Parti Nagy Lajos, Karafiáth Orsolya, Nádasdy Ádám… csak pár név azon szerzők listájából, akiknek a műveit az InstaVers projekt keretein belül több ezren osztják meg a világhálón. A mostanra már könyv formátumban is megjelent InstaVersről a projekt ötletgazdájával, Kele Dórával beszélgettünk.
– „Miként a részek, úgy vagyunk a vágy szálára fűzve” – ez az első sora az InstaVers kötet nyitóversének. Hogyan lett az InstaVers részeiből egész?
– 2014. április 11-én, a Költészet Napja alkalmából indítottuk el a projektet, azzal a céllal, hogy a kortárs magyar verseket minél több emberhez eljuttassuk. Természetesen megelőzték előmunkálatok, mert próbáltuk megtalálni a projekt célcsoportját. Közben derült ki, hogy nem nagyon kell keresgetni. Mindenkinek, aki nyitott a versekre, a kortárs irodalomra, érdekes kampánynak bizonyult. Olyannyira, hogy ma már több, mint 9000 követője van a Facebookon. Nem véletlenül ez a vers – Borbély Szilárd Az anatómiához című verse – az első, mert az ő műveivel indítottuk el a projektet két éve. Ő 2014-ben halt meg, az én életemben nagyon jelentős költő volt, rengeteget foglalkoztam a munkásságával. Aznap megosztottunk három InstaVerset, köztük egyet Borbély Szilárdtól, ezzel párhuzamosan pedig versképeket osztogattunk az utcákon, Kecskeméten, Szegeden, Kaposváron, Pécsen és Budapesten. Akkor még nem gondoltuk volna, hogy tovább fog tartani, de megnőtt az olvasótábor, így hosszabb távú projekt lett belőle.
– Mitől lesznek a versek InstaVersek?
– Az Instagram nevű fényképmegosztó alkalmazás megadott méretű képeket enged megosztani: minél színesebbek, figyelemfelkeltőbbek, annál frekventáltabb egy fellhasználó Instagram profilja. Nekem van egy személyes Instagram fiókom, ahol egyszer egy ilyen színes-mintás formában megosztottam egy versrészletet. Nagy volt a sikere, emiatt úgy gondoltam, ezt tovább kéne fejleszteni. A megadott képméret miatt nem feltétlenül férnek ki egész versek, de nem is szükséges. Egy-egy sorok vannak megosztva, mert csak annyit olvas el mindenki. Mellette egy linken mindig elérhető az egész vers, hogy csak egy kattintásba kerüljön elolvasni. Szerencsére ennek van egy jó marketing eszköze: ha már sokszor látták az adott formátumot, szívesebben olvassák a többit is.
– Hogyan folytatták a projektet?
– Eleinte voltak tematikus és szabad hónapjaink. A tematikus hónapokban valamilyen tematika mentén, típus, vagy szerző szerint osztottunk meg verseket. Ezt egy évig csináltuk, azóta csak szabadon osztjuk meg a verseket. Újabban ingyenes, vagy alacsony belépőjű rendezvényeket, felolvasóesteket is tartunk, pontosan azért, hogy a pénz ne legyen akadálya az irodalom terjesztésének.
– Miért „csak” két évig tart a kezdeményezés?
– Csak a kortárs magyar irodalmi rész két éves. Azt gondolom, hogy ebben nagyon sokat mentünk előre, elértünk nagyon sok érdeklődőt, más platformokat akarunk teremteni. Most a kortárs nemzetközi vonalra szeretnénk elmozdulni, és más műhelyekkel együtt dolgozni. Attól leginkább azt várjuk, hogy a lírának más szegmenseit is be tudjuk mutatni.
– Ön volt az úttörő abban, hogy kortárs irodalmat osszanak meg?
– Igen, én régen írtam verseket, mindig is mozogtam a kortárs szcénában, több szerzőt is ismerek, és vonzott a kortárs irodalom világa. Láttam azt, hogy az emberek félnek kortárs irodalmat olvasni, mondván, ha Petőfit nem értették, ezt sem fogják. Ezt a félelmet is szerettem volna megszüntetni, hogy rá tudjuk venni a fiatal korosztályt (13–30 éveseket) a versolvasásra. Nyilván az igényeknek megfelelően kell alakítani ezt is. Lehet, hogy telefonra kell vinni a verseket, persze anélkül, hogy romlana a minőség. Félreértés ne essék, én nem bátorítom a szerzőket arra, hogy InstaVerseket csináljanak. Az sokkal inkább a reklámmal, marketinggel foglalkozó szakemberek dolga. Külföldön erre külön ügynökségek működnek, Magyarországon ez még gyerekcipőben jár.
