A bizalmi hálózat kiépítése volt a legnehezebb – mondja Jentetics Kinga (29) a KamaraOnline-nak adott interjúban. Az e-könyv kiadást és terjesztést forradalmasító PublishDrive Kft. társalapító-ügyvezetője ma már a legnagyobbak, így az Apple és az Amazon partnere.
A Forbes a 30 legfigyelemreméltóbb 30 év alatti fiatal közé választotta média kategóriában Jentetics Kingát. A PublishDrive olyan platformot nyújt a szerzőknek, amely nem csak megkönnyíti az e-book kiadását, de a világ vezető értékesítőinek e-áruházaiba is azonnal bekerülnek a művek. Mivel Magyarországon szinte mindenki ír, itt az alkalom, hogy akár ingyen is kiadhassuk remekműveinket. Erről is beszélgettünk Kingával egy belvárosi pici irodában.
– A családból hozta a vállalkozói szellemet. Volt, aki esetleg könyvkiadással is foglalkozott?
– Nem volt ilyen kötődésem. Igaz, verseket és novellákat írtam korábban, de nem fordult meg a fejemben, hogy kiadjam azokat. A másik szerelmem a zene, ám ez sem kapcsolódik a jelenlegi munkámhoz.
– Akkor honnan jött a gondolat, hogy meg kell csinálnia a PublishDrive-ot?
– Az egyetemi szakdolgozatomat arról írtam, hogy a zene miként befolyásolja az országról alkotott képet. A dolgozatot e-könyvben akartam kiadatni, s azzal szembesültem, hogy ez egyáltalán nem könnyű folyamat. Sok technikai képesség kell hozzá, és nincsen olyan egyszerűen használható platform, amelyen keresztül globálisan lehetne publikálni a könyveket. Ez az ötletelés vezetett el oda, hogy két alapítótársammal, Csizmár Róberttel és Rendes Ádámmal megtaláljuk a leghatékonyabb megoldást a kiadók és a szerzők számára. Sokat beszélgettünk kiadókkal, elemeztük a folyamatokat, körbenéztünk a világpiacon.
– A cégalapításkor nyilván nem Magyarország szerepelt az első helyen megcélzott piacként, hiszen idehaza ma sem igazán népszerű az e-könyv.
– A magyar volt a tesztpiacunk, itt szerződtünk az első „béta ügyfeleinkkel”. 2015 áprilisában lett publikus a webfelületünk, addig kizárólag magyar kiadókkal dolgoztunk. Aztán sorban jöttek a kapcsolatok az Egyesült Államokból, Angliából, Törökországból, Indiából, s ma már a világ nagyobb részén sok ügyfelünk van.
– Milyen marketing munkára volt szükségük, hogy viszonylag rövid idő alatt ennyire ismertek legyenek?
– Az elején nagyon sok múlott a személyes kapcsolatainkon, rengeteget dolgoztunk, hogy bízzanak bennünk az ügyfelek. Elégedettek voltak velünk, így másoknak is ajánlottak. Ez így elég klasszikus indulás volt, de aztán erősítettünk marketingben is. Később nagyon sokat számított, amikor az Apple a kiemelt partnerei közé választott. Az Apple oldalán azt a tíz céget sorolják fel, amelyek minőségben a legjobbat adják és megbízhatóan működnek. Ebbe a körbe kerültünk be.
– Ehhez azonban kellett másfél év szívós munka.
– Kellett bizony. Nagyon sokat tettünk azért, hogy így legyen, ami rengeteg papírmunkával is járt, például több száz oldalnyi dokumentációt adtunk át. Nagyon sok videokonferencián vettem részt, átestünk egy kimondottan szigorú cégátvilágításon. Ahogy mentünk előre, úgy bővítettük az értékesítői hálózatot, először ebben is a magyar cégek voltak a partnereink. Az Apple persze ezt a növekedést is figyelte, mert ezzel az ő pozíciói is erősödtek a régióban.
– Ilyenkor a multi nem próbálja meg „lenyúlni” a kis cég ötletét?
– Egyáltalán nem tapasztaltam ilyet. Sokkal inkább partneri kapcsolatra törekednek, úgy látom, segítik azokat a startupokat, amelyekkel érdemes szerződést kötniük.
– A többi nagyhoz, az Amazonhoz, a Google-hoz már könnyebb út vezetett?
– Az egyik szinte hozta a másikat, de mindegyiknél más és más volt a tárgyalási stratégia, különböztek az elvárásaik.
– Ön tárgyalt?
– Igen, én vagyok az ügyvezető, így én viszem ezeket az ügyeket. Sokat tanultam, tapasztaltam és fejlődtem. Izgalmas volt megismerni a multi világot, amelyben elengedhetetlen, hogy lássák rajtad: őszinte vagy, nem akarod átverni a másikat, meg lehet benned bízni, s emellett csúcsminőségű a terméked, a szolgáltatásod. Azt is mindig nézték, hogy profi legyen a csapat.
