A klasszikusok „hazatérése” után évek óta nagy figyelmet fordítanak a kortárs szerzőkre is – mondta Janikovszky János, a Móra Könyvkiadó Zrt. elnök-vezérigazgatója a KamaraOnline-nak adott interjúban. A 66 éves, gyermek- és ifjúsági könyvekre szakosodott kiadó idén 1 milliárd forintos bevételt érhet el. A költözés előtt álló kiadó vezetője arról is beszélt, hogy miként folytatja édesanyja, Janikovszky Éva munkáját, mit tart az újbóli sikerek titkának.
– Mi volt a kiadó életében a fordulópont, amikor ismét elkezdődött a sikertörténet?
– Az 1990-es évek közepén, amikor kitört a nagy könyvszakmai krízis, a Móra Könyvkiadó különböző módon és okok miatt elveszítette a hozzá kötődő szerzőinek jó részét, vagyis a műveik kiadási jogát. Amikor a kiadó vezetője lettem, szent meggyőződésem volt, hogy ezeket a jogokat vissza lehet és vissza kell szereznünk. Úttörő szerepem volt ebben a munkában, amelyet természetesen a kollégáim is segítettek. Az 1990-es évek végén, a 2000-res évek elején relatíve könnyű helyzetben voltunk. Igaz, sok kis kiadó akkor alakult, a piacot rengeteg giccs árasztotta el, de olyan kemény konkurenciaharc még nem volt, mint napjainkban. Tudtam, csak idő kérdése, hogy a számomra és a kiadó számára nagyon fontos jogok ismét nálunk legyenek. Így kerültek vissza hozzánk Fekete István, Szepes Mária, Zelk Zoltán, Gazdag Erzsi, Erich Kästner, Richard Scarry művei. Az elmúlt három év óriási eredménye, hogy Lázár Ervin, Kormos István és Szabó Magda gyermekirodalmi életművének kiadási joga is nálunk van. Ne vegye nagyképűségnek, de azt mondom: helyre állt a régi rend, a korábbi Móra-könyvek hazatértek. Természetesen ez nem elég egy hosszú távú sikerhez, de ezek a művek jelentik a Móra értékes szerzői listáját és hátországát, ami nélkül a Móra nem lenne Móra. Ezzel egyedülálló erőt képviselünk a piacon, hiszen a negyven-ötven éve kiadott, és azóta klasszikussá vált könyvek ma is keresettek.
– Van még olyan szerzői jog, amelyet szeretnének megszerezni?
– Van, de nagyágyú klasszikus már nem maradt a piacon. Vannak néhányan, akiknek az életművét szeretnénk a kiadóhoz kötni, de ők korábban nem voltak Mórások.
– Milyen ma a konkurenciaharc? 2014-ben a Móra volt az ötödik legnagyobb magyar könyvkiadó. Megtartották a pozíciót?
– Tartósan a negyedik-ötödik helyen vagyunk. A piaci helyzet sokkal élesebb, mint tíz éve, például beállt a sorba az a nagy könyvkereskedő is, amelyiknek még nem voltak kiadói. Ma a legerősebbnek mondható könyvkereskedésnek, a Librinek szintén van kiadói csoportja. Javában tart a kiadók felvásárlása, az erők koncentrálása.
– A Móránál is azt gondolták néhány éve, hogy több kis kiadóval kell együtt működni. Ahogy szimpatikusan fogalmaztak: bővítették a kiadói családot.
– Másokkal összehasonlítva a mi kiadói csoportunk nagyon specifikus és profiltiszta. A csoportunkban nem lesznek, mondjuk, szakácskönyveket kiadó társaságok, kizárólag gyerekkönyvek megjelentetésével foglalkozó kiadókat integráltunk. A Móra a kevés valóban független és profiltiszta kiadók egyike.
– Elképzelhető, hogy még ebben az évben bővül a kiadói csoport?
– Szeretném, ha így lenne, de éppen a konkurenciaharc miatt a tárgyalásokról most nem mondhatok többet.
– Hány munkatárssal dolgozik a Móra és a csoport többi tagja, a Csimota, a Cerkabella Könyvek és a Két Egér Könyvek?
– A Móránál 21-en vagyunk, a többieknél pedig összesen körülbelül tízen dolgoznak.
– Lát olyan területet, amelyen erősíteni kell?
– Az ismeretterjesztésben biztos van fejlődési lehetőség. A licensz termékek körének szélesítésén már eddig is nagy lépéseket tettünk előre, ezt tovább folytatjuk. Amikor a legnagyobb dán tulajdonú kiadó kivonult Magyarországról, náluk volt az összes olyan nagy licensz, mint a Hasbro, a Mattel vagy a Disney. Néhány licensz termék hozzánk került, azóta van Barbie-, Asterix- és Lego-sorozatunk. Ezek nem feltétlenül a minőségi irodalom kategóriájába tartozó kiadványok, de mindenképp kielégítenek tömegpiaci igényeket.