– Hányan dolgoznak az InstaVersen?
– Az elején négyen csináltuk, mára hárman maradtunk. Oszlopos tag a tervező, Szabó Imola Julianna, ő készít minden képi dolgot (Facebook covereket, plakátokat, logókat), kivéve az InstaVerseket, mert azokat én csinálom. A másik segítőm Gaborják Ádám, aki az oldalak kezelését egy az egyben átvette, és programszervezőként is tevékenykedik. Ezenkívül természetesen vannak önkéntesek is, akik segítenek nekünk a rendezvényeken.
– Mikor jutott el a projekt odáig, hogy könyv szülessen belőle?
– Úgy gondoltuk, hogy két év után valamivel le kéne zárni az InstaVers egy részét. Mivel egy új típusú irodalomnépszerűsítést csináltunk, azt szerettem volna, ha a könyv is ilyen legyen. Ez a könyv az InstaVers örömét is meg tudja tartani. Ezért olyan a koncepció, hogy a könyv hátulján ki lehet vágni képeslapokat, és el lehet küldeni a verseket. Az versek mellett szereplő QR-kód beolvasásánál az olvasó egy másik verset kap meg, és ha megtetszik a költő egyik szövege, akkor közelebb tud kerülni egy másik művéhez, vagy akár egy egész kötetéhez is. A könyvben 50 vers van és 50 QR-kód, amelyek alatt más vers van. Azokból még meg fogunk osztani ötvenet, azzal zárjuk le teljesen a magyar részt.
– Milyen visszajelzéseket kaptak a szerzőktől?
– Alapvetően jókat. Tudok olyanról, akinek a szerzői oldalán sokat lendített, és szokták is kérni, hogy tegyünk ki tőlük egy-egy részletet. Próbálunk arra törekedni, hogy minél aktuálisabb szövegeket osszunk meg, segítsük egy-egy szerző reklámtevékenységét.
– Milyen közösségi felületeket használnak az Instagramon és a Facebookon kívül?
– Az Instagramot csak most kezdtük el felfejleszteni. Annak ellenére, hogy InstaVers a kezdeményezés neve, a Facebookon kezdtünk el vele kampányolni, ott ért el nagy sikert. Mindig halogattam az Instagram-fiók fejlesztését, most meg fogjuk csinálni. Azt kicsit személyesebbé szeretnénk tenni.
– Mivel foglalkozik az InstaVers mellett?
– Közösségi médiával, PR kommunikációval foglalkozom. A reklám és a marketing érdekel, a jövőben is projektekkel, projektmenedzsmenttel szeretnék foglalkozni. Ebben nagyon sokat segített a Vodafone YOU projektje.
– Velük hogyan került kapcsolatba?
– Ők kerestek meg nyáron, hogy részt vennék-e ebben a kampányban. A kampány indulásának napján létrehoztak egy ProjektPlacc nevű helyet, ahol inspiráló előadásokat, filmvetítéseket és workshopokat tartottak. Ez szerintem nagyon hasznos a vállalkozó szellemű fiataloknak, rengeteg inspirációt szerethetnek. Olyan információkat tudhatnak meg emberektől, ami miatt nekik is sikeres lehet a saját projektjük/vállalkozásuk. Ezek mindig teltházas rendezvények voltak. Azt gondolom, ez egy remek kezdeményezés arra, hogy segítsék a fiatalok vállalkozó kedvét. Ha nekem lett volna ilyen segítségem, akkor lehet, hogy sokkal előrébb tartana a most projekt. A mostani helyzettel is abszolút elégedett vagyok, de ilyenkor könnyebb, ha van valaki, aki eloszlatja a kezdeti kételyeket.
– El tudja képzelni, hogy később ön is segítsen a fiatal vállalkozóknak?
– Igen. Nekem nagy igényem van arra, hogy olyan emberekkel dolgozhassak, akik inspirálnak, és én is tudom őket inspirálni. Remélem, lesz majd egy olyan munkám, ahol kamatoztathatom az itt megszerzett tudásomat és segíthetek fiatal projektmenedzsereknek.
Kovács Réka Fruzsina
Fotó: KamaraOnline, a képen Győrfi Kata Éppen annyira című verse