– Ugye, külföldön már sokkal több nagy partnerük van, mint itthon?
– Valóban már elég sokan vannak, a világon 400 partnerrel állunk kapcsolatban. Az értékesítői hálózatot folyamatosan bővítjük, most is többekkel tárgyalunk, például amerikai, portugál és brazil kiadókkal. Képbe kerültek a nagy kínai e-áruházak, velük is tárgyalunk. Egyre növekszik a kínai szerzők tábora is. Úgy látom, az afrikai piacon is érdemes körülnézni. Mivel a PublishDrive felülete nyitott, folyamatosan jelentkeznek új partnerek és szerzők.
– Jól tudom, hogy bár hatalmas a kínai piac, de az e-book ott sem túl népszerű?
– Rosszul tudja. Az USA után a kínai a legnagyobb e-könyv piac a világon. Iszonyatos tempóban mennek előre a print könyvek kiadásával és az e-bookkal is. Ezt a tempót igyekszik felvenni India is, vagyis ott szintén nagy lehetőségek lesznek.
– Naponta hány könyvet töltenek fel a szerzők?
– Van, amikor ötvenet, de akad olyan nap, amikor száznál is többet. Közöttük viszonylag kevés a magyar szerző, pedig a kapcsolataink révén még buzdítjuk is őket.
– Honnan töltik fel a legtöbb művet?
– Az amerikaiak vezetik a toplistát. Európában nagyon aktívak a franciák és az angolok, de vannak már román ügyfeleink is. Tavaly 200 ezer e-könyvet értékesítettünk, 750 kiadóval és szerzővel szerződtünk, és eddig több mint 23 ezer e-bookot adtunk ki.
– Mondjuk, mennyibe kerül egy magyar háziasszonynak, ha megírja 300 oldalas naplóját, és ki akarja adni?
– A regisztráció természetesen ingyenes, ez az első lépés. Egyszeri díj, ha az írónak nincs meg e-könyv formátumban a mű, ezt mi megcsináljuk neki. A háziasszony a 300 oldalért kb. 50-60 eurót fizet, de ezt a szoftver pontosan kiszámolja. Természetesen borítót is kell készíteni, bár ezzel mi nem foglalkozunk, nem nagy összegért ez is megrendelhető grafikusnál, vagy programot is találni a munkához. A kiadáshoz szükséges ISBN-számot viszont mi intézzük, azért nem számítunk fel költséget a szerzőnek. Ezek után a szerző kiválasztja, hogy hol szeretné értékesíteni a könyvét. A szoftverünk teríti a könyvet a megadott e-áruházakban, majd nyomon lehet követni az eladásokat, havonta pedig elszámolunk a kiadókkal. A bevétel 10 százaléka a miénk, 60 százalék a szerzőé, 30 százalék adóra és az értékesítési költségekre megy el. A marketing a megrendelő dolga, sokan veszik igénybe a különböző közösségi médiákat.
– Segítenek a szerzőnek az árazásban?
– Sokan megkérdezik, hogy mennyiért érdemes kínálni a könyvet. Ha valakinek nyomtatásban is megjelent a műve, akkor annak az árnak az 50-60 százalékát javasoljuk. A csak e-kiadású könyvre általában 3 dolláros árat ajánlunk, amelyen az eladások függvényében lehet lefelé vagy felfelé változtatni. Azt látom egyébként, hogy néhány szerző később kis kiadóvá növi ki magát, ő foglalkozik az ismerősei könyveivel – vannak ilyen partnereink is. És vannak olyan kiadók, amelyek száznál jóval több címmel szerepelnek nálunk.
– Jelenleg magán személlyel nem szerződnek, csak egyéni vállalkozóval vagy társasággal. Miért?
– Szeretnénk elkerülni, hogy ilyen kis létszám mellett plusz adminisztratív terhet vegyünk magunkra, például az előlegek kifizetése miatt. De vizsgáljuk annak a lehetőségét, hogy adószámmal rendelkező magán személyekkel hogyan szerződhetünk a jövőben.
– Van egy automatikus program, amely „vizsgálja” a tartalmat, majd egy szerkesztő is gondozza a művet.
– A program, kulcsszavak keresésével, eleve kidobja, ha „gyanús” a szöveg (brutalitás, terrorizmus, pornó), nálunk ilyen tartalmak nem mennek át. A szerkesztő aztán gyors átnézéssel jelzi a feltöltőnek például az esztétikai hibákat.
– Ilyen szövegmennyiségnél elég a szerkesztői kapacitásuk?
– Szerencsére nagyon ügyes és rutinos a könyvek minőségbiztosításáért felelős kolléganőnk, Csurgai-Kalmár Csilla.
– Volt az utóbbi időben igazi sikermű? Egyáltalán: néhány száz eladott e-könyv már sikernek számít?