– Gondolom, nem fájt nagyon a szíve, hogy a Harry Potter-könyveket nem a Móra adta ki.
– Harry Potterről nem szívesen beszélek, mert nem olvastam. Mellesleg fájt a szívem, mert azt hiszem, hogy kiadó ennyi pénzt még nem keresett, mint ezekkel a kötetekkel.
– Vagyis van az a pénz, amiért az ember „bármit” a könyves piacra dob?
– A Harry Potter nem ez a kategória, mert nem rossz minőségű olvasmány. A Mórára egyébként pont nem jellemző, hogy van az a pénz, amiért hajlandóak vagyunk „lemenni kutyába”. Ha tömegpiaci termékeket hozunk ki, azokat is képviselhető minőségben tálaljuk. Giccset soha nem fogunk kiadni, a könyvek mind tartalom, mind kivitel szempontjából klasszikus Móra minőségűek lesznek a jövőben is.
– Úgy látom, egyfajta missziós feladatot is ellátnak az olvasás-írás megszerettetésében. Milyen a kapcsolatuk az óvodákkal, iskolákkal, könyvtárakkal, színházakkal?
– Az elmúlt három-négy évben különösen nagy intenzitással dolgozunk ezen a területen. Már három marketinges kollégánk van, valamint egy munkatársam kifejezetten az oktatási irányvonalat viszi szerkesztőként. Nagyon erősen koncentrálunk az óvodákra és iskolákra, sőt, az egyik kollégánkat rendszeresen hívják egyetemi előadást tartani óvónőknek a babaolvasásról. Nem sokára ebből a témakörből írja majd a diplomamunkáját. Sokan tátott szájjal néznek, hogy mi az a babaolvasás? Pedig tudományosan bizonyított, hogy már a legkisebb kortól fontos a kicsik fejlődésében, ha olvasunk a gyereknek vagy csak képeket, szóképeket mutatunk nekik. Ezt gyakorló apukaként magam is igazolhatom. A két felnőtt gyermekem mellett most két kicsi édesapjaként újra látom, hogy mennyit fejlődnek, elképesztő rejtett szókincsük van – és nem csak magyar szavakból. Amit a gyerek hatéves koráig kap, az meghatározó lesz egész életében. Az intézményeknek egyébként a webáruházunkban 40 százalékos kedvezményt adunk, magánszemélyek pedig 25 százalékkal vásárolhatnak olcsóbban az interneten.
– Rohanó világunkban a szülők és nagyszülők szívesen mesélnek a gyerekeknek, unokáknak?
– Fontosnak tartom, hogy a gyerek elalvás előtt lásson könyvet, halljon mesét. Nálunk otthon elképzelhetetlen, hogy ne legyen esti mese. Csak remélni tudom, hogy így van ez sok családnál. Óriási a szülők felelőssége! Aki az első osztályos gyerekének okostelefont vesz, azzal szerintem a legrosszabbat teszi.
– Évente hány címet jelentetnek meg?
– Nem szeretem a brutális szót, de a tavalyi teljesítményükre nem találok jobbat. 2015-ben ugyanis 268 művet jelentettünk meg, vagyis munkanaponként több mint egyet. A Móra rendszerváltás előtti csúcsteljesítménye évi 330 könyv volt, lassan ezt közelítjük meg, de itt meg kell állni, feljebb menni életveszélyes lenne.
– Hogy állnak a kortárs szerzőkkel?
– Némi túlzással azt mondhatom, ma már többen írnak, mint olvasnak! Rengeteg kéziratot kapunk, néhány héten belül képtelenség értékelni ezeket, pedig sokszor reklamálnak a szerzők. Naponta érkeznek vastagabbnál vastagabb borítékok, anyukák és nagymamák lelkendezve írják, hogy a szomszéd vagy rokon írása mennyire tetszett a családnak… Négy-öt éve kicsit hadilábon álltunk a kortársakkal. A kiadói csoport felépítésénél, amikor 2012-ben elsőként a Csimota csatlakozott hozzánk éppen az ezen a területen végzett hatalmas, progresszív munkájukat ismertük el. Mára sokat változott a helyzet, tavaly nálunk jelent meg például Tóth Krisztina két, gyerekeknek szóló könyve. Több Lackfi János-kötet van a kiadónál, de kortárs szerzőink közé tartozik például Kiss Ottó, Boldizsár Ildikó, Petőcz András és számos fiatal tehetség. A Magyar Narancsnak van egy éves rangsora a sikeres kortárs gyerekkönyvekből. Tavaly taroltunk, a 11-es listán öt Móra-kiadvány és további 2 könyv szerepelt a Móra Csoport kiadásában. Változatlan a törekvésünk: a klasszikusokkal megkeresett pénzből beforgatunk a kortárs irodalom népszerűsítésébe.
