebbezés továbbra is fontos része marad az adóigazgatási eljárásnak, hiszen a jogszabályba ütköző döntéssel szembeni jogorvoslat fóruma továbbra is a másodfokú eljárás.
A fellebbezésben van lehetősége vitatnia az adózónak az elsőfokú eljárás során elkövetett esetleges jogsértéseket, ill. a fentiek alapján korlátozottan ugyan, de új tényre, bizonyítékra is hivatkozhat, ha az nem volt ismert az elsőfokú eljárásban. Ha a hatóság mellőzte az elsőfokú eljárásban a bizonyítás lefolytatását, a fellebbezésben ez is kezdeményezhető/kifogásolható.
Kiemelendő, hogy a fellebbezés továbbra is illetékköteles jogorvoslati lehetőség marad, és az eljárás elhúzódását is eredményezi, ezért a teljeskörű tényfeltárás nemcsak az adóhatóság, hanem az adózó javát is szolgálja.
A jogorvoslati szabályok változása látszólag nagyobb terhet ró az adózókra, hiszen a tényállás tisztázása ugyan a hatóság kötelezettsége (Air. 99.§ (1)), azonban az új tény/körülmény tilalmának bevezetésével ez a teher a gyakorlatban nagy részben az adózókra hárul.
A tényfeltárás körében ugyanis az adózónak kell, még az elsőfokú határozat meghozatalát megelőzően, legkésőbb az észrevétel benyújtásával eleget tennie a tények, bizonyítékok/bizonyítási indítványok adóhatóság részére történő átadásának, előadásának. Emellett a 30 napos jogvesztő határidő az észrevétel benyújtására kissé szűkösnek látszik ahhoz képest, hogy az adóhatóság vizsgálati ideje elérheti a 365 napot is. A jogalkotó azzal érvelt ezen tilalom bevezetése mellett, hogy az önkéntes jogkövető magatartást segíti elő azáltal, hogy az elhúzódó ellenőrzéseket szigorú keretek közé szorítja.
Nyilvánvaló ugyanis, hogy az adózók sok esetben érdekeltek az eljárás elhúzódásában, mivel a vizsgált adómegállapítási időszak elévülésének bekövetkeztekor az adóhatóság már nem tehet megállapítást.
Egy biztos. Az új szabályozás által meghatározott keretek között az adózónak elemi érdeke, hogy a határidőket betartva járjon el, amelyhez elengedhetetlen a folyamatos, megfelelő szakmai szintű, az adózási ökoszisztémát is figyelembe vevő, a számviteli kötelezettségeket is teljesítő támogató rendszerek alkalmazása.
dr. Erdei Dalma ügyvédjelölt,
az iLex együttműködő partnere
Az iLex Systems Zrt. és együttműködő ügyvéd partnerei a Vállalkozói Tudástár valamennyi olvasójának és jogi iratminta letöltőjének eredményekben gazdag, boldog új évet kívánnak!