– Országa válogatja. Vannak néhány tucatban eladott könyvek, de akad, amelyikből egy hónap alatt több tízezret megvesznek.
– Az elmúlt majdnem két évben mi volt a legnehezebb a munkájukban?
– Ebben az iparágban a bizalmi hálózat kiépítése és megtartása a legnehezebb. A könyvkiadás hagyományos iparág, néhány szereplője egyelőre korlátozottan nyitott az innovációra. A régi szereplők néha gyanakodva figyelik a startupok tevékenységét, aggódnak, hogy esetleg bizalmat szavaznak egy startup-nak, aki fél év múlva a nem megfelelő üzleti modellnek köszönhetően becsukja a boltot. Érthető részükről, hiszen a kiadó félti a szerzői jogdíjjal védett műveinek esetleges kikerülését.
– A kezdő tőke Észtországból érkezett. Azt nem volt nehéz megszerezni?
– Dehogynem! Egy startupokat megcélzó programra 200 cég jelentkezett, köztük mi is. Több stáción verekedtük át magunkat, hogy végül a kevés szerencsés vállalkozással együtt célba érjünk. Viszont rengeteg remek kapcsolatra és mentorra találtunk, hasznos tanulási időszak volt. Észtország jó ideje nagyon erős a kezdők felkarolásában, kimondottan fejlett a startup kultúrájuk.
– Magyarországon sem múlik el nap, hogy ne olvasnánk/írnánk a startupokról.
– Itthon is szépen fejlődik a startup világ, persze biztos vannak gyermekbetegségei. A magyar üzleti kultúra is hagy kívánni valót maga után – mi a világ sok részéhez képest zártabbak vagyunk. Nagyon jó iránynak tartom ugyanakkor, hogy egyre több fiatal mer vállalkozásba kezdeni, és külön örülök annak, hogy egyre több közöttük a hölgy. A vállalkozói gondolkodásmódon azonban van mit alakítani. Tudatosítani kell, hogy egy startup élete elsősorban nem a csillogásról, hatalmas sikerekről szól, hanem néha a napi 25 óra munkáról, amely sok lemondással jár.
– Most, hogy beindult az üzlet (tavaly év végén már nyereségesek voltak), nem kacsintgat a PublishDrive-ra magyar tőke?
– Magyar és külföldi befektetők is érdeklődnek. A számunkra legideálisabb opciókat térképezzük fel, de ebbe most nem tartozik bele, hogy eladjuk a céget. Nagyon sok tervünk van, felszálló ágban vagyunk, bőven van kifutásunk.
– Mire kellene beruházni 2017-ben?
– Ebben az évben két területre koncentrálunk: a termékfejlesztésre és a marketingre. Ez azzal jár, hogy bővítenünk kell majd a csapatot belsősökkel és külsősökkel egyaránt. Több figyelmet kell fordítanunk az online felületekre, a közösségi médiára, mert a befektetés többszörösen megtérül. Kívülállónak valószínűleg nem látszik, de a neten nagyon aktívan dolgozunk sok zárt szakmai csoportban.
– Nem csak üzleti angyalokra, de ismert, jó tollú bloggerekre is szükségük lehet.
– Tökéletesen így van. Egy angliai könyves bloggeres csapattal például kiváló a kapcsolatunk, és máshonnan is keresnek minket, ahogy mi is törekszünk kiépíteni új kapcsolatokat.
– Igazán merész vállalkozók! A Magyarországon szintén nem túl népszerű hangoskönyv piacra is készülnek bevonulni.
– Én speciel jobban szeretem a szöveget e-formában, de azt gondolom, hogy a hangoskönyveknek itthon is lesz jövőjük.
– Hogyan érkezett a gratuláció a Forbes-tól azzal kapcsolatban, hogy a 30 év alattiak 30 legjobbja közé választották média kategóriában?
– Jó néhány hónappal ezelőtt értesített a Forbes e-mailben, hogy a jelöltek között vagyok. Ki kellett töltenem egy kérdőívet, néhány egyéb kérdést intéztek még felém pontosítás végett, majd később jelezték, hogy bejutottam az utolsó körbe is. Utána már „csak” várnom kellett a végső döntésre.
– Az elismerés azzal is jár, hogy részt vehet egy Forbes-konferencián. Mikor és hol lesz?
– Áprilisban, Tel-Avivban. Vannak néhányan, akikkel nagyon szívesen beszélgetnék, például a Huffington Post valamelyik vezetőjével. Úgy tudom, érkeznek majd szép számmal befektetők is, velük szintén érdemes lenne tárgyalni.
– Nem titok, hogy a Google egyszer már megkereste egy állásajánlattal. Mit gondol, az eredményeit látva, mikor jelentkeznek legközelebb?
– Számomra ez most nem téma, a PublishDrive-ra koncentrálok. A Google nem mellékesen a partnerünk, most így tartom velük a kapcsolatokat.
Szerdahelyi Csaba