– Hogyan áll a Magyar Gyermekirodalom Háza tervével?
– Nyugodtan mondhatom, hogy az ötletet 2010 után a XI. kerületben kivégezte az Önkormányzat helyi, rendkívül elkötelezett vezetése. Úgy látszik, Magyarországon ma sportra sokkal többet áldoznak, mint kultúrára. Nem adtam fel, remélem, még megérem, hogy beköltözünk a saját irodaházunkba, amit így fognak hívni.
– Csütörtöktől vasárnapig rendezik a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivált. Milyen erőkkel képviselteti magát a Móra?
– Mindent beleadunk, konkrétan a fesztiválra 12 kötetünk jelenik meg, de az elmúlt két hét termése közel 40 kötet! A Fesztiválnál valamivel fontosabbnak tartom, hogy lesz Ünnepi Könyvhét is – és a Vörösmarty téren lesz. A politika az utolsó pillanatban rádöbbent, hogy nem illik onnan elvinni a rendezvényt. Arra is nagyon készülünk. Azt viszont a mai napig nem tudom, hogy a Frankfurti Könyvvásáron lesz-e magyar stand. Rossz jel, hogy az áprilisi Bolognai Gyermekkönyvvásáron most először nem állított Magyarország standot, noha 2006-ban még mi voltunk a díszvendég. Ugye, nem kell minősítenem, mit jelent, ha nem vagyunk ott nagy nemzetközi könyvvásárokon? A kultúrának idehaza minisztere sincs, csak államtitkára, ez is jelent valamit.
– Április 23-án, szombaton a Pesti Magyar Színházban rendezik a Janikovszky Éva Emléknapot gyerek- és felnőtt-előadással, különböző programokkal. Mennyire fontos Önnek a család és a hagyományok ápolása?
– Nagyon fontos. Bizonyára van bennem egyfajta bizonyítási vágy is. Utólag meg akarom mutatni anyámnak, hogy ez a kiadó, ami utánam az ő második gyermeke volt, ma úgy dolgozik, ahogy azt látni szeretné. Mert azt nagyon nem szerette volna, ha a Móra olyanokhoz kerül, akik rövidtávon akartak volna hasznot húzni belőle, s ez esetben, ma már talán nem is létezne. Anyám könyvei idehaza és külföldön változatlanul sikeresek, amire rendkívül büszke vagyok. Kínában például az elmúlt 15 hónapban 7 Janikovszky Éva-könyv jelent meg. Nemrég jött ki Spanyolországban a Ha én felnőtt volnék, de észtül, csehül és lengyelül is kiadtak néhány hónapon belül a könyveiből. Tizennégy évvel a halála után változatlanul népszerűek az írásai.
– Önnek nincsenek meseírói ambíciói?
– Janikovszky néven már írt valaki, és nem is rosszul, amit a több mint 2,5 millió eladott kötet bizonyít. Vagyis ez kimondottan „veszélyes” terület. Egyébként szeretek írni, és lehet, hogy egyszer, amikor már nagyon nyugdíjas leszek, fogok is. Addig azonban energiám sem lenne rá, rengeteg a napi munka.
– Addig is írnak mások. Április 25-ig lehet beküldeni a XII. Janikovszky Éva meseíró pályázatra a műveket.
– A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár főigazgatójának, dr. Fodor Péternek sokat köszönhetek, aki állhatatosan küzd azért, hogy ez minden évben megvalósulhasson. Tavaly sajnos nem írhattuk ki a pályázatot, de idén nincsenek anyagi akadályai. Két éve már ezernél több mesét küldtek be, szerintem most sem lesz kevesebb, vagyis a zsűrinek lesz bőven munkája. Május 27-én tartjuk az eredményhirdetést, ez is alkalom lesz arra, hogy beszéljünk, emlékezzünk Janikovszky Évára és az életművére.
– Mivel lenne elégedett 2016 végén?
– Miután villamosmérnökként végeztem, mégiscsak a számok és kevésbé a szavak embere vagyok. Szeretnénk az árbevételünket és a nyereségünket tovább növelni. Az egymilliárd forintos bevétellel, azt hiszem, nagyon elégedett lehetnék.
Szerdahelyi Csaba
A vezető fotón Janikovszky János édesanyja, Janikovszky Éva Kínában legutóbb megjelent köteteivel.
